Amikor elkél a gyors segítség – krízisintervenció a gyakorlatban

A krízisintervenció olyan rövid távú beavatkozást jelent, melynek elsődleges célja, hogy stabilizálja a krízisben lévő személyt, és segítsen visszatérni a krízist megelőző állapothoz, vagy akár meghaladni azt. Bár legtöbbször tömegkatasztrófák kontextusában találkozunk a kifejezéssel, számos élethelyzetben nyújt hatékony segítséget. Cikkünkben ezt a témát járjuk körül.

Krízisnek nevezhetünk minden olyan kihívást jelentő helyzetet, mellyel a korábban rendelkezésre álló erőforrásokkal és megküzdési módszerekkel nem vagyunk képesek megbirkózni. A krízisintervenció célja épp ezért az, hogy rátaláljunk saját erőforrásainkra, eszközeinkre, pszichológiai rugalmasságunkra.

Ideiglenes, aktív támogató jelenlét, különösen nagy distressz esetén.

Cikkünkből kiderül:

1. Krízis során korábban jól bevált megküzdési módszereink kudarcot vallanak.
2. Bár nehéz helyzetek során találkozunk leggyakrabban a kifejezéssel, a krízis mégis magában hordozza a fejlődés lehetőségét is.
3. Krízisintervenció esetén azonnali, rövid távú beavatkozásról beszélünk.

Mikor beszélhetünk krízisről?

Krízisről beszélhetünk, amikor úgy érezzük, hogy a velünk történt események túlterhelőek, azok elhordozására nem vagyunk képesek.

Általában olyan események idézik elő, amelyek jelentős változást hoznak a környezetünkben, például gyász, veszteség, munkahelyi elbocsátás vagy szülés/gyermek születése.

A krízis tulajdonképpen egy érzelmi állapot: a zavar és szorongás olyan mértékű jelenléte, mely teljesen ellehetetleníti a korábbi megküzdési módok sikeres alkalmazását.

Ennek következtében az érzelmek széles skáláját élhetjük meg, mint például sérülékenység, zavarodottság, harag, bűntudat, reménytelenség, bizalmatlanság és tehetetlenség.

A krízisállapot kialakulásához legtöbbször az alábbi szakaszokon keresztül juthatunk el:

1. A kiváltó esemény, például veszteség vagy traumatikus élmény, intenzív szorongást idéz elő.
2. A korábban működő megküzdési módok kudarcot vallanak, a probléma továbbra is fennáll, és a szorongás mértéke fokozódik. Eljutunk oda, hogy észleljük, önmagunkon kívül álló segítséget szükséges igénybe vennünk.
3. A külső erőforrások (pl. hit, más emberek, alkohol) elérhetők ugyan, de nem vezetnek eredményre, nem sikerül egy kényelmes vagy legalábbis elviselhető érzelmi szintre visszajutnunk. A szorongás tovább fokozódik, tehetetlennek érezzük magunkat. Az észlelés beszűkül, semmi másra nem vagyunk képesek fókuszálni, csak a problémára.
4. Minden ismert külső és belső erőforrás kudarcot vall, a feszültség és a szorongás szintje elviselhetetlenné válik. Valaminek muszáj megváltoznia. Általában ezen a ponton kerül szakember bevonásra.

Nem maradhatunk ugyanakkor krízisben, mivel a test nem képes hosszú távon elviselni ilyen fokú feszültséget és leterheltséget, így valamilyen irányba kénytelenek vagyunk elmozdulni: vagy a helyzet változik meg, és visszatérünk a krízis előtti mentális állapothoz, vagy új megküzdési képességek segítségével túljutunk az élményen, vagy pedig valamilyen módot találunk rá, hogy elmeneküljünk a valóság elől – ilyen menekülési útvonal lehet többek között a szerhasználat.

Fontos kiemelni, hogy a krízis azon túl, hogy rendkívül megterhelő, és legtöbbször negatív hatásokat társítunk hozzá, magában rejti a fejlődés lehetőségét is.

Amennyiben arra késztet bennünket, hogy túllépjünk önmagunkon, meghaladjuk korábbi megküzdési képességeinket, és új készségeket fejlesszünk ki, úgy kompetensebbé és önállóbbá válhatunk, és megkezdődhet a poszttraumás növekedés.

Normatív és akcidentális kríziseink

Bár maga a krízis szó elsőre ijesztőnek hangzik, valójában mindennapjainkat körülölelik ezek az élmények, krízisnek tekinthető ugyanis többek között a pubertáskor vagy a házasságkötés is – ezeket hívjuk normatív kríziseknek, és az élet természetes velejárójának tekintjük őket. Ezek megélése, az ezekkel való sikeres megküzdés a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Többnyire bejósolhatók, bekövetkeztükre számítunk, gyakran készülünk is.

Ezzel szemben a szituációs vagy akcidentális krízis bejelzése nem lehetséges, és noha azáltal, hogy egyre többet beszélünk róluk, kevésbé idegenek számunkra, mégis váratlanul érhetnek bennünket. Ide sorolható többek között a veszteség vagy betegség.

Mivel legtöbbször váratlanul érnek bennünket, így jelentősen nagyobb stresszhatást gyakorolnak ránk.

A két krízishelyzet ugyanakkor átfedésben is lehet, jelentkezhetnek egy időben, ami különösen megterhelő helyzetet idéz elő.

A krízisintervenció módszerében rejlő lehetőségek

Ahogy arra többször utaltunk, a krízisintervenció egyik fontos alapelve az azonnali beavatkozás. Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a bekövetkezett megterhelő esemény után a lehető legrövidebb úton szükséges szakember segítségét igénybe venni, ezzel is megelőzve a krízis elhúzódó, hosszú távú hatásait.

A krízisintervenció fő céljai közé tartozik többek között:

1. A krízisre adott érzelmi, viselkedési és fizikai reakciók intenzitásának csökkentése, hogy megelőzzük a hosszú távú mentális egészségügyi problémák kialakulását és az általános jóllét további károsodását.
2. A válság előtti működési szint visszanyerésének támogatása.
3. A támogató hálózat és megküzdési készségek megerősítése és fejlesztése.

Míg a tanácsadás és terápia többi formájának fő fókusza a hosszú távú boldogulás és fejlődés elősegítése, addig a krízisintervenció egy azonnali, jelenfókuszú beavatkozás.

Célja, hogy visszanyerjük kibillent egyensúlyunkat, és stabilitást teremtsünk egy kihívást jelentő, megterhelő helyzetben.

A krízisintervenció természetesen megágyazhat a későbbi, hosszabb távú tanácsadási vagy terápiás folyamatoknak, ugyanakkor elsődleges fókusza az akut helyzet leküzdése.

Az eredményes beavatkozás alapelve továbbá a rapport, vagyis a bizalomteli légkör kiépítése. Stresszhelyzetben különösen is sebezhetőnek, félreértettnek és rémültnek érezhetjük magunkat, ezáltal nehézséget okozhat a bizalom kiépítése és a másik személynek való megnyílás. Épp ezért krízisintervenció során különösen nagy szerepet kap az empátia és az emberközpontú odafordulás.

A krízisintervenció célja nemcsak a stabilizálás, hanem az is, hogy új eszközöket találjunk a nehézségekkel való megküzdéshez. Bár a krízis sokszor fájdalmas élmény, megfelelő támogatással segíthet abban, hogy erősebbé váljunk, és jobb megküzdési stratégiákat alakítsunk ki. A folyamat végén nemcsak a krízisből való kilábalás, hanem a fejlődés és a személyes növekedés is elérhetővé válhat számunkra.

A szerző a Mindset Tanácsadó Központ munkatársa, képzésben lévő krízisintervenciós szakpszichológus.