7 jel, ami arra utal, hogy érzelmileg elhanyagoltak gyermekkorodban

Egy gyermek megfelelő pszichológiai fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy az őt gondozó felnőttek betöltsék az érzelmi alapszükségleteit. Ilyen például a reális határok felállítása, jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága, elfogadás, biztonság, stabilitás, gondoskodás, önállóság, önazonosság és játékosság megtapasztalása. Amennyiben a gondviselők elhanyagolják a gyermek érzelmi szükségleteit, a gyermeknek súlyos mentális problémái alakulhatnak ki, és ez sok esetben még felnőttkorban is komoly hatással lehet rá. Milyen jelei vannak annak, ha gyermekkorodban elhanyagoltak érzelmileg? Most megtudhatod.

Az érzelmi elhanyagolás

Az érzelmi elhanyagolás arra utal, amikor a gondviselő figyelmen kívül hagyja a gyermeke fejlődési szükségleteit. Ez különféle formákat ölthet. Ide sorolható például, amikor a minket gondozó felnőttre nem számíthatunk, amikor igazán szükségünk lenne rá. Nem ölel át, ha sírunk, nem figyel, amikor beszélünk hozzá. Rosszabb esetben érvényteleníti érzéseinket: „Nem is vagy te dühös. Majd én adok neked okot arra, hogy dühös legyél!” Az elhanyagoló családi atmoszférában a gyermek visszatérően úgy éli meg, hogy ő nem is fontos, vagy érzéseinek nem szabad hangot adnia, hiszen vagy nem ér el semmit vele, vagy haraggal és elutasítással reagálnak majd rá. 

Az elhanyagoló felnőttek általában nem gonoszságból bánnak így gyermekeikkel, hanem mert maguk sincsenek összhangban saját érzéseikkel, és ők sem kapták meg gyermekként vagy későbbi felnőtt életük során azt a melegséget és szeretetet, amit továbbadhatnának.

Hacsak nincsenek a gyermek életében olyan felnőttek, például nagyszülők, akik képesek megfelelő érzelmi válaszokkal kiegyensúlyozni a szülő/ nevelő érzelmi elhanyagolását, a gyermek felnőtté válva is cipelheti korai életéveinek súlyos terhét. Ugyanis az, hogy milyen gyermekkorunk van, komoly hatással bír arra, amilyen képet alkotunk önmagunkról, a világról és a benne élő emberekről. Bízhatok-e másokban? Méltó vagyok-e a szeretetre? Megérdemlem-e, hogy boldog legyek? Hogy milyen személyes választ adunk ezekre a kérdésekre, az korai életéveinkben alapozódik meg. Íme 7 jel, ami arra utal, hogy felnőttként annak a terhét cipeled, hogy gyermekkorodban elhanyagoltak érzelmileg.

#1 Érzelmeid önálló életet élnek – nem bírsz úrrá lenni felettük

Mivel kiskorodban ahhoz szoktattak, hogy nem szabad kifejezned érzelmeidet, mert úgysem érdekelt senkit, vagy rosszul reagáltak rájuk, így általában mélyen a felszín alá nyomod őket. Időről időre azonban megtelsz, és ilyenkor felszínre törnek az indulataid.

#2 Kapcsolataid egészségtelen mintázatot követnek

Legyen szó párkapcsolatról, barátokról vagy munkatársakról, hajlamos vagy túlságosan átvenni és magaddal cipelni mások érzéseit. Kapcsolataidban elmosódnak a határok. Előfordul, hogy párkapcsolatból párkapcsolatba ugrálsz, csak hogy elkerülhesd a magányt. Túlságosan is függsz másoktól.

#3 Egy láthatatlan fal választ el másoktól

Hiába vágysz a közelségre és a szeretetre, amikor arra kerül sor, hogy közel kerülj másokhoz, egy láthatatlan falat húzol magad köré. Egészen kicsi korodtól fogva azt tanultad meg, hogy a kapcsolatok nem biztonságos terepek, így önvédelem céljából megpróbálsz másokat távol tartani magadtól.

#4 Gyakran tompának és üresnek érzed magad

Mivel a korai éveidben a téged gondozó felnőttek nem kérdezték meg, hogy hogy vagy, nem tanultad meg, hogyan kerülj kapcsolatba saját érzéseiddel. Nem gyakoroltad kicsiként, milyen szavakba önteni az érzelmeidet, nem szoktál hozzá, hogy nevén nevezd őket. Ha ki is fejezted őket, lecsitítottak („Most nem érünk rá a hisztire! Szedd össze magad!”). Azt tanultad meg, hogy az érzelmek rossz dolgok, gyengeségek, és nem szabad kifejezésre juttatni őket. Így felnőttként nehezen fogalmazod meg, mi történik éppen odabent. Érzelmeid differenciálatlan masszaként vannak jelen, nagyon mélyen.

#5 Nehéz együttérezni magaddal

Mivel nem ölelgettek és vigasztaltak kicsiként, hogyan is tanulhattad volna meg, hogyan bánj kedvesen magaddal? Amikor nem jön össze valami, vagy csak simán besokallsz, elkezded ostorozni magad. Küzdelmes empatikusan bánnod magaddal.

#6 Úgy gondolod, csak magadra számíthatsz

A függetlenségre való túlságos törekvés is a gyermekkori érzelmi elhanyagolás egyik megnyilvánulási formája. Miután életed első – és sok tekintetben a legmeghatározóbb – éveiben azt szoktad meg, hogy nem számíthatsz másokra, felnőttként is ezt a hiedelmet hordozod tovább. Ezért nem kérsz segítséget, ha nehézségekbe ütközöl, vagy ha valaki mégis felajánlja a segítségét, nehéz számodra elfogadni. Mélyen belül meg vagy győződve arról, hogy nem számíthatsz másokra, ha bajban vagy, és nem bízhatsz meg senkiben sem.

#7 Maga alá temet a szégyen érzése

Ha gyermekként elhanyagolnak érzelmileg, felnőttként feszítő küzdelmeket vívhatsz a szégyennel. Gyakran úgy gondolhatod, valami nagy baj van veled. Azt kívánod, bárcsak maga alá temetne a föld. Úgy hiszed, szükségleteid és érzelmeid nem fontosak vagy nem érvényesek. 

Azok a sémák, amiket gyermekként kialakítunk, bár felnőtt korunkra megszilárdulhatnak, egy elfogadó, biztonságos kapcsolatban átírhatók. A változásban azonban sokat segít egy szakember is. Pszichológusaink nyitott, elfogadó és bizalmas légkörben várnak, hogy elindulhass a változás útján.