Dupla diagnózis, dupla kihívás? Hallottál már az AuDHD-ról?

Az autizmus és az ADHD egyre több embert érint, és ezzel párhuzamosan a közösségi médiában is egyre több tartalom foglalkozik ezekkel az állapotokkal. TikTok-videók, Instagram-posztok és Reddit-bejegyzések tömegei szólnak ezek megéléséről, és azt lehet látni, hogy a tünetek és beszámolók alapján sokszor nehéz valódi különbséget tenni a két diagnózis között. Nem véletlen, hogy az érintettek is gyakran felteszik a kérdést: amit tapasztalok, az ADHD-s vagy autista vonás? Előző cikkünkben már körbejártuk, hogy melyek a legfontosabb hasonlóságok és különbségek a két állapot között, de sokan nem „vagy-vagy”, hanem inkább „is-is” helyzetben találják magukat. A legtöbb esetben ugyanis az érintettek mindkét kórkép tüneteitől szenvednek, ami sajátos kihívások elé állítja őket. Akik kettős diagnózissal rendelkeznek, gyakran különösen nehezen alkalmazkodnak a neurotipikus működésre berendezkedett világunkhoz. Ezért most azt vizsgáljuk meg, milyen, amikor az ADHD és az autizmus egyszerre van jelen.

Az ADHD és az autizmus az idegrendszer atipikus fejlődéséből fakadnak, és nagy szerepet játszik a genetika a kialakulásukban. Bár már gyerekkorban is felfedezhetők a tüneteik, sokan csak felnőttként kapják meg a diagnózist. A mentális egészségtudatosság növekedésével egyre többen keresnek magyarázatot saját kognitív és érzelmi működésükre, ami részben megmagyarázza a diagnózisok, vagy akár a komorbid esetek felismerésének elterjedését. Sokan érzik azt, hogy egyik kategóriába sem esnek bele tökéletesen, vagy hogy akár mindkét állapot tipikus tünetei jellemzik őket. Felmerül a kérdés: vajon valóban két különálló kórképről van szó, vagy a két állapot egyesülése egy új, egyedi tapasztalattá formálódik?

Korábbi cikkünkben már részletesen foglalkoztunk a két állapot jellegzetességeivel, a köztük lévő különbségekkel és hasonlóságokkal, most pedig arról lesz szó, hogy milyen az, amikor mindkét diagnózis jelen van. Az elmúlt évek kutatásaiból világossá vált, hogy a „tiszta ADHD" vagy „tiszta autizmus" ritkább, mint a két állapot együttes vagy valamennyire keveredő jelenléte.

A köznyelvben már van kifejezés arra, amikor valakinél mindkét állapot diagnosztizálható – ez pedig nem más, mint az ADHD és az autizmus összevonásából kapott AuDHD. Bár ez még nem hivatalos elnevezés, sem diagnosztikai kategória, ez az átfedés arra készteti a szakembereket, hogy újragondolják az idegrendszeri fejlődési zavarok kategorizálását, és árnyaltabb megközelítést dolgozzanak ki a neurodevelopmentális betegségek esetében.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi jellemzi azokat, akik mind a két állapottal diagnosztizálhatóak?
2. Mi állhat az ADHD és az autizmus átfedésének hátterében?
3. Miért fontos erről beszélni?

A pszichodiagnosztika fejlődése

A pszichodiagnosztika folyamatosan fejlődik, ahogy egyre többet tudunk meg az emberi működésről, és ahogy a minket körülvevő komplex szociokulturális környezet is folyamatosan változik. Az utóbbi években egyre inkább a dimenzionális megközelítések kerülnek előtérbe a szigorú kategorizálás helyett. Nem csupán a személyiségzavarok, hanem a fejlődési zavarok tekintetében is változások figyelhetők meg az új diagnosztikai felfogásban. Érdekes fejlemény, hogy míg a DSM-4 még kizárta az autizmus spektrumzavar és ADHD együttes diagnózisának lehetőségét, addig a 2013-as Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének 5. kiadásában (DSM-5) már hivatalosan együttesen is előfordulhat a két zavar az érintettek kórképében.

Bár az AuDHD továbbra sem hivatalos diagnosztikai kategória, ma már lehetséges, hogy egy szakember mind az ADHD-t, mind az autizmus spektrumzavart (ASD) megállapítsa valakinél, ha az illető mindkét állapot kritériumainak megfelel. Azonban a kettős diagnózis felállítása komoly szakértelmet igényel, mivel az egyik állapot tünetei sokszor dominánsabbak lehetnek, míg a másik kevésbé észrevehető – még akkor is, ha egyaránt jelentősen befolyásolják az érintett személy mindennapi életét. Például az ADHD tünetei otthoni környezetben lehetnek feltűnőbbek, míg az autizmusra jellemző nehézségek inkább társas helyzetekben válnak nyilvánvalóvá.

AuDHD számokban

Különböző statisztikák szerint (APA,CDC) az amerikai gyerekek körülbelül 8-11%-ának és a felnőtt populáció 2,5%-ának van ADHD diagnózisa, míg a gyerekek 2-3%-a kap autizmus spektrumzavar diagnózist. Ugyanakkor az autizmussal élők 50-70%-ánál ADHD jellegzetességei is felfedezhetőek, és az ADHD-sok 20-50%-a autizmusban is érintett. Ez azt jelenti, hogy az autizmus spektrumzavarban érintetteknek jóval nagyobb esélyük van arra, hogy ADHD diagnózist kapjanak, mint azoknak, akik nem ASD-sek – és ugyanez fordítva is igaz, bár kisebb az esélye, de az ADHD-soknál szintén nagyobb az autizmus diagnózis valószínűsége.

A két állapot gyakran együtt fordul elő, de nem mindig teljes diagnosztikai átfedéssel. Az autizmus spektrumon lévő személyek gyakran mutatnak ADHD-s vonásokat, míg az ADHD-soknál is megjelenhetnek autisztikus jegyek. Előfordulhat, hogy valaki nem felel meg mindkét diagnózis hivatalos kritériumainak, mégis több ilyen jellegű tulajdonsággal rendelkezik, mint egy neurotipikus személy.

Éppen ezért a „tiszta ADHD” vagy a „tiszta autizmus” valószínűleg inkább kivétel, mint szabály.

Mindez különösen fontos a diagnózis és a kezelés szempontjából, hiszen az egyén pontos tünetei határozzák meg, milyen megközelítésre van szükség mind a diagnózis értelmezése, mind az intervenció során.

Mivel jár az AuDHD?

Nem meglepő, hogy korábban úgy gondolták, az ADHD és az autizmus nem fordulhat elő együtt, hiszen sok tünetük látszólag ellentmond egymásnak. Az ADHD-s imádja az újdonságokat, míg az autizmusban érintett a megszokott dolgokhoz ragaszkodik. Az ADHD-s spontán és impulzív, míg az ASD-s a tervezhetőséget részesíti előnyben. Képzeljük el, milyen lehet, amikor az ember agya két, egymással szembenálló irányba húz – az állandóság és a változás, a spontaneitás és a kiszámíthatóság között ingadozva. Az AuDHD-sok úgy érezhetik, folyamatosan két ellentétes szükséglet között egyensúlyoznak, ami még megterhelőbbé teszi a mindennapi működésüket, mint hogyha csak az egyik állapotban lennének érintettek.

Ahogy az előző cikkünkben is említettük, az autizmus és az ADHD egyaránt figyelmi eltérésekkel járhat. Mindkét csoportnál előfordulhat a figyelem fenntartásának, a fókuszváltásnak és az ingerek feldolgozásának nehézsége. Az AuDHD-s, vagyis mindkét állapotban érintett egyéneknél ezek lehetnek jellemzőek:

1. Az aktuális tevékenységtől függően lehetnek hiperfókuszban vagy teljes elkalandozásban is.
2. Nagyon részletorientáltak, de közben a hibázásra is hajlamosak.
3. Nehezen váltanak figyelmi fókuszt – például egy érdekes témáról vagy hobbiról egy kevésbé vonzó, de fontos feladatra.

A végrehajtó funkciókkal kapcsolatos kihívások is mindkét kórkép esetében előfordulhatnak, például az időmenedzsment, a tervezés és a szervezés területén. Az AuDHD-s egyének esetében ez a következőkben nyilvánulhat meg:

1. Lehetnek specifikus és nagyon intenzív érdeklődési köreik, ugyanakkor van igényük ezek váltogatására és újdonságok kipróbálására is.
2. Van egyfajta preferenciájuk a rutinok iránt, de igénylik a spontán változtatásokat abban.
3. Szeretik megtervezni, amit szeretnének végrehajtani, de gyakran képtelenek tartani magukat az előre eltervezettekhez, mivel az túl nagy nyomást helyez rájuk.
4. Gyakran elcsúsznak az időmenedzsmentben: alábecsülik a feladatokhoz szükséges időt, vagy a végsőkig halogatják a teendőiket.

A szenzoros feldolgozás is eltérhet az autizmus és ADHD esetében: van, hogy az egyének túlzott vagy éppen csökkent érzékenységet tapasztalhatnak különböző ingerekre, ami túlterheltséghez vagy distresszhez vezethet. Az AuDHD-s egyének esetében ez jellemzően a következőkkel járhat:

1. Érzékenyek egyes szenzoros ingerekkel szemben, miközben vágynak is a stimulációra – például lehet, hogy halálra rémülnek a hirtelen, hangos zajoktól, de mégis szívesen járnak hangos bulikba vagy koncertekre.
2. Erős hangulatingadozásokat élhetnek át, ha alul- vagy túlstimuláltnak érzik magukat.
3. Túlterhelődhetnek a különböző ingerek együttes jelenléte miatt.

A szociális nehézségek is jellemzőek mind az autizmus, mind az ADHD esetében tekintve, hogy mindkét állapot nehézségeket okozhat a társas interakciókban és a társas jelek értelmezésében. Az AuDHD-s egyének számára ez gyakran az alábbiakban nyilvánulhat meg:

1. Gyakran nehezen figyelnek a kölcsönösségre – például elkalandoznak a gondolataik beszélgetés közben, ezért nem figyelnek oda a másikra, vagy túl sokat beszélnek.
2. Nehézségeik lehetnek a kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és megértésében.
3. Nehézségeik lehetnek a beszélgetés fonalának követésében.

Érzelemszabályozási nehézségeik is lehetnek, amelyek impulzív vagy intenzív érzelmi reakciókat eredményezhetnek. Az AuDHD-sok számára ezek az alábbiak lehetnek:

1. Nehezen ismerik fel és fejezik ki az érzelmeiket.
2. Könnyen túlterhelődnek érzelmileg a stresszes helyzetekben.
3. Intenzív és nehezen kontrollálható érzelmeket élhetnek át.

Az AuDHD-soknak láthatóan mindkét szélsőséggel meg kell küzdeniük.

Közös vagy önálló spektrum – Mit mondanak erről a kutatások?

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az ADHD és az autizmus között jelentős genetikai átfedés van. Ez arra utal, hogy bizonyos genetikai tényezők mindkét állapot kialakulásában szerepet játszhatnak, sőt, egyes genetikai variációk növelhetik annak esélyét, hogy valakinél egyszerre legyen jelen az ADHD és az autizmus.

Más kutatások szerint az ADHD és az autizmus együttes előfordulása közös neurobiológiai mechanizmusokkal magyarázható, különösen azokra az agyterületekre vonatkozóan, amelyek az időgazdálkodást, tervezést, figyelmi fókuszt, valamint a dopamin termelődését és szabályozását befolyásolják. Ezek mind az ADHD-s, mind az autista embereknél hasonló működést mutathatnak.

Bár az ADHD és az autizmus között sok átfedés van, a jelenlegi kutatások szerint a két állapot különálló diagnózist érdemel, mert nem minden ADHD-s tünet írható le az autizmus spektrum részeként. Az átfedő tünetek hátterében valószínűleg közös genetikai és neurobiológiai tényezők állnak, de az eltérő kognitív és viselkedési mintázatok igazolják, hogy az ADHD és az ASD önálló fejlődési útvonalakon alakul ki. Ennek ellenére vannak olyan kutatások is, amelyek az ADHD-t az autizmus spektrum részeként tartják számon. Tehát ebben a kérdésben még nincs egyetértés a tudomány részéről.

Ez a komplex kapcsolat arra mutat rá, hogy bár az ADHD és az autizmus spektrumzavara külön diagnózisok, a két kórkép közötti átfedések és hasonlóságok alapvető fontosságúak az egyéni megértés és a megfelelő kezelés szempontjából. Az ADHD és az autizmus nem csupán különálló kórképek, hanem olyan rendellenességek is, amelyek egyaránt megjelenhetnek egymás mellett, és amelyeket az érintett személyek egyedi működésétől függően különböző módon kell kezelni.

Miért fontos erről beszélni?

Bár az ADHD és az autizmus sok átfedést mutat, a kutatások azt erősítik meg, hogy különálló diagnózisokról van szó. Ugyanakkor az átfedő tünetek jobb megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintettek célzottabb és hatékonyabb támogatásban részesüljenek. Az autizmus és ADHD egyre gyakoribb együttes jelenléte nemcsak a pontosabb diagnózisok fontosságát hangsúlyozza, hanem a hatékonyabb kezelés és támogatás szükségességét is. Az érintettek gyakrabban szembesülnek szociális kihívásokkal, nagyobb valószínűséggel esnek áldozatul zaklatásnak az iskolában, és nagyobb érzelmi kilengéseik lehetnek, amik megnehezítik mindennapi működésüket. A kettős diagnózis felismerése kulcsfontosságú lehet a megfelelő megküzdési és kezelési stratégiák kidolgozásában, hiszen a cél nem csupán az alkalmazkodás, hanem az életminőségük valódi javítása.

Ha a cikk olvasása közben felmerült benned a kérdés, hogy vajon érintett lehetsz-e valamilyen mértékben, érdemes tudnod, hogy a diagnózis felállítása összetett folyamat. Ez nem csupán önreflexión, hanem részletes teszteken, vizsgálatokon és a közvetlen környezeted – például a szüleid vagy munkatársaid – visszajelzésein is alapul. Éppen ezért az öndiagnózis félrevezető lehet, de ha bizonytalan vagy, érdemes szakemberhez fordulnod.