Tudatos házastársi szövetség – Mit érdemes átgondolnunk az esküvő előtt?

"Boldogan éltek, míg meg nem haltak."– hallhatjuk sok mese végén, ám az ezt követő (olykor szürke) hétköznapokról csak igen kevés alkalommal olvashatunk. Arról, hogy a szerelem nem elég biztos alap a házassághoz, arról, hogy a megbocsátás nem egy érzés, hanem döntés kérdése, vagy arról, hogy az esküvőt követően egy egész családba házasodunk be. "Bárcsak tudtam volna... "– hogyan fejeznénk be ezt a mondatot a házasságunk után a párunkkal való kapcsolatunkra vonatkoztatva? Mik azok a tényezők, melyeket érdemes lehet átgondolnunk, mielőtt házastársi szövetségre lépünk valakivel?

Gary Chapman, keresztény amerikai pszichológus, író és párkapcsolati szakértő könyve alapján nézzünk meg néhány olyan szempontot a teljesség igénye nélkül, amelyeknek tudatában – akkor is, ha már házasok vagyunk – építhetjük, erősíthetjük társunkkal való kapcsolatunkat és tudatosabbá válhatunk egy kiegyensúlyozott közös élet létrehozásában és fenntartásában.

1. Mire van szükség még a szerelmen túl

A szerelemről sokan, sokféleképpen gondolkodtak az idők folyamán: egyesek szerint romantikus álmodozás, amiből előbb-utóbb mindenki felébred, bizonyos pszichológiai nézetek szerint tudatbeszűkülés és projekció jelenik meg, a mélylélektan materialista hívei pedig úgy gondolják ez az állapot egy ősi, állati ösztön szublimációja.

A Bibliában leírt szerelemképben pedig egy nyugodt, szelíd, mély természetű érzésről olvashatunk, melyben a hűség és az elkötelezettség is benne foglaltatik (White, 2001).

Gary Chapman szerint éppen ezért érdemes megvizsgálnunk a szerelmünk és szeretetünk természetét: azt, hogy mennyire érezzük egyensúlyban a másik fél iránti „romantikus érzéseinket”, és a racionális gondolatainkat: azt, hogy életünk egyéb területein (legyen az az értékrendünk, intellektusunk, spirituális érdeklődésünk, vagy társas érdeklődésünk) milyen mértékben illünk össze, vagy ha kevéssé, milyen módon állunk a különbözőségeinkhez.

2. A szerelemnek több szakasza is van

Dr. Pálhegyi Ferenc, keresztény pszichológus szerint a házasságok nagy része – amennyiben akár kismértékű tudatosság nélkül köttetik – az alábbi szakaszok szerint zajlik le:

• Romantikus szakasz: A két fél célja az egység és boldogság, nincs azonban konkrét „útitervük” arra, hogy ezt miként valósítsák meg. 
• Átmeneti szakasz: A másik fél kellemes tulajdonságai, viselkedése ugyan jó érzéseket keltenek bennünk, de már nem dobog sokkal hevesebben a szívünk, ha meglátjuk a párunkat.
• A valóság szakasza: A korábban eddig ismeretlen terhek kiábrándultságot, csalódást okoznak (legyen az egy költözés, gyermeknevelés, munkahelyi problémák). 
• A csalódás szakasza: A két fél a keserűség és a harag alapérzésével van jelen a kapcsolatban.
• A rezignáció szakasza: Amikor a kapcsolatban több a szenvedés, mint az öröm.

Gary Chapman a fenti szakaszok hatékonyabb kezelése érdekében azt javasolja, hogy érdemes megismernünk, tudatosan alkalmaznunk és fejlesztenünk azt a szeretetnyelvet, amelyet párunk beszél, Gottman pedig azt tapasztalta, hogy az egyik leghatékonyabb módja a kiegyensúlyozott kapcsolatnak az, ha mindketten eltökélten a másikra figyelve arra törekszünk, hogy egymást boldoggá tegyük (ami természetesen nem zárja ki az egyedül töltött időt sem). 

3. Sok különböző mintát hozunk a származási családunkból

Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogy azok a viselkedésminták, amelyekkel szüleink neveltek minket, tudattalanul beépülnek a lelkünkbe, így előfordulhat, hogy sokkal jobban hasonlítunk rájuk, mint gondolnánk. Ebben segítségünkre lehet a tudatosság: ha feldolgozzuk a múltunkat, számba vesszük, milyen jó és milyen fájdalmas emlékekkel gondolunk szüleinkre, valamint összegyűjtjük, milyen tulajdonságaikat ismerjük fel magunkban, és szeretnénk-e ezeket megerősíteni, vagy inkább fejlődnénk, változtatnánk valamiben.

4. A nézeteltérések veszekedés nélkül is megoldhatóak

Több pszichológiai kutatás kiemeli, hogy a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége. Mivel nem „üres lappal” érkezünk a házasságba, ami emellett természeténél fogva is magával hoz sok olyan feszültséget, melyet eddig két független, önálló életet folytató személy nem tapasztalt, teljesen természetes, hogy előfordulnak nézeteltérések, ezek azonban hatalmas erőforrásként is funkcionálhatnak:

két személy nem képes addig igazán emberi, beteljesítő kapcsolatra lépni egymással, amíg nem szembesültek a különbözőségeikkel, és nem kezelték azokat sikeresen.

Ebben segítségünkre lehet, ha megpróbáljuk megérteni társunk szükségleteit, elkötelezettek vagyunk a meghallgatására, a megbocsátásra és a bocsánatkérésre, és cselekvően fordulunk a problémához.

5. Fontos egyeztetnünk, milyen szerepek szerint gondolkodunk

Nagyon sok házasságban okoz komoly feszültséget az, hogy a szerepek nem tisztázottak, vagy nem beszélik meg egymás között, hogy kire milyen feladat hárul. Az erről való gondolkodásmódunkat számos tényező befolyásolhatja, például az értékrend, a származási családból hozott minták, vagy a nemi szerepekről való felfogás.

Ennek megoldására Chapman azt javasolja, hogy készítsünk párunkkal együtt egy listát azokról a feladatokról, melyeket el kell végeznünk, majd külön-külön írjuk le minden olyan feladathoz a nevünket aminél úgy véljük, hogy mi végeznénk (vagy mi végzünk), és párunk is tegyen így. Ezt követően beszéljük át, mert egy ilyen megállapodás sokat segíthet abban, hogy lássuk az egymással szemben támasztott elvárásainkat.

Középpontban az ön- és társismeret

A fent említett szempontok kiegészítéséül azonban fontos hangsúlyoznunk a tudatosságot önmagunk és társunk megismerésében, melyhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk egymás szeretetnyelvével, vagyis azzal, hogy hogyan fejezzük ki és éljük meg a szeretetet, illetve mennyire tudjuk összhangba hozni azt társunk igényeivel és szükségleteivel.