A jelenlét művészete - Mindfulness a mindennapokban

Az emberi elme alapvetően kétféle üzemmódot képes működtetni. Az egyik, amely sokunk számára ismerősebb lehet a hétköznapokban, az úgynevezett narratív elme, azaz a robotpilóta üzemmód. A másik a tapasztaló működésmód, ami a tudatos jelenléten, a mindfulnessen alapul. Vajon hogyan lehet kilépni a jól megszokott működésből, és mit takar valójában az alternatíva, amit helyette választhatunk? Cikkünkből kiderül.

A mai ingergazdag, információkban bővelkedő társadalmunkban, az emberek többsége állandó időprésben él, és versenyt fut az idővel. Amikor így érzünk, jellemzően a robotpilóta üzemmódban vagyunk. Az alábbi gondolatok jelenléte szintén erre az állapotra utal:

„A figyelmem könnyen eltereli bármi.”

„Automatikusan élek, teszem, amit kell.”

„Összecsapom a dolgaimat, közben nem is figyelek rájuk.”

„Nem is tudatosult bennem, mennyi dolgot intéztem el."

Természetesen ennek a működésmódnak is megvannak a maga előnyei, hiszen ebben az üzemmódban tudunk tervezni, ötleteket gyártani, vagy a velünk történt múltbeli eseményeket feldolgozni. Létezik azonban egy másfajta üzemmód is, amely segíthet visszatértni a múlt és a jövő végtelen gondolatzuhatagából az itt és mostba. 

Amíg az elménk a jövőn töpreng, vagy a múltat analizálja, addig képtelenek vagyunk itt és most jelen lenni. A jelen pillanat az egyetlen, ami rendelkezésünkre áll, hogy érezzünk, éljünk és szeressünk.

A cselekvő elme kikapcsolása teret enged egy másik működés kipróbálásának, amely nem más, mint a tudatos jelenlét, vagyis az éber figyelem állapota. A jelenlét a teljes valóság tudatosítását jelenti; figyelek saját magamra, a másik személyre, és mindenre, ami körülvesz. A mindfulness nem csak egy technika, hanem egy szemlélet, amely új eszközt nyújt a nehéz helyzetek kezelésére. Ebben a működésben, egyszerűen csak engedjük, hogy úgy legyünk a világban, ahogy épp vagyunk, és a maguk valójában közvetlenül tapasztaljuk meg a dolgokat.

Mire van szükség a tudatos jelenlét megéléséhez?

Sokan, ha arra kérjük őket, hogy képzeljenek maguk elé egy meditáló személyt, egy távoli buddhista kolostor udvarát jelenítik meg, ahol egy szigorú jógapozícióban ülő szerzetes elmélkedik. A valóság azonban az, hogy a meditáció jótékony hatásainak megtapasztalásához csupán két dologra van szükségünk: szándékra és rendszeres gyakorlásra.

„Igazi belső szabadságot és egyedüllétet élek át. Úgy érzem, hogy teljesen itt vagyok. Végre visszatértem a munkámhoz és ismét elkezdtem az lenni, ami vagyok.”

A teljes odafigyelés, amelyet a meditáció közben tanúsítunk, vonatkozhat egy másik személyre, önmagunkra, vagy bármilyen tevékenységre. Nem egy különleges, rendkívüli élményről vagy tudatállapotról van tehát szó, egyszerűen csak arról, hogy megpróbáljuk élményeink minden pillanatát teljes egészében birtokolni. Ez természetesen nem zárja ki, hogy mindeközben rendkívüli élményekben legyen részünk.

Néhány érv a meditáció mellett

•  A meditáció közben gyakorolhatjuk a figyelmünk irányítását. A mindfulness alapú kognitív viselkedésterápia a mindfulness egyik olyan válfaja, amely bizonyítottan az egyik leghatékonyabb módja a krónikus depresszióban szenvedők visszaesésének csökkentésére. A depressziós ember gondolatai egy, általában negatív témára összpontosulnak, és nagyon nehéz elterelni a figyelmüket. A meditáció tehát tehát a figyelmünk fejlesztésében, és a koncentrációs képességünk javításában.

• A rendszeres gyakorlásnak köszönhetően ügyesebben meg tudjuk különböztetni, illetve azonosítani az aktuális állapotunkat, legyen szó akár érzelmi, hangulati vagy szomatikus jellemzőkről.

• A meditáció által gyakorolhatjuk az elengedést. Ha gyakorlat közben felbukkan egy zavaró testérzet vagy gondolat, annyi a dolgunk, hogy egyszerűen csak szemléljük azt, és visszatérjünk az eredeti szándékunkhoz. A meditáció azt üzeni: Engedjük, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy vannak. Nem kell, hogy bármit megváltoztassunk.

• A tapasztaló üzemmód gyakorlása segít ráhangolni az elménket arra, hogy ismerős legyen számára az a működésmód, amelyet a robotpilóta helyett alkalmazhat. Ebben az állapotban nem gondolkodunk az élményekről, hanem megtapasztaljuk őket.

Ahhoz, hogy a stresszhelyzetekben is eszünkbe jusson, hogy az automatikus működésmód helyett máshoz is nyúlhatunk, rendszeres gyakorlásra van szükség. Ha az agyunkat ráneveljük, hogy létezik egy másik munkamód is, azzal jelentősen javíthatunk az életminőségünkön.