A háztartás menedzserei – Hogyan nyomja a nők vállát a kognitív házimunka?

A háztartásbeli teendőkről leggyakrabban fizikai feladatok jutnak eszünkbe, mint a takarítás, fűnyírás, vagy éppen a főzés. Azonban a háztartás vezetésének létezik egy kevésbé látható, mégis nagy mentális terhet jelentő összetevője is, amit kognitív házimunkának nevezünk. A kognitív házimunka magában foglalja a felmerülő problémák és szükségletek előrelátását, az időmenedzsmentet és programok szervezését, a családot érintő döntések meghozatalát és végül a feladatok kivitelezésének végigkövetését. Ez a feladatkör hagyományos szerkezetű családokban általában a nőkre hárul és komoly mentális egészségügyi hatásokkal járhat. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogyan hat a kognitív házimunka a nők jóllétére és párkapcsolati elégedettségére.

Háztartást vezetni felér egy másodállással. A KSH 2009-2010-es adatai szerint a magyar népesség több időt fordít fizetetlen munkára, mint fizetettre. Ez a fizetetlen, vagy más néven láthatatlan munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. Azért láthatatlan, mert általában a hiánya tűnik fel, míg az eredménye társadalmilag kevésbé elismert, illetve anyagi megbecsüléssel sem jár. Ez a helyzet a házimunka kognitív aspektusával is, amiben még mindig erősen fennáll a nők nagyobb szerepvállalása.

A kognitív házimunka olyan szellemi tevékenységeket foglal magában, mint a tervezés, szervezés, ütemezés és döntéshozás. Ez a munka a család mindennapi működésének láthatatlan összetevője, amit ritkán ismernek el a társadalomban.

Ennek ellenére a kutatások szerint ez a láthatatlan teher folyamatos stresszforrást jelent legtöbb esetben a nők számára, akik gyakran kénytelenek áldozatokat hozni családjuk érdekében, ami hosszú távon kimerítheti mentális erőforrásaikat.

Kognitív házimunkának számít például a bevásárlólista összeállítása, az alapvető háztartási cikkek, mint a WC-papír folyamatos utánpótlásának figyelemmel kísérése, valamint a heti menü megtervezése. Szülők számára mindezek mellett sokszor megjelenik az óvoda vagy iskola kiválasztása, és az ezzel kapcsolatos teendők nyomon követése, például észben tartani, hogy mikor van a szülői értekezlet. Fontos, hogy valaki tudja, hogy mikor esedékes az autó olajcseréje, vagy éppen figyelmeztesse a párját, hogy aznap az ő feladata a gyerekek elvitele iskolába. Az ilyen típusú mentális teher sokszor nehezen megosztható a háztartásban élők között, ezért egy emberre hárul. Bár nem fizikai feladat, mégis jelentős energiát és figyelmet igényel, ami hosszú távon stresszforrást jelent.

Cikkünkből kiderül:

1. Mit mondanak a kutatások a nemek közötti kognitív házimunka-megosztásról?
2. Milyen összefüggéseket találtak a kognitív házimunka és a mentális jóllét között ?
3. Milyen okok állnak a kognitív házimunkában megjelenő nemi különbségek hátterében?

Nemi egyenlőtlenség a kognitív házimunkában

Számos kutatás vizsgálta, hogyan oszlanak meg a háztartásban a kognitív munkát igénylő feladatok. Ezekből kiderül, hogy az előrelátás és a tervezés legtöbbször a nőkre hárul, míg a döntéshozatal és a problémamegoldás gyakran közösen, a férfiak nagyobb bevonódásával történik. A feladatok végrehajtásának ellenőrzése és az eredmények nyomon követése szintén jellemzően a nők feladata. Emellett a nők nagyobb szerepet vállalnak a takarítás és a gyereknevelés kognitív aspektusaiban, valamint a logisztikai, időmenedzsmenti és kapcsolati feladatokban, míg a férfiak elsősorban a pénzügyek kezelésével járulnak hozzá a háztartás vezetéséhez.

Egy tanulmány szerint az interjúk 86%-ában a női partner végezte a kognitív munka nagy részét. A legnagyobb nemi különbségek az előrelátásban, a nyomon követésben, valamint a szülői, logisztikai és társas kapcsolatokkal kapcsolatos kognitív munkában mutatkoztak meg. Bár a férfiak is részt vettek a kognitív munkában, ők inkább a kevésbé megterhelő, láthatóbb elemekre, például a döntéshozatalra koncentráltak.

Az alacsonyabb kognitív terhelést igénylő, gyermekgondozáshoz nem kapcsolódó feladatokat – mint például a szemét kivitele, vagy a számlák rendezése – a párok egyenlőbben osztották meg. Ezzel szemben a magasabb kognitív terhelést jelentő tervezéssel járó, gyermekekkel kapcsolatos feladatok, például az egészségügyi ellátás megszervezése, rendrakás és iskolatáska bepakolása inkább az anyákra hárultak.

Milyen hatással van a nőkre ez az egyenlőtlen munkamegosztás?

Bár mind a fizikai, mind a kognitív házimunka megterhelő lehet, az egyenlőtlen mentális házimunka különösen költséges lehet a jóllét szempontjából.

A kognitív munkavégzés káros hatásai részben annak láthatatlanságából fakadhatnak: míg az könnyen megfigyelhető, hogy ki aprítja a vacsorához a zöldségeket, a heti menü megtervezésének munkája esetleg észrevétlen marad a családtagok, sőt, akár maga az illető számára is.

Ezeknek a feladatoknak nincs kifejezett ideje és helye, tehát bármikor bárhol lehet róluk gondolkodni, így könnyen megzavarhatják az aktuális tevékenység, mint például a munkavégzés, vagy a pihenés folyamatát. Könnyen elterelhetik a figyelmet és kimeríthetik a mentális tartalékokat, ami által túlterheltséghez és stresszhez és időhiányhoz vezethetnek. Továbbá, mivel a kognitív házimunka kevésbé kézzelfogható, mint a fizikai, az ebből eredő eredmények ritkán nyújtanak azonnali sikerélményt. Ez csökkentheti a munka elvégzéséhez kapcsolódó elégedettség érzését, ami hosszú távon negatívan befolyásolhatja a nők jóllétét és mentális egészségét.

Kutatásokban azt találták, hogy a nők és különösen az anyák, kétszer annyi kognitív munkát végeztek, mint az apák, ami nagyobb stressznek, illetve depressziónak tette ki őket.

Azt is megállapították, hogy minél több kognitív munkát végez inkább a pár női tagja, annál kisebb pszichológiai jóllétről, és párkapcsolati elégedettségről számol be.

A kognitív túlterhelődés és egyenlőtlen munkamegosztás könnyebben vezethet állandó frusztrált légkörhöz és párkapcsolati konfliktusokhoz is. Ezen kívül a munkahelyi kiégéssel is kapcsolatot találtak, vagyis azok a nők, akik nagyobb mentális terhelés alatt álltak otthon, kevésbé tudták élvezni a munkájukat és nagyobb arányú kiégésről számoltak be, mint azok, akik kevesebb kognitív házimunkát végeztek.

Ugyanígy, a krónikus stressz miatt ezek a nők gyakran sem a munkájukban, sem a magánéletben nem élnek meg sikerélményt és állandó időnyomás alatt érezhetik magukat.

Mi állhat a hátterében?

A nemi egyenlőtlenségek hátterében álló tényezők összetettek és mélyen gyökereznek a nemekhez társított szerepelvárásokban. Míg a modern társadalmakban egyre szélesebb körben elfogadott, hogy mindkét nem elvégezheti a házimunkát, a hagyományos normák még mindig meghatározóak. Gyakran a nőket tekintik felelősnek a háztartási eredményekért, akár elvégzik az adott feladatot, akár nem. Sok nő azonban tudatalatt internalizálja a társadalmi szerepelvárásokat. Tehát hiába delegálnak bizonyos feladatot a párjuknak, alapvetően inkább érzik felelősségüknek a családi élet rendben tartását. Gyakran magasabb elvárásaik vannak a munka megtervezésével és kivitelezésével kapcsolatban, így automatikusan nagyobb figyelmet fordítanak azokra, míg a férfiak kevésbé lelkiismeretesek ilyen téren.

Ez a megközelítés hozzájárulhat a nők magasabb stressz-szintjéhez, időhiányhoz, munkahelyi kiégésükhöz, és párkapcsolati elégedetlenséghez is vezethet. A kognitív házimunka nemi megoszlása nem feltétlenül társadalmi osztályhoz, életkorhoz vagy foglalkoztatási helyzethez kötött, hanem inkább a társadalmi szerepelvárások alakítják, így elsősorban ezen lenne érdemes változtatni.

Mit tehetünk az egyenlőbb kognitív munkamegosztásért?

Első lépésként fontos megfigyelnünk a háztartásban végzett kognitív munka mennyiségét és jellegét. Ehhez hasznos lehet, ha egy hétig jegyzeteket készítünk arról, hogy ki milyen mentális feladatokat lát el otthon. Így könnyebben felismerhetjük azokat a társadalmi mintákat és megszokott szerepeket, amelyek meghatározzák, ki milyen feladatokat végez, és azt is, hogy ezek milyen érzéseket és nehézségeket okoznak számunkra.

A következő lépés a nyílt kommunikáció: az őszinte beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy újrafeloszthassuk a feladatokat és tisztázhassuk a felelősségeinket. Kreatív megoldásokat is alkalmazhatunk, például feladatkártyákat, amelyek segíthetnek a munkamegosztásban – bár ezek önmagukban is plusz szervezést igényelnek. Fontos, hogy időről időre átnézzük és újratárgyaljuk a feladatok felosztását és azokkal kapcsolatos tapasztalatainkat.

A gyermekkori minták és a társadalmi elvárások mélyen gyökereznek bennünk, így gyors változást nem feltétlenül várhatunk. Azonban ezekkel a lépésekkel hosszú távon kiegyensúlyozottabb munkamegosztást érhetünk el, ami nemcsak a párkapcsolatunkat erősítheti, hanem a mentális jóllétünkhöz is hozzájárulhat.