A pandémia alatt már megtapasztalhattuk, milyen káros hatásai vannak a médiából áradó rémhíreknek és hamis információknak. Jelenlegi cikkünkben az ukrán-orosz háború kapcsán szeretnénk gyakorlati segítséget nyújtani abban, hogy a világban való tájékozódás során a lelki egészségünket is megóvhassuk.
A média kétarcú. Egyrészt, tájékoztatást nyújt a világ fontos eseményeiről, információval és tudással lát el. Az ukrán-orosz háború kirobbanásával és történéseivel kapcsolatos széleskörű tájékoztatásában is rendkívüli szerepet játszik. Sőt, a háború elől menekülő embereknek vagy a kint ragadt családjukat féltő magyaroknak kifejezetten fontos információforrás ezekben a nehézkes időkben.
Másrészt azonban fontos beszélni a média árnyoldaláról is. A média híráradata ugyanis olyan jelentős mértékben képes fokozni az emberek félelemérzetét, hogy egyfajta pánikhangulatot kelt bennük. Mivel a hírekből jelenleg csak az ukrán-orosz háborúról olvashatunk, – mint ahogyan azt a pandémia során már megtapasztalhattuk – gondolataink központi elemévé válik a félelem, a rettegés és a jövő bizonytalansága.
Ez a félelem teljesen érthető és normális, hiszen a közvetlen közelünkben háború dúl, és az emberek biztonsága a tét. De vajon nem kontraproduktív és veszélyes-e, amikor a média lélegzetvétel nélkül önti magából a félelemkeltő tartalmakat? Hogyan tudjuk kiegyensúlyozni a média hatásait, hogy egy ilyen vitathatatlanul nehéz világpolitikai helyzetben is meg tudjuk őrizni mentális egészségünket, lelki egyensúlyunkat?
Amikor megrendül a világ biztonságosságába vetett hitünk
Sokunknak ismerős lehet, hogy amint felkelünk reggel, rögtön ránézünk a telefonunkra, és ott vár már 5-6 különböző hírportálról érkezett üzenet a legfrissebb történésekről. Jelenleg az ukrán-orosz háborúról olvashatunk percről-percre. Amikor pittyen a telefon, és meglátjuk a szalagcímet, máris elfog bennünket valamilyen nehéz érzés.
Nem nagy újdonság, hogy
a média által ránk zúdított híráradat rendkívül magas szorongást és félelmet tud kelteni bennünk. Hatására egyesek akár pánikközeli állapotba is kerülhetnek.
Egy háborús helyzet önmagában nézve is rendkívül nyomasztó és félelmetes. A hírekből pedig csupa bizonytalanság ömlik, az emberek gyakran lefagynak, megbénulnak a félelemtől, és kvázi sokkos állapotba kerülnek.
A biztonságérzetünk megrendülése előhívja bennünk a túlélési reakciót, az evolúció során mélyen belénk ivódott „üss vagy fuss” választ. Gondoljunk csak a Maslow-piramisra. A biztonság az ember egyik legalapvetőbb szükséglete. Az „üss vagy fuss” reakciót a média által keltett félelem és stressz ugyanúgy elő tudja hívni, mint ha az erdőben sétálva megtámadna bennünket egy farkas.
A támadási és a menekülési reakció egyesekben egyfajta lefagyást eredményez. Megint másokból az intezív stresszélmény a gondoskodó viselkedést hívja elő. Nézzük például a Facebook-on terjedő segítői csoportokat. Egy nappal a háború kitörése után sokan már azon dolgoztak, hogy lakhelyet tudjanak biztosítani az Ukrajnából menekülők számára, vagy otthont tudjanak találni a menekülésben hátrahagyott háziállatoknak.
A pusztító pánik
Mindannyiunknak rendkívül félelmetes és sokkoló helyzet a mostani. Gondoljunk csak bele, hogy milyen lehet megélni ezt a helyzetet azoknak embereknek, akik alapvetően is hajlamosak a szorongásra, a katasztrofizáló gondolkozásmódra? A pánikhangulat és a félelem természetes, hogy megjelenik egy háború vagy bármilyen támadás során, hiszen féltjük szeretteinket, az otthonunkat, a világ biztonságát. Az is természetes, hogy az események újdonsága miatt még nem tudtunk feleszmélni. Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy a média a folyamatos hírközléssel fokozhatja bennünk a pánikot, mely kontraproduktívan hat, és sokak mentális egészségét veszélyeztetheti.
A háborús események követése mellett tehát figyeljünk önmagunkra és a környezetünkre, próbáljunk tudatosan tenni a mentális egészségünkért. Ugyanis
vészhelyzetekben is leginkább akkor leszünk képesek mások segítségére lenni (legyen szó fizikai, érzelmi vagy anyagi támogatásról), ha mi magunk is épek és erősek tudunk maradni, amennyire csak lehet.
Pszichológusként (is) felelősségünk van abban, hogy ezekben a helyzetekben támogatást nyújtsunk, és olyan eszközökkel lássuk el az embereket, melyek a megküzdésünket segítik ebben a valóban félelmetes és aggasztó helyzetben. A cikk végén pár gyakorlati tanáccsal szeretnénk ellátni az olvasókat. Persze érezhetjük úgy is, hogy mindez még túl korai, és nem tudunk a megküzdésre koncentrálni, és ez is teljesen rendben van. Hagyjunk magunknak kellő időt az események feldolgozására!
Hol a média felelőssége, hol a mi felelősségünk?
A médiának amellett, hogy kiemelt szerepe van a jól tájékozottságunkban, számos negatív hatást gyakorolhat a mentális egészségünkre, illetve a közösséget érintő traumatikus események hatásait is súlyosbíthatja. Emellett pedig a hamis információk (fake news) és a félrevezető szalagcímek által gyakran torzul az átadott információ. A koronavírus-járvány kapcsán már tanúi lehettünk, milyen könnyen és gyorsan képesek terjedni a hamis hírek, amikor vészhelyzet van.
A fokozott stresszélmény következtében a kritikai gondolkozásunk is sérül, így könnyen félrevezethetnek minket a hamis információkat közlő médiatartalmak.
A kutatások szerint a kollektív trauma átélését negatív irányban befolyásolják a hírek – ciklikus kapcsolatot feltételeznek a traumatikus eseményhez kapcsolódó médiakibocsátás és a distressz mértéke között. A traumatikus eseményt követően fokozódik az átélt stressz, majd a média által közvetített tartalmak miatt nő a stressz és a szorongás mértéke a jövőt illetően.
A médiatartalmak gyakran repetitív módon ismétlik magukat, és erősen felkavaró képeket, videókat, illetve érzékletes leírásokat tartalmaznak az eseménnyel kapcsolatban, ezzel fokozva az átélt negatív érzéseket. Továbbá, amellett, hogy ismételten ki vagyunk téve ezeknek a traumatikus tartalmaknak, nem csak az aktuális szorongást (akut stresszt) növelik, hanem fokozzák az esélyét a poszttraumatikus stresszválasz fennmaradásának, valamint a fizikai egészséget érintő problémák megjelenésének.
A médiának tehát nagy felelőssége van abban, hogy milyen gyakorisággal és intenzitással közli az emberekkel ezeket az érzékeny és felkavaró tartalmakat, illetve hogy a negatív hírek mellett más tartalmakat is közvetítenek-e felénk. Nekünk azonban abban van személyes felelősségünk, hogy amennyire tehetjük, megpróbáljuk megóvni magunkat ezektől a káros hatásoktól. A hamis információk (fake news) kapcsán pedig fontos, hogy tudatos felhasználóként megválogassuk, hogy milyen oldalakról érdemes tájékozódnunk, mely tartalmak mondhatók megbízhatónak. A következőkben összefoglaltuk hogyan tehetünk tudatosan a média káros hatásainak kivédéséért.
Gyakorlati tippek - Milyen módon óvhatjuk meg magunkat a média káros hatásaitól?
1. Határozzunk meg egy olyan idősávot, melyben híreket olvasunk! Lehetőleg ne közvetlenül lefekvés előtt vagy rögtön felkelés után legyen ez az időpont! Amennyiben sikerül kontrollált módon fogyasztani a híreket, nem válnak elárasztóvá, kevesebb rá az esély, hogy a hírek az egész napunkat körüllengjék.
2. Kapcsoljuk ki a telefonunkon a push értesítéseket: amikor megnyitjuk az adott hírportált, úgyis mindenről értesülünk. A felbukkanó üzenetek azonban fokozzák a szorongást és a pánikot.
3. Írjunk naplót! Írjuk ki magunkból az érzelmeinket, a gondolatainkat, az esetleges félelmeinket!
4. Ha úgy érezzük egyedül nem megy, keressünk társaságot, társas támaszt! Beszélgessünk sokat a szeretteinkkel (család, barátok), ölelgessük meg a háziállatainkat!
5. Menjünk ki a friss levegőre! Sétáljunk, mozogjunk, menjünk el kirándulni. Bármilyen mozgásforma megfelelő, ami számunkra kikapcsolódást hozhat.
6. Végezzünk meditációt, relaxáljunk! Ha még nincs benne tapasztalatunk, számos applikáció és az interneten ingyenesen elérhető relaxációs hanganyag elérhető (pl. progresszív izomrelaxáció, mindfulness meditáció, autogén tréning). A Mindset oldalán itt lehet elérni a légzéstechnikákról szóló cikkünket.
+1: Támogassuk a háborút elszenvedőket és aggódó hozzátartozóikat! Ezt többféle módon is megtehetjük. Lelki vagy anyagi támogatás, akár önkénteskedés vagy a szolidaritásunk kifejezése által. A személyes részvétel, a helyzetre adott reakció segít, hogy visszaszerezzük a kontrollt a félelem felett. Legfőképp pedig növeli az összetartozás érzését, és fenntartja az emberekbe vetett hitünket.
Felhasznált szakirodalom
Mawson, A. R. (2005). Understanding mass panic and other collective responses to threat and disaster. Psychiatry: Interpersonal and biological processes, 68(2), 95-113.
Miller, J. (2011). Wars and their journalisms. Global Media and Communication, 7(3), 205-210.
Su, Z., McDonnell, D., Wen, J., Kozak, M., Abbas, J., Šegalo, S., ... & Xiang, Y. T. (2021). Mental health consequences of COVID-19 media coverage: the need for effective crisis communication practices. Globalization and health, 17(1), 1-8.
Thompson, R. R., Jones, N. M., Holman, E. A., & Silver, R. C. (2019). Media exposure to mass violence events can fuel a cycle of distress. Science advances, 5(4), eaav3502.
