Nem egyszerű válogatósság – Az elkerülő restriktív táplálékbeviteli zavar

Gondolkodtál már azon, hogy gyermeked válogatóssága mögött valamilyen komolyabb probléma áll? Bár a kisgyermekek többségénél a válogatós evés a fejlődésük természetes része, van egy határ, ahol ez a viselkedés már problémássá válhat – és orvosi vagy pszichológiai beavatkozásra lehet szükség. Hol húzódik pontosan ez a határ? Cikkünkben egy ritka evészavar típust, az elkerülő restriktív táplálékbeviteli zavart mutatjuk be.

Az elkerülő restriktív táplálékbeviteli zavar (Avoidant Restrictive Food Intake Disorder – ARFID) több mint egyszerű válogatósság – ez egy étkezési rendellenesség. Az érintettek nem jutnak hozzá a szükséges tápanyagokhoz, mert érdektelenek a legtöbb étel iránt, vagy az evés következményeivel kapcsolatos aggodalmaik gátolják őket a megfelelő táplálékbevitelben. Az aggodalmak vonatkozhatnak a test reakcióira (pl. félrenyelés, fulladás, hányás), de az étel textúrája (pl. ropogós, pépszerű) is okozhat problémát. Éppen ezért az ARFID-ban érintettek gyakran az egészséges tartomány alatti testsúllyal rendelkeznek. Ugyanakkor más evészavarban – például az anorexia nervosában – szenvedőkkel ellentétben, az ARFID esetén az érintetteknek nem céljuk a testsúlyvesztés.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi a különbség az ARFID és a válogatósság között?
2. Mik az ARFID tünetei?
3. Milyen kezelési lehetőségek bizonyulnak hatékonynak?

A válogatósságról

A legtöbb gyermek igazán válogatós – különösen a szoptatásról való leszokást követő időszakban. Bár szülőként a kisgyermek válogatós étkezési szokásait nem érdemes teljesen figyelmen kívül hagyni, azonban nem utal egyértelműen ARFID-ra.

Válogatósságról akkor beszélünk, ha valaki sok ételt kerül, mert nem szereti annak ízét, illatát, állagát vagy megjelenését. A válogatós étkezés igen gyakori gyermekkorban: a három és tizenegy év közötti gyermekek 13-22%-a a világ minden táján válogatósnak számít.

A fejlődésben lévő gyermekeknél az elfogyasztott táplálék típus, állag és mennyiség szempontjából is, általában hat-hétéves korig egyre csak növekszik. Ebben az időszakban sok iskoláskorú gyermek „válogatósabbá” válik, és elkezdi előnyben részesíteni a szénhidrátokat, amelyek elősegítik a növekedést.

ARFID – mitől több az egyszerű válogatósságnál, és miben más, mint a többi evészavar?

Az ARFID egy viszonylag új típusú diagnózis az étkezési zavarok csoportjában. A Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének 2013-ban megjelent, 5. kiadásában vezették be ezt a diagnózist. Szemben az anorexia nervosa és bulimia nervosával, az ARFID egy kevésbé ismert étkezési zavar. Előbbi evészavarok tünetei sűrűn, normális étkezési szokásokat követően lépnek fel, míg az ARFID-dal diagnosztizált egyének általában mindig erősen korlátozzák, hogy milyen táplálékot visznek a szervezetükbe. 

Milyen gyakori az ARFID?

Az ARFID gyakrabban jelentkezik kisgyermekeknél és kamaszoknál, és ritkább az előfordulása a felnőttek körében. Azonban általánosságban bármilyen életkorban és nemtől függetlenül is előfordulhat. A felnőttkorú érintettek körében általában akkor jelentkeznek az ARFID tünetei, miután valamilyen negatív élmény éri őket evés közben (pl. félrenyelés, hányás).

Kezelési lehetőségek

Ahogy az a többi mentális zavar esetében is lenni szokott, ahhoz, hogy valaki ARFID diagnózist kapjon, a tüneteknek konkrét kritériumoknak kell megfelelniük. Nem kaphat valaki diagnózist, aki az étkezését kulturális vagy vallási gyakorlat okán korlátozza, ahogy az sem, akit egészségügyi okoknál fogva mesterségesen táplálnak, vagy más egészségügyi probléma során jelentkeznek a tünetek (aminek kezelésével az elkerülő restriktív táplálékbeviteli tünetek is elmúlnak). Mindezek mellett a panaszok jelentkezése az alábbiak valamelyikéhez vezet:

1. Tápláláshoz szükséges szondától vagy táplálékkiegészítőktől való függés
2. A mindennapi életben való részvétel nehézsége szégyenérzet, szorongás vagy kényelmetlenség miatt
3. Jelentős tápanyaghiány
4. Jelentős testsúlycsökkenés (vagy a várható súlygyarapodás elmaradása gyermekek esetében)
5. Társas események kerülése az ott adódó esetleges étkezés miatt
6. Átható szorongás az étellel összefüggésben

Az érintettek és családjuk számára az ARFID rendkívül nagy kihívást jelenthet. A családtagok gyakran szoronganak, amikor a gyermekeknek nehézsége adódik az étkezéssel, és az étel miatti hatalmi harcok átvehetik az uralmat a család mindennapjai felett. Idősebb serdülők és felnőttek esetében az ARFID negatív hatással lehet a kapcsolataikra, mivel a társakkal való étkezés megterhelő lehet.

Kezelés nélkül az ARFID ritkán gyógyul magától. 

A kezelés célja, hogy növelje az érintettek rugalmasságát, amikor nem preferált ételeket kapnak, és segítse őket abban, hogy bővítsék az általuk elfogyasztott élelmiszerek mennyiségét és sokféleségét annak érdekében, hogy kielégítsék táplálkozási szükségleteiket. A gyógyulás folyamatához szükségszerű a szorongás kezelési lehetőségeinek megtanulása. Bár a kognitív viselkedésterápia sok érintettnek önmagában nagy segítséget jelent, az alultápláltság súlyosságától függően egyesek magasabb szintű ellátást igényelhetnek. Esetükben szóba kerülhet az osztályos kórházi kezelés, esetenként kiegészítő vagy szondatáplálással. A gyermekekre vonatkozóan pedig a rendszerszemléletet alkalmazó családterápia is hatékony kezelési lehetőség lehet.