Világszerte sok külföldön élő magyart érintő probléma, hogy a vírushelyzet miatt hosszabb ideje nem tudnak hazalátogatni. Nemcsak a honvágy, de az is pszichés megterhelést jelent, hogy nem tudják támogatni itthon élő családtagjaikat. 

Sokaknál fontos kritérium, amikor úgy döntenek, hogy hosszabb vagy rövidebb időre, esetleg véglegesen külföldre költöznek, hogy onnan is gyorsan haza tudjanak utazni. A legtöbben szeretnék továbbra is rendszeresen tartani a kapcsolatot családjukkal, barátaikkal, együtt lenni az ünnepek alatt. Ez a „kétlaki” életforma ma már egyáltalán nem elképzelhetetlen: sokan élnek úgy világszerte, hogy továbbra is kötődnek itthoni gyökereikhez, rendszeresen hazalátogatnak, itthon járnak orvoshoz, itt intézik az ügyeiket. Ez megteremti azt a fajta biztonságot az ismeretlenben, hogy meg lehet őrizni a kötődéseket, ami biztos pontokat és emellett egyfajta kontrollt is ad, hogy bármi történik, fél nap alatt „otthon” vagyunk.

Tavasz óta ilyen szempontból is felfordult a világ, és az általános, minden téren jelenlevő bizonytalanság mellett az is egy plusz terhet jelent a külföldön élő magyarok számára, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, hogy

egyik pillanatról a másikra a határ jóval többé vált, mint egy vonal a térképen.

Felmerülő dilemmák és döntések sokasága övezi a kérdést, hogy hazautazzanak-e: a kockázatokat és a szabályok bonyolultságát tekintve sokan inkább úgy döntenek, nem próbálkoznak. Vannak, akik lassan egy éve nem látták a családjukat, barátaikat. Sokan a nyári enyhítés alatt sem vállalták be az utazást, mert nem akarták például megkockáztatni, hogy egyik napról a másikra lezárják a határokat, vagy az utazással fokozottan kitegyék magukat a járványnak. Az érintettek beszámolói szerint vegyesek a tapasztalatok, van, aki negatív teszttel könnyen be tudott lépni az országba, míg máshol nagyon szigorúak a követelmények, és drága a tesztelés. A szabályozások viszont mellett ott van az egyéni felelősség kérdése is: még ha lehet(ne) is utazni, a napi fertőzöttek száma sok helyen magasabb, mint itthon, ami szintén szerepet játszik a tudatos távolmaradásban.

Kibírni a távollétet

Mindegy, hogy valaki azért él külföldön, mert tanul, dolgozik, vagy akár a párkapcsolata miatt, a legtöbben nem arra készültek, hogy ennyi ideig távol legyenek a szeretteiktől. Fontos ennek a mentális vonatkozásaival is foglalkozni, mert mind a honvágy, mind a tehetetlenség magas érzelmi és pszichés megterhelést jelent ebben a helyzetben. Többen mondták, hogy csak úgy tudnak védekezni, ha nem gondolnak rá, mi lehet itthon, és próbálják tovább élni az életüket, különben a folyamatos szorongás felőrölné őket.

A honvágy a biztonságérzethez is köthető:

minél több körülöttünk a bizonytalanság, annál jobban vágyunk az ismerősre, ami támaszt nyújthat.

Egy ilyen helyzetben fontos lehet végiggondolnunk, mihez kötjük a biztonságérzetünket, és hogyan tudjuk ezt a leginkább megteremteni a jelenlegi környezetünkben. Nem mindig egyszerű megfogalmazni, pontosan mi is hiányzik: a nyelv, az ízek, a zene vagy a kávézás a barátokkal? Valójában a személyes találkozáson túl szinte mindent megteremthetünk magunknak, még ha nem is lesz pont olyan, mint itthon, de az apróságok is sokat számítanak. Hallgathatunk magyar rádiót, süthetünk kiflit, tarthatunk magyar estét, akár a kinti barátainkkal, vagy a párunkkal, családunkkal is többet megosztva a kultúránkból. Továbbá a kutatások szerint a háziállatokról való gondoskodás is segít a honvágy leküzdésében.

A tehetetlenség, bizonytalanság kezelése

Nagyon nehéz megélni a tehetetlenséget is, az aggódást az itthon levő szeretteinkért. Sokan az idősebb szüleiket féltik, akikről így nem tudnak gondoskodni. Természetes, mondhatni ösztönös bennünk az a késztetés, hogy a segítségére akarjunk sietni azoknak a szeretteinknek, akik bajban vannak. Amikor ezt nem tudjuk megtenni, belép a szorongás, önvád, vagy düh, és azok a fantáziák, hogy ha ott lennénk, mindent meg tudnánk oldani, kontrollálni tudnánk a helyzetet. Egyfelől fontos tudatosítanunk, hogy ebben a helyzetben sajnos itthon sem lennénk mindenhatóak, másfelől pedig, hogy

a segítségnyújtásnak is számtalan formája létezik, és távolról is találhatunk olyan módokat, melyekkel támogatni a tudjuk a másikat.

A jelenléthez, annak éreztetéséhez nem kell minden esetben fizikailag is egy térben lennünk, virtuálisan vagy telefonon is sokat tudunk adni. Az idősotthonokban bevezetett látogatási tilalmat például volt, ahol úgy oldották meg, hogy a gondozók Skype-alkalmakat szerveztek a lakóknak, ahol bármely családtagjukkal beszélhettek.

Ezek a problémák azonban nemcsak azok számára lehetne ismerősek, akik külföldön élnek, hiszen itthon is számos esetben távol élnek egymástól a családtagok, és a fenti okok miatt nem rendszeres a hazalátogatás. Minden esetben sokat tud segíteni, ha ebben a helyzetben beszélhetünk valakivel, aki megérti a feszültségünket, problémánkat. Ilyen lehetőséget nyújt az online tanácsadás is, ahol pszichológus szakemberrel oszthatjuk meg az aggodalmainkat, és kaphatunk módszereket a feszültség kezelésére. Fontos, hogy ebben a helyzetben is megpróbáljunk magunkról gondoskodni, ellensúlyozni a szorongást olyan tevékenységekkel, amelyek kikapcsolnak, például sporttal, alkotással, vagy relaxációval. 

A Mindset Pszichológia csapata küldetésének tartja, hogy senkit ne hagyjunk egyedül ebben a nehéz helyzetben, így szakembereinkkel együttműködve online segítő csoportot is indítunk kifejezetten a külföldön élő magyarok számára, melynek célja, hogy segítse a nehézségekkel, szorongással, félelemmel való megküzdést ebben a rendkívüli helyzetben!