Új élet a petricsészéből – a mesterséges megtermékenyítés pszichés háttere

A várandósság és a születés az élet természetes folyamatai, mégis ambivalens érzelmek fűződnek hozzájuk. Sok nő vágyik az élet ezen csodájának átélésére, azonban félelem és szorongás is társulhat ehhez a témához. De mi van olyankor, amikor reményeink és terveink nem illeszkednek a valósággal? Széles a paletta a nem kívánt várandósságtól, a nehezített megtermékenyülésig, cikkünk ez utóbbi témát helyezi fókuszba.

A várandósság, a szülés és a kisgyermekes lét a maga szépsége mellett nehézségeket, sőt, időnként elakadásokat is tartalmazhat. Elakadás lehet már a megtermékenyülés stádiumában is, a magzat megtartásával vagy a szülés folyamatával kapcsolatban, esetleg az anyatejes táplálás és az elválasztás idején is. Láthatjuk, hogy ezek mind nagyon fontos részei a folyamatnak, és a nagyfokú érzelmi bevonódás, valamint sérülékenység miatt ezek a nehézségek vagy veszteségek feldolgozása sok időbe telhet. A nehezített megtermékenyülés motívuma a mesékben is megjelenik, gondoljunk csak Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi vagy Babszem Jankó esetére.

Ha nem jön a baba…

A nehezített megtermékenyülés egyre nagyobb problémát jelent mai társadalmunkban, egyre több nőt és férfit érint, továbbá a fiatalabb korosztályban is egyre jellemzőbb. Ma hazánkban a párok kb. 10-15 százaléka meddő, de ennél jóval többen tartják annak magukat. A szakértők úgy gondolják, hogy

a védekezés nélküli, aktív szexuális élet mellett a nagy átlagot tekintve 1-2 éven belül gyermek születik a kapcsolatokból.

A szomatikus kivizsgálást ennek hiányában javasolják. A nehezített megtermékenyülésnek többek között olyan fizikai okai lehetnek a férfi oldalról mint például az alacsony spermiumszám, vagy a nem megfelelően aktív spermiumok. Női oldalról pedig a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az endometriózis, az inzulin-rezisztencia vagy a pajzsmirigy-alulműködés. Fontos azonban kiemelnünk, hogy ezek az állapotok önmagukban nem feltétlenül zárják ki a fogamzást, megfelelő kezeléssel és odafigyeléssel ezek a folyamatok javíthatóak, sőt, akár visszafordíthatóak is lehetnek.

A fizikai okok mellett hangsúlyt kell fektetni a lelki okokra is, hiszen rengeteg negatív szuggesztió vesz körül bennünket.

Gondoljunk csak a gyermektervezésnél gyakran alkalmazott „próbálkozás” kifejezésre, vagy a fiatal párok életét hosszú éveken, akár évtizedeken át meghatározó fogamzásgátlásra való törekvés, vagy a teherbeeséstől való félelem. A kimenetel szempontjából meghatározó lehet, hogy el tudjunk jutni a belső őszinte igent mondásig!

Fontos, hogy a párok őszintén beszéljék meg egymással, hogy kinek mi fér bele, meddig mennek el a gyermekvállalás útján, milyen alternatívák jöhetnek szóba, és melyek nem. Ebben jó, ha egyetértésre tudnak jutni, hiszen olyan komoly témákról van szó, amit nem lehet csak a másik kedvéért vállalni. Egy nőnek is tudatosítania kell magában, hogy testhatárok – énhatárok tekintetében meddig tud/akar részt venni a beavatkozások sorozatában.

Amikor a belső folyamat külsővé válik

Az asszisztált reprodukciós folyamat sok lemondással, veszteségélménnyel és nehéz érzésekkel járhat együtt, mely fizikailag és lelkileg is igen megterhelő lehet. Fontos különbségtétel, hogy ezekben az esetekben nincsen testi érintkezés, a szexualitás kikerül a képből. Bár érzelmileg mindkét fél számára megterhelő a folyamat, a cselekvési szint eltérő, hiszen

a nehezítettség forrásától függetlenül minden esetben a nők vannak kitéve a fizikai és hormonális megpróbáltatásoknak.

Az asszisztált reprodukciós folyamatoknak több formája létezik. A két leggyakoribb az inszemináció, melynek során a nemzőanyagot a méhbe juttatják, valamint a lombik, amikor a petesejt és a hímivarsejt megtermékenyülése méhen kívül történik. Ezen kívül beszélünk még petesejt- vagy hímivarsejt-donációról, mely esetében genetikai kapcsolat csak az egyik szülővel, vagy egyik szülővel sem áll fenn, ami lényegében az örökbefogadáshoz hasonlatos. A béranyaság tekintetében pedig a genetikai anyag saját, a kihordást és a szülést azonban a béranya vállalja.

A folyamat nehézsége lehet továbbá a megtermékenyített és beültetett petesejtek darabszámának megválasztása, valamint a fel nem használt sejtek sorsáról való döntés. Időnként olyan nehéz kérdésekben is döntenie kell a pároknak, hogy melyik beültetett embrió maradjon életben és melyik nem. Dönteni életről és halálról. Szinte lehetetlen helyzet.

Az a bizonyos harmadik: a donor

Az örökbefogadó családokhoz hasonlóan az asszisztált reprodukciós folyamatok esetén is előfordulhat, hogy a család nem biológiai-genetikai, hanem sokkal inkább társas-társadalmi kapcsolaton alapszik.

A donor ilyen esetekben genetikai rokonságot jelent, ám a család narratívájának nem része.

Ők amolyan láthatatlan családtagként vannak jelen, a stigmától való félelem miatt titok, tabu övezheti őket. Nehezebb felvállalni a donor általi megtermékenyülést, mint a lombik programot, hiszen még több lemondással jár, még nehezebb beszélni róla, és még kevésbé van benne a köztudatban.

Eltérés a két folyamat között, hogy az örökbefogadás során a gyermeknek keresnek családot, míg itt a szülőket segítik hozzá egy vagy több gyermekhez. Más az előtörténet és más a szülővé válás folyamata is. Sok esetben pedig az egyik félnek van genetikai kapcsolata is a gyermekkel, ami aszimmetrikussá teszi a felállást. Sok veszteségélmény társul ehhez a folyamathoz is, úgy mint idő, pénz, önértékelés, genetikai folytonosság és vetélések.

Az identitás alakulása

Az örökbefogadáshoz hasonlóan az identitáskeresés és a személyes narratíva szempontjából fontos szerepe van ennek a tudásnak az érintett gyermek életében. Természetes, hogy idővel megindul az érdeklődése e téma iránt, vannak erre érzékeny periódusok, mint amilyen a kamaszkor, a szülő válás vagy a szülő halálának időszaka. Nehéz erről a témáról kérdezni, jó irány lehet, ha elébe megyünk és mi kezdeményezünk beszélgetést, puhatolózva, hogy mit jelent egyáltalán gyermekünk számára a genetika, és hol tart ennek a témának a feldolgozásában.

Meghatározó, hogy mi szülőként hogyan gondolunk a donorra, milyen érzelmeink vannak vele kapcsolatban, mit közvetítünk – akár tudattalanul is – gyermekünk felé.

Sok nehéz érzés is megjelenhet, többek között a fenyegetettség vagy akár az irigység is. A képet gyakran árnyalja a fantázia is, amivel kitöltjük a fehér foltokat. A szülő-gyermek közötti különbözőségek pedig folyamatosan a jelenben tarthatják ezeket a gondolatokat, érzéseket. Fontos tehát, hogy kellő érzékenységgel közelítsük meg ezt a témát, mely sem a szülők, sem a gyermekek számára nem könnyű!

Összefoglalóan láthatjuk, hogy a gyermekvállalás és szülővé válás nem egyszerű feladat, ám annál nagyobb örömöket tud szerezni az életben. Elengedhetetlen, hogy párunkkal felkészülten várjuk a gyermek érkezését, előre tisztázva a fontosabb dolgokat. Ha a gyermekvállalásban, fogantatásban elakadást éreznénk, bátran kérjünk külső segítséget akár egyéni, akár páros szinten, legyen szó orvosról vagy pszichológusról!