Gondoltál már arra, hogy a nagymamád, édesanyád vagy talán te magad hányszor hallgattál el valamit, ami a testedhez vagy a szexualitásodhoz kapcsolódott? A tabusítás sok nőt arra kényszerít, hogy csendben, egyedül küzdjön a problémáival, ami hosszú távon testi és lelki károkat is okozhat. A Brain Bar jövőfesztivál kerekasztal-beszélgetésének meghívottjai – Beke Zsuzsa, a Richter kommunikációs vezetője, Szerencsés Dóra egészségügyi stratéga és Kovács-Kacsur Adrienn szexuálpszichológus, a Mindset Pszichológia szakembere – szerint itt az ideje, hogy bátran beszéljünk ezekről a kérdésekről, és új kultúrát teremtsünk, ahol a női egészség nem tabu, hanem közös ügy.

A Richter Gedeon Nyrt. legfrissebb, hat országban végzett reprezentatív kutatása is alátámasztja: a hallgatás jelensége nemcsak egyéni szinten, hanem társadalmi mintázatként is jelen van:

generációk óta cipeljük a női testhez és szexualitáshoz kapcsolódó tabukat.

A kutatás szerint tízből hét nő tapasztalt már élete során diszkomfortot együttlét közben – mégis az érintettek fele soha nem fordult orvoshoz.

A meghívott szakértők szerint a hallgatás sokszor már a neveltetés során kezdődik:

a lányok nem tanulják meg, hogyan beszéljenek a testükről,

a vágyaikról és a fájdalmaikról. Felnőttként pedig gyakran még a párjuknak sem merik elmondani, ha valami nincs rendben, és inkább elviselik a fájdalmat, mint hogy „zavart keltsenek”. Ez azonban hosszú távon testi és lelki következményekkel jár: a fájdalmas együttlétek, a csökkent vágy és a szorongás nemcsak a kapcsolatot, hanem az önértékelést is rombolja. A beszélgetés egyik fontos üzenete az volt, hogy

új mintát kell adnunk a következő generációnak, ahol a női egészség kérdéseiről nyíltan, ítélkezés nélkül lehet beszélni.

A kutatás tükrében

A Richter reprezentatív kutatása – amelyben hat országból összesen 12.000, 18–59 éves korú nő vett részt – részletesen vizsgálta a szexualitással, a gyermekvállalással és a menopauzával kapcsolatos tapasztalatokat. Az eredmények egyértelműek és egyben elgondolkodtatóak. A válaszadók 65 százaléka számolt be arról, hogy élete során valaha tapasztalt valamilyen szexuális panaszt, és 46 százalékuk jelenleg is rendszeresen küzd panaszokkal. A leggyakoribb problémák közé tartozik a fájdalmas közösülés, a hüvelyszárazság, a csökkent vagy hiányzó libidó, illetve az orgazmus elmaradása. A kutatás rávilágított, hogy az érintettek fele soha nem fordult orvoshoz ezekkel a panaszokkal – ami azt jelenti, hogy sokan maradnak ellátás nélkül, miközben a probléma akár könnyen kezelhető is lehetne.

A képen (balról jobbra): Beke Zsuzsa, Kacsur Adrienn, Szerencsés Dóra és Linczényi Márkó

A felmérés másik fontos tanulsága, hogy a 45 év alatti nők többsége szerint a társadalomban erősen jelen van a gyermekvállalással és termékenységgel kapcsolatos stigmatizáció. Ez a nyomás további szorongást és bizonytalanságot kelt, sokszor épp akkor, amikor a nőknek a legnagyobb szükségük lenne támogatásra. A menopauza sem kivétel: a válaszadók 44 százaléka magányosnak érzi magát ebben az életszakaszban, miközben átlagosan 5–7 tünettel küzdenek egyszerre – és ennek ellenére közel felük soha nem fordult orvoshoz. Ezek a számok arra hívják fel a figyelmet, hogy

a nőknek nemcsak információra, hanem közösségre, bizalomra és párbeszédre is szükségük van.

A holisztikus szemlélet ereje

Kovács-Kacsur Adrienn szexuálpszichológus szerint a női szexuális panaszok kezelése nem lehet pusztán orvosi kérdés. A tünetek mögött ugyanis gyakran összetett okok állnak: lehetnek szervi problémák, mint a hüvelyfertőzés, policisztás ovárium szindróma vagy endometriózis, de ugyanilyen gyakori a pszichés vagy kapcsolati tényező. Adrienn szerint az első lépés mindig az, hogy merjük kimondani, ha valami nincs rendben. Ezután jöhet a megfelelő szakember felkeresése, aki segít tisztázni a probléma gyökerét, és megtalálni a megoldást.

A pszichológus hangsúlyozta: már az is hatalmas előrelépés, ha valaki meg tudja osztani a nehézségét egy bizalmi személlyel. A megosztott teher ugyanis könnyebb, és sokszor már a kimondás is oldja a szorongást. Ha a társadalom képes lesz nyíltabban beszélni ezekről a kérdésekről, azzal nemcsak a jelenben élő nők életminőségét javítjuk, hanem a jövő generációk számára is felszabadító mintát adunk.

Mit üzenhetünk a jövőnek?

A kerekasztal-beszélgetés végén a moderátor, Linczényi Márkó arra kérte a résztvevőket, fogalmazzák meg, milyen változást szeretnének látni.

Beke Zsuzsa az edukáció és a szemléletváltás erejében hisz. Az oktatási intézmények nyitottsága (és a megfelelő törvényi szabályozás) lehetővé tenné, hogy nőgyógyászok és kompetens szakemberek bevonásával valósuljon meg a fiatalok szexuális felvilágosítása és oktatása.

Szerencsés Dóra kiemelte, hogy a szexualitás marginalizált kérdéseiről – pl. fertilitás, menopauza – is fontos beszélni. Ha mindenki – orvos, kutató, pszichológus, oktatási rendszer, partnerkapcsolatban a férfi és nő – megtalálja a folyamatban a saját szerepét, és felelősséget vállal, előremutató és megoldásközpontú diskurzus tud kialakulni.

Kovács-Kacsur Adrienn szerint a legfontosabb üzenet, hogy ne féljünk elindulni a változás útján. A hallgatás megtöri a kapcsolatot önmagunkkal és másokkal – a beszéd viszont gyógyít. Ha merünk segítséget kérni, és merjük megosztani a nehézségeinket, azzal nemcsak saját életünket tesszük jobbá, hanem egy olyan kultúrát építünk, amelyben a következő generáció már bátrabban beszélhet a testéről és a vágyairól.

Könyvajánló

Ha érdeklődsz a szexuálpszichológia iránt, ajánljuk Kovács-Kacsur Adrienn könyvét: Szexpert! – Légy szakértője a szexualitásodnak, amely elérhető könyv, e-könyv és hangoskönyv formájában is.