Túlélési kézikönyv családi karácsonyozáshoz

Amikor a karácsonyra gondolunk, legtöbbünk számára az ideális kép a szeretetteli közös ünneplést jelenti, a valóság azonban gyakran nem ennyire rózsás. Korábbi és friss konfliktusok egyaránt beárnyékolhatják ezt az időszakot, épp ezért érdemes tudatosan készülni az előttünk álló ünnepekre. Cikkünkkel ebben nyújtunk segítséget.

Mindannyian szeretnénk, hogy békésen teljenek az ünnepek, kutatások szerint azonban a karácsony a hat legstresszesebb életesemény egyike a válás, a költözés és a munkahelyváltás mellett. Ennek számos oka lehet: az év közben felgyülemlett feszültség, a kiadások feletti aggodalom, a túl sok feladat magunkra vállalása, vagy épp a családon belül régóta gyűrűző és frissen felbukkanó konfliktusok. Ha tudatosan, előre készülünk az ünnepekre, hatékonyan megelőzhetjük a konfliktusok kirobbanását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy szőnyeg alá kell söpörnünk az esetlegesen felmerülő nehéz témákat, kevésbé érnek ugyanakkor váratlanul bennünket, így jobban a helyükön tudjuk majd kezelni őket, és ezáltal értékes beszélgetések kerekedhetnek belőlük.

Cikkünkből kiderül:

1. Érdemes előre egyeztetni a családtagokkal a kereteket, miről szeretnénk beszélgetni, és milyen téma tabu az ünnepi asztal körül.
2. Osszuk szét a tennivalókat, ezzel elkerülhetjük, hogy túl nagy teher nehezedjen egy emberre.
3. A bűntudat helyett helyezzük a fókuszt a hálaadásra.

Miért mindig a karácsonyi asztalnál kerülnek elő a konfliktusok?

Bár a karácsony elvileg örömöt és békét hoz, a valóságban sokunk számára ilyenkor a családi konfliktusok és a stressz érzése a jellemző. A karácsony elüzletiesedése és a pénzügyi stressz, a „tökéletes” karácsonyi vacsora iránti nyomás és elvárások, valamint a dekorációk és ajándékok beszerzése, a gyerekek rutinból való kizökkenése, túlságosan izgatott és cukros étrendje mind-mind hozzájárulnak ehhez.

Sokunk számára pedig a karácsony olyan időszak, amikor a gyász újra felszínre kerülhet – azokra gondolva, akik már nem ünnepelhetnek velünk –, ami magával hozza a veszteség és a magány érzését.

A következőkben néhány olyan lehetőséget vizsgálunk meg, melyek segítségünkre lehetnek abban, hogy kevesebb konfliktus és több örömteli pillanat jusson az együtt töltött időre.

Osszuk meg a terheket

Nem szükséges, hogy a karácsony a rohanásról és túlterheltségről szóljon. Állítsunk fel fontossági sorrendet, ha van kihagyható lépés, iktassuk ki az előkészületekből, és ami a legfontosabb: vonjuk be a család minden tagját a neki megfelelő szinten a készülődésbe.

Ha mindent egy ember vállal magára, szinte garantálható, hogy a későbbiekben ez feszültség forrása lesz.

Természetesen előfordulhat, hogy valaki szívesen veszi kezébe az irányítást, és szervezi meg az előkészületi lépéseket, azonban a nyomás, hogy egyedül marad mindenre, növekvő nehezteléshez és túlterheltséghez vezethet. Még ha nem is fogadja el a másik egyből a segítséget, a tudat, hogy nincs egyedül, és van kire számítania, ha elárasztanák a teendők, már önmagában eredményesen csökkenthetik a stressz-szintet.

Nyilvánítsuk a családi ünnepet politikamentes zónává

Ha a családi összejöveteleket jellemző vitás esetekre gondolunk, sokunknak a heves politikai viták jutnak először eszébe. Amikor politikai témáról beszélünk, egyesek teljesen apatikusak lehetnek, míg mások igen szókimondókká válhatnak. Helyezkedjünk el bárhol ezen a spektrumon, ha a heves viták fő kiváltó oka az eltérő nézetek ütköztetése, idén előre jelentsük ki, hogy a családi ünnep politikamentes terület. Ha mégis felmerülne témaként, finoman emlékeztessük rokonainkat a szabályra, és tereljük másra a témát.

Húzzuk meg a határainkat

Ha van egy családi csoportunk valamelyik közösségimédia-felületen, hasznos, ha előre megbeszélünk minden olyan komoly témát, amiről nem szabad beszélni, vagy amiről inkább nem szeretnénk beszélni. Ez magában foglalhatja azt is, hogy megegyezünk abban, hogy nem hozzuk fel a már korábban is említett politikát, elkerüljük a babás beszélgetéseket, vagy akár abban is megállapodhatunk, hogy senki sem lesz mérges, ha valakinek szüksége van egy kis szusszanásra és egy kis egyedüllétre mindenkitől távol.

Bár ezt könnyebb mondani, mint megtenni, amikor nagyobb családi összejövetelekről van szó, ha a közelebbi szeretteinkkel előre tudatjuk, hogy mi az, amiről nem szívesen beszélünk idén karácsonykor, az segíthet rávilágítani arra, hogy mikor van szükségünk támogatásra vagy tapintatos témaváltásra, ha mégis sarokba szorítanának bennünket.

A saját reakciónkra koncentráljunk, ne a másikéra

Frusztráló lehet, ha előre megállapodunk a határokról vagy bizonyos dolgokról, amelyeket el szeretnénk kerülni, és valaki nem tartja magát a forgatókönyvhöz.

Próbáljuk meg felismerni, hogy bár másokat nem tudunk megváltoztatni, a reakcióinkat még mindig irányíthatjuk.

Elsősorban magunkkal törődjünk, és közben igyekezzünk empatikusan viszonyulni a körülöttünk lévőkhöz is. Nem győzhetünk meg mindenkit, de mindent megtehetünk azért, hogy kedvesek legyünk önmagunkhoz (és másokhoz).

Keressük a megoldást a felmerülő konfliktusra

Próbáljunk meg nem arra összpontosítani, hogy „igazunk” legyen, hanem inkább osszuk meg saját álláspontunkat, és biztosítsuk, hogy megértjük a másik fél nézőpontját is. Például: „Sajnálom, hogy így érzel, még akkor is, ha nem értek vele egyet”. Ha azt mondjuk valakinek, hogy rosszul cselekedett, az általában inkább védekezéshez vagy támadáshoz vezet, mintsem meghallgatáshoz vagy megértéshez.

A cél nem az, hogy rámutassunk, mennyire téved a másik, hanem az, hogy úgy vitatkozzunk, hogy azzal megoldjunk valamit.

Maradjunk a témánál személyeskedés és múltbéli sérelmek felemlegetése helyett, és gyorsabban eljutunk a megoldáshoz. A bocsánatkérés pedig önbizalomról és a megoldás megtalálására való összpontosításról tanúskodik.

Viselkedésünkkel igyekezzünk példát mutatni a jelen lévő gyerekeknek

Bár legtöbbször igyekszünk nem a gyerekek előtt veszekedni, a szülők nézeteltérése és kibékülése nem ártalmas, ha konstruktívan történik, és a vita jól végződik.

Azok a gyerekek, akik látják, hogy az emberek vitatkoznak és megoldják azt, a vitakultúra és a tárgyalási készség fontos kompetenciáit tanulják meg.

Ezért nem fognak pánikba esni, amikor nézeteltéréseik adódnak, és képesek lesznek arra, hogy határozottan fellépjenek, és nemet mondjanak a társak nyomására.

Gyakoroljunk hálát bűntudat helyett

Nagyszerű dolog hálásnak lenni azért, amink van – barátok, család, szeretteink, ünneplés –, de ha azon kapjuk magunkat, hogy küzdelmeket élünk át, nem kell bűntudatot éreznünk.

Igen, kiváltság, hogy van családunk, amely szeret bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk, ha elismerjük, hogy a dolgok nem tökéletesek.

Szánjunk néhány percet magunkra, hogy csak leüljünk és koncentráljunk mindarra, amiért hálásak vagyunk, ami idén történt. Ismerjük el azokat a területeket, amelyek kapcsán nehézségekbe ütköztünk. Bárhogy is érezzünk, érzelmeink és megéléseink validak. Nincs helyes vagy helytelen módja az ünnepek megélésének. A lényeg, hogy úgy tegyük és szervezzük a dolgokat, ahogy az számunkra és szeretteink számára a legideálisabb; ne elérhetetlen, tökéletesnek tűnő ideálokat tűzzünk ki magunk elé.