A támogató beszélgetések során sokszor nem könnyű megtalálni a megfelelő szavakat, hiszen a másik személy érzései és igényei folyamatosan változhatnak. Az empatikus támogatás biztosítása érdekében fontos, hogy figyelemmel kísérjük a distressz négy stációját, és annak megfelelően reagáljunk.
A vigasztalás könnyen állíthat kihívás elé bennünket, hiszen mindenki különböző, és adott helyzetben más-más megközelítés segíthet, hogy jobban érezze magát: empatikus hozzáállás, problémamegoldás, optimizmus, figyelemelterelés. Kulcsfontosságú ugyanakkor, hogy amikor valami rossz történik valamelyik szerettünkkel, előfordulhat, hogy kezdetben még ő sem érti, hogy mi történt, és mire lenne szüksége, lehetséges ugyanakkor az is, hogy nem áll még készen arra, hogy elengedje a benne megjelenő rossz érzéseket. Később, amikor már jobban érzi magát, szüksége lehet támogatásra vagy problémamegoldásra. Amikor támogatni próbáltunk valakit, és úgy érezzük, hogy ezzel csak rontottunk a helyzeten, az valójában abból ered, hogy nem az aktuális szakasznak megfelelő támogatást nyújtottuk. Például amikor megpróbálunk felvidítani valakit, aki még nem áll készen a rossz érzések elengedésére, vagy amikor úgy adunk tanácsot, hogy a másik még túl szomorú, hogy meghallja azt.
Fontos, hogy jelen cikkünkben csak a nem sürgősségi esetekre fókuszálunk, az akut krízishelyzetek azonnali beavatkozást igényelnek.
Cikkünkből kiderül:
- Fontos, hogy a másik állapotának megfelelően tudjunk reagálni.
- Segítő szándékú mondatokkal is könnyen nyúlhatunk mellé.
- Sokszor a fizikai jelenlét is elegendő támogatást nyújthat.
A distressz négy stációja
1. Sokkos vagy zavarodott állapot
Negatív vagy váratlan események esetén időre lehet szükségünk, hogy megértsük, pontosan mi is történt velünk, és hogyan érezzük magunkat mindezzel kapcsolatban. Támogatást nyújthatunk ugyanakkor már ebben a szakaszban is; külső szemlélőként gyakran könnyebben átlátjuk az eseményeket, és segíthetjük a másikat a pontosabb megértésben.
A leggyakrabban megjelenő érzelmek ebben a szakaszban: sokk, zavarodottság, meglepettség, félelem, rettegés, tagadás.
Példa: egy barátunk hazatér a nyaralásról, és a lakását feldúlva találja.
Lehetséges megközelítések, melyek segítségünkre lehetnek a támogatásban:
- Aktív hallgatás
- Segítség a zavar feloldásában
- Aggodalmunk kifejezése
- Érzelmek elismerése és elfogadása
- Megértés visszatükrözése az elhangzottak kapcsán
2. Rossz érzések tudatosítása, ugyanakkor még képtelenség a továbblépésre
Ha megjelennek a negatív érzések, megjelenhet a vágy arra is, hogy megéljük ezeket. Ha például elveszítjük egy szerettünket, természetes igény, hogy megéljük az ezzel kapcsolatos gyászt. Ha egy szerettünk ebben a szakaszban tartózkodik, fontos, hogy támogassuk, és lehetővé tegyük, hogy megélje ezeket a negatív érzéseket.
A leggyakrabban megjelenő érzelmek ebben a szakaszban: erőteljes szomorúság, depresszió, szorongás, harag, megvetés, bűntudat, féltékenység.
Példa: A barátunk, akinek feldúlták a lakását, bosszúságot élhet meg az anyagi károk miatt, és megjelenhet egy erőteljes szorongás a jövővel kapcsolatban, félhet egyedül maradni a lakásban.
Lehetséges stratégiák, melyek segítségünkre lehetnek a támogatásban:
- Aktív meghallgatás
- Empátia
- Az érzelmek elismerése és elfogadása
- Visszatükrözés, hogy megértettük az elhangzottakat
- Támogatás annak kapcsán, hogy eljussanak abba a mentális állapotba, amikor készen állnak jobban érezni magukat
3. A rossz érzések tudatosítása mellett megjelenik a vágy, hogy jobban legyenek
Miután egy ideig megéltük a negatív érzelmeinket, várhatóan eljutunk oda, hogy mindezt megelégeljük, és vágyjunk arra, hogy újra jobban érezzük magunkat. Ezen a ponton támogathatjuk szeretteinket abban, hogy képesek legyenek enyhíteni negatív érzéseiket.
A leggyakrabban megjelenő érzelmek ebben a szakaszban: erőteljes vagy moderált szomorúság, depresszió, szorongás, harag, megvetés, bűntudat, féltékenység.
Példa: A barátunk, akinek a lakását feldúlták, továbbra is megélheti a korábban említett bosszúságot, szorongást és félelmet, ugyanakkor kész a továbblépésre.
Lehetséges stratégiák, melyek segítségünkre lehetnek a támogatásban (fontos, hogy ebben a szakaszban nagy eltérések lehetnek, mivel mindenki máshogy küzd meg a nehézségeivel):
- Optimizmus és újrakeretezés
- Fizikai közelség (pl. ölelés)
- Az érzelmek elismerése
- Figyelemelterelés
- Támogatás az érzelmek felismerésében és megértésében
- Problémamegoldás
Mivel tehát ebben a szakaszban jelentős különbségek lehetnek, hogy az adott egyénnek mi nyújtja a megfelelő támogatást, fontos, hogy előzetes ismereteink alapján igyekezzünk a szerettünk számára leginkább megfelelő módszert választani. Amennyiben nem vagyunk benne biztosak, pontosan mire is lenne szüksége, nyugodtan kérdezzük meg tőle, mit tehetünk érte, hogy jobban érezze magát.
4. Jobban érzi magát, és nyitott a megoldásokra
Kezdetben tehát nehezünkre eshet a megoldásra fókuszálni a bennünket elöntő negatív érzések miatt, ha azonban sikerült ezeket némileg feldolgozni, megjelenhet a vágy helyzetünk javítására. Segítséget jelenthet ilyenkor szerettünk számára, ha közösen mérlegeljük a megoldási lehetőségeket, vagy ha felajánljuk közvetlen segítségünket.
Leggyakrabban megjelenő érzelmek ebben a szakaszban: kezelhető szintű szomorúság, depresszió, szorongás, harag, megvetés, bűntudat, féltékenység.
Példa: A barátunk, akinek a házát feldúlták, kész arra, hogy a károkat helyreállítsa, és szükség esetén további biztonsági intézkedéseket eszközöljön az otthonában.
Lehetséges stratégiák, melyek segítségünkre lehetnek a támogatásban (itt is szükséges az egyéni igényeknek megfelelően mérlegelni):
- Megoldási lehetőségek közös kidolgozása
- Közvetlen problémamegoldás
- Tanács nyújtása
- Az időnk felajánlása, hogy segítséget nyújtsunk a teendők kapcsán
- Forrás biztosítása a probléma megoldásához
Bár a megfelelő segítség személyenként eltérő lehet, vannak olyan mondatok, melyeket érdemes kerülni, ha támogatni szeretnénk valakit – a továbbiakban ezek közül vizsgálunk meg néhányat.
Mondatok, amiket ne mondjunk a szenvedő félnek
„Minden okkal történik.” – Természetesen előfordulhat, hogy valaki számára ez a megközelítés segítséget nyújt a megnyugvásban, mégsem javasolt a használata, ezzel ugyanis elbagatellizáljuk a másik fél által megélt érzelmeket. Helyette mondhatjuk: „Érzékelem, hogy ez egy nagyon fájdalmas helyzet számodra. Itt vagyok, meghallgatlak.”
„Tulajdonképpen ez nem is akkora probléma.” – Ahogy az előző mondattal, úgy ezzel is a megélt érzelmeket érvénytelenítjük, és azt a megélést kelthetjük a másik félben, hogy túlreagálja a helyzetet. Amikor valaki megtisztel bennünket azzal, hogy törékenynek mutatkozik előttünk, az utolsó dolog, amire szüksége van, hogy semmissé tegyük a megélését. Helyette mondhatjuk: „Ez nagyon nehéz lehet számodra, szeretném jobban megérteni, mit élsz át, ha te is nyitott vagy a megosztásra.”
„Gyere, együnk egy fagyit, és felejtsük el ezt az egészet." – Bár a figyelemelterelés sokak számára segítséget jelenthet, ha túl hamar ajánljuk fel, azzal ismételten az érzelmek figyelmen kívül hagyását sugalljuk. Ez azt az érzést keltheti szerettünkben, hogy az érzelmei nem fontosak vagy kellemetlenek számunkra, így elriaszthatjuk őt a jövőbeli megnyílástól. Helyette mondhatjuk: „Szeretnék a megfelelő módon jelen lenni számodra, mi segítene, hogy jobban érezd magad?”
További kerülendő mondatok:
- „Ne sírj!" – Azt sugalljuk, hogy a megélt érzelmeik nem helyénvalók.
- „Gondolkodj pozitívan!" – Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a megélésüket.
- „Majd túl leszel rajta..." – A helyzet elbagatellizálását hordozza magában.
- „Össze kellene szedned magad." – Azt sugalljuk általa, hogy az érzelmek kifejezése a gyengeség jele.
- „Másoknak ennél sokkal rosszabb." – Az, hogy más esetleg jobban szenved, nem jelenti azt, hogy nekem nem szabad megélnem a negatív érzéseimet, és nem érezhetem rosszul magam.
További mondatok, melyeket érdemes használnunk:
- „Természetes, ha szomorúnak érzed magad." – Elismerjük és validáljuk az érzelmeket.
- „Nagyon nehéz lehet ez most számodra." – Azt mutatja, hogy felismerjük a küzdelmüket.
- „Itt vagyok veled." – Megerősítjük, hogy nincs egyedül.
- „Meghallgatlak, ha szeretnéd." – Ösztönözzük őket a megnyílásra.
- „Valóban nagyon ijesztő/szomorú/igazságtalan volt." – Tükrözzük az érzelmeit.
- „Szívesen segítek megoldást találni." – Biztosítjuk a támogatásunkról, konkrét tanács osztása nélkül.
- „Látom, hogy időre és térre van szükséged; a közelben leszek, ha kellenék." – Tiszteletben tartjuk az igényeiket, ugyanakkor biztosítjuk őket, hogy elérhető közelben van a segítség, ha szükség lenne ránk.
Az is teljesen rendben van ugyanakkor, ha nem mondunk semmit. Ha tudjuk, hogy szerettünknek nehezére esik megnyílni, gyakran már azzal is sokat segítünk, ha csak fizikailag jelen vagyunk. Ha pedig nem tudjuk, mit kellene tennünk vagy mondanunk, megkérdezhetjük a másik felet is, számára mi lenne a legnagyobb segítség.
Bár minden egyes személy más módon dolgozza fel a fájdalmas helyzeteket, az empátia, türelem és nyitottság kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban segíteni tudjunk. Ha képesek vagyunk figyelmesen jelen lenni, azzal már önmagában sokat nyújthatunk a szenvedő fél számára.
