A neurodiverzitás útjai: autizmus vs. ADHD – Hol találkoznak, és hol válnak el?

A közösségi médiában egyre több személyes történeten keresztül találkozhatunk az ADHD és az autizmus (ASD) hétköznapi megnyilvánulásaival. Sokan osztják meg saját élményeiket a figyelemzavar, a társas helyzetekkel való küzdelem vagy a szenzoros érzékenység kapcsán, és számos olyan tünetről hallhatunk, amelyek mindkét állapot esetén jellemzőek. Nem véletlen, hogy ezek a történetek néha összezavarhatnak: a szemkontaktus kerülése a túlingerlődés vagy a figyelemzavar következménye? Ha rendszeresen elfelejtünk válaszolni a barátaink üzeneteire, az inkább a szétszórtság jele, vagy azé, hogy túlterhel minket a kommunikáció? ADHD-s vagy autista tünet, ha állandóan babrálunk valamivel? Bár kívülről sok hasonló viselkedés figyelhető meg, a háttérben alapvetően eltérő idegrendszeri mechanizmusok húzódnak meg, amelyekkel fontos tisztában lenni.

Az ADHD és az ASD egyaránt hatással lehet az iskolai és munkahelyi teljesítményre, valamint a szociális kapcsolatokra. Éppen ezért gyakran társulnak hozzájuk egyéb mentális egészségi problémák is. Fontos tehát, hogy akik bármely betegség tüneteit mutatják, időben megkapják a megfelelő diagnózist és támogatást. Bár külön diagnosztikai kategóriákról van szó, nem ritka, hogy valakinél mindkét állapot tünetei megjelennek valamilyen mértékben, sőt egyre gyakoribbak a kettős diagnózisok. Az úgynevezett AuDHD jelenségéről egy későbbi cikkünkben fogunk bővebben beszámolni.

Cikkünkből kiderül:

1. Melyek az ADHD és az autizmus meghatározó tünetei?
2. Miben hasonlóak és miben különbözőek?
3. Miért fontos foglalkozni a témával?

Először is tisztázzuk röviden a fogalmakat!

Az ADHD és az autizmus spektrumzavar (ASD) egyaránt genetikai hátterű idegrendszeri fejlődési zavarok, amelyek jellemzően gyermekkortól kezdve fennállnak. A DSM-5 definíciója szerint: az ADHD-t a figyelemzavar és a hiperaktivitás–impulzivitás olyan mértékű tünetei határozzák meg, amelyek jelentős funkcionális károsodást okoznak, 12 éves kor előtt kezdődnek, legalább két vagy több környezetben jelen vannak, és nem magyarázhatók jobban egy másik állapottal (mint pl: csak az oppozíciós zavar vagy csak értelmi fogyatékosság).

A fő tünetei tehát három kategóriába sorolhatók:

Figyelmetlenség: nehézségek a koncentráció fenntartásában, gyakori hibák, pontatlanság, szervezetlenség, a figyelem könnyű elterelhetősége.

Hiperaktivitás: állandó mozgásigény, fészkelődés, nyugtalanság.

Impulzivitás: mások félbeszakítása, türelmetlenség, meggondolatlan döntések.

Az ADHD-nak három típusát különböztethetjük meg: a figyelemhiányos típust, ahol főként a figyelmetlenség tünetei dominálnak, a hiperaktív-impulzív típust, ahol a hiperaktivitás és impulzivitás van előtérben, illetve a kombinált típust, ahol mindkét tünetcsoport ugyanolyan hangsúllyal van jelen.

Az ASD (autism spectrum disorder) vagy autizmus spektrumzavar egy összetett neurodevelopmentális állapot, amelynek fő diagnosztikai kritériumai a tartós és jelentős szociális, kommunikációs és interakciós nehézségek, amelyek több helyzetben is megjelennek, továbbá a szűk körű, repetitív viselkedési mintázatok és sajátos érdeklődési területek, mindezekhez pedig szenzoros érzékenység is társulhat. Általában kora gyermekkorban azonosítják, és a tünetek súlyossága egyénenként változhat.

Fő jellemzői:

Társas kommunikációs nehézségek: problémák a verbális és nonverbális kommunikációval, kapcsolatok kialakításával és fenntartásával, valamint csökkent érdeklődés a társas interakciók iránt.

Korlátozott és repetitív viselkedés: ismétlődő mozdulatok vagy beszéd, szigorú ragaszkodás a rutinokhoz, intenzív érdeklődés egyes témák iránt.

Mivel az autizmus egy spektrumzavar, a tünetek és az életminőségre gyakorolt hatásuk egyénenként nagyon különböző lehet. Egyeseknek jelentős külső támogatásra van szükségük, míg mások önálló életet élnek. Vannak nonverbális és verbálisan kiemelkedően funkcionáló érintettek is. A spektrumon való elhelyezkedés megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintettek megfelelő segítséget és személyre szabott támogatást kapjanak.

Az ADHD és az autizmus közös és eltérő vonásai

Az ADHD és az autizmus egyaránt befolyásolják az agy információfeldolgozását, végrehajtó funkcióit, figyelmi és szenzoros rendszereit. Bár eltérő diagnózisok, hasonló agyi területeket érintenek, így számos területen átfedés mutatkozik közöttük.

Figyelem, tervezés és szervezés

Mindkét állapot nehezítő tényező lehet a feladatok szervezésében, a figyelemváltásban, a munkamemória használatában és a döntéshozatalban. Az ADHD-s személyek gyakran elkalandoznak, figyelmük egyik témáról a másikra ugrál, nehezen szervezik az életüket, és általában keresik az újdonságokat. A monoton dolgok gyorsan unalmassá válhatnak számukra, és hajlamosak spontán döntéseket hozni.

Az autizmussal élők ezzel szemben gyakran rendkívül fókuszáltak lehetnek, de csak azon témák esetén, amelyek igazán érdeklik őket. A rutinok és a kiszámíthatóság különösen fontosak számukra, és a változások szorongást kelthetnek bennük.

Míg az ADHD-sok gyakran nehezen tartják kordában a viselkedésüket, addig az ASD-s személyek épp ellenkezőleg – sokszor túlságosan is kontrollálják azt.

Szociális skillek

Mindkét állapot járhat társas beilleszkedési nehézségekkel, de eltérő okokból. Az ADHD-s személyek bár könnyen kapcsolódnak, nem mindig érzékelik, ha túl sokat beszélnek, vagy ha a másik fél is meg akar szólalni. Esetenként türelmetlennek tűnhetnek, mivel hajlamosak félbeszakítani másokat, ha eszükbe jut valami.

Ezzel szemben az autizmussal élők nehezebben értelmezik a szociális jelzéseket, ami miatt nem mindig veszik észre, ha egy téma nem érdekli a beszélgetőpartnerüket, vagy ha a beszélgetés nem kölcsönös.

Az ADHD-sok általában élvezik a társas interakciókat, még ha olykor túl intenzíven is vesznek részt bennük, míg az autizmus esetében a társas helyzetek gyakran kimerítőek, mert több energiát igényel számukra a társas dinamikák megfejtése.

Interocepció

A belső érzetek felismerésének nehezítettsége mind az ADHD-s, mind az autista személyeknél előfordulhat. Ez megnehezítheti az olyan alapvető érzések tudatosítását, mint az éhség, a szomjúság vagy az érzelmek felismerése. Emiatt gyakran csak akkor észlelik őket, amikor azok már túlzottan intenzívek vagy frusztrálóak, ami az érzelemszabályozásban is nehézségeket okozhat.

Szenzoros feldolgozás

Mindkét állapot esetén előfordulhat fokozott érzékenység bizonyos ingerekre (pl. hangos zajok, erős fények), vagy éppen az intenzívebb szenzoros élmények keresése (pl. folyamatos mozgás, tapintási stimuláció). Autizmusban a szenzoros túlérzékenység jellemzőbb, míg ADHD esetében inkább az ingerkeresés dominál. Az autista személyek gyakran repetitív mozdulatokkal próbálják csökkenteni a túlterhelődésüket és szorongásukat, míg az ADHD-sok a mozgás vagy stimuláció segítségével igyekeznek fenntartani figyelmüket.

Speciális érdeklődés vagy hiperfókusz

Az ADHD-s hiperfókusz és az autizmusra jellemző specifikus érdeklődési kör kívülről akár hasonlónak is tűnhet, de eltérő folyamatokon alapulnak. Az ADHD-s hiperfókusz egy intenzív figyelmi állapot, amely váratlanul jelentkezik, és leginkább olyan tevékenységeknél fordul elő, amelyek erősen stimulálják az érintettet, legyen az egy aktuális érdeklődési kör, hobbi, vagy alapvetően izgalmas dolgok, mint például a videójáték. Az autizmusra jellemző elmélyülés viszont stabilabb, hosszú távú érdeklődés eredménye, amely számukra nemcsak egy hobbi, hanem gyakran a világ rendszerezésének, megértésének eszköze is lehet.

Érzelemszabályozás és idegrendszeri érzékenység

Mindkét állapot jellemzője a fokozott idegrendszeri érzékenység, amely intenzívebb érzelmi reakciókat eredményezhet. Az ADHD esetében ez gyakran impulzív érzelmi kitörésekben nyilvánul meg, míg autizmusban a hosszabb ideig tartó érzelmi elakadások is jellemzőek lehetnek.

Miért fontos különbséget tenni?

Az autizmusban és az ADHD-ban érintetteknek – eltérő támogatási igényeik miatt – nemcsak az életminőségük, hanem a társadalmi beilleszkedésük is nagyban múlik azon, hogy a környezetük mennyire érti meg és ismeri fel ezeket a különbségeket.

Bár ez egyénileg eltérő lehet, úgy tűnik, hogy az ADHD-s személyeknek gyakran inkább a figyelem fenntartása, az impulzuskontroll és a szervezés esik nehezükre, ezért számukra az olyan megküzdési stratégiák lehetnek hasznosak, amelyek segítenek a rendszerezettség kialakításában és az önszabályozásban. Ezzel szemben az autizmus esetén nem a figyelem szétszórtsága, hanem inkább a szelektív figyelem, a rutinokhoz való ragaszkodás és a társas kommunikáció nehézségei állnak a középpontban, így számukra a kiszámíthatóság biztosítása, a szenzoros érzékenységük figyelembevétele és a társas készségek fejlesztése lehet kulcsfontosságú.

A helytelen diagnózis akár komoly problémákhoz vezethet. Egy ADHD-s személy, akit tévesen autizmussal diagnosztizálnak, olyan fejlesztéseket kaphat, amelyek nem segítenek a figyelmi problémáin, míg egy autista, akit ADHD-sként kezelnek, akár indokolatlan gyógyszeres kezelést is kaphat. Az iskolai és munkahelyi elvárások gyakran nincsenek tekintettel ezekre az eltérésekre, így sok neurodivergens személy küzd azzal, hogy „átlagosnak” próbáljon tűnni, miközben jelentős belső küzdelmeket él meg.

A társadalmi támogatás hiánya miatt az érintettek körében valóban gyakoribbak a mentális egészségügyi problémák, például a depresszió és a szorongás. Az elvárásokhoz való folyamatos alkalmazkodás fárasztó, és az, hogy gyakran éri őket félreértés vagy elutasítás, hosszú távon önértékelési zavarokhoz vezethet.

Fontos lenne, hogy a környezet ne „furcsaságnak” vagy „rossz magatartásnak” tekintse a neurodivergens személyek eltérő működését, hanem felismerje az egyéni szükségleteiket, és támogató, befogadó környezetet teremtsen számukra.

Mi segíthet?

1. Korai felismerés és megfelelő diagnózis

Minél hamarabb felismerjük és megértjük a tüneteket, annál gyorsabban lehet célzott támogatást nyújtani. Egy pontos diagnózis lehetővé teszi az egyéni szükségletekre szabott kezelési terv kialakítását.

2. Személyre szabott kezelés és terápia

A különböző terápiák – például a viselkedésterápia, szenzoros integrációs terápia vagy beszédterápia – segíthetnek az érintetteknek abban, hogy jobban kezeljék a tüneteiket, és fejlesszék készségeiket. Bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés is hasznos lehet ADHD-soknak.

3. Támogató közösség és szociális háló

A hasonló tapasztalatokkal rendelkező emberek és családok támogatása csökkentheti az elszigeteltség érzését, és gyakorlati tanácsokkal is szolgálhat. Ilyen csoportok mind online, mind személyesen elérhetőek lehetnek.

4. Megfelelő oktatási és munkahelyi környezet kialakítása

A tanulási és munkakörnyezet személyre szabása – például rugalmas időbeosztás, figyelemelterelő ingerek csökkentése vagy alternatív tanulási módszerek alkalmazása – jelentősen javíthatja az érintettek teljesítményét és jóllétét.

5. Öngondoskodás és stresszkezelés

A mindennapi élet stresszének csökkentése érdekében hasznosak lehetnek a relaxációs technikák, például a mindfulness, a testmozgás vagy a strukturált napirend kialakítása.

6. Tudatosság és elfogadás

Az érintettek és környezetük számára egyaránt fontos az információszerzés és az elfogadó attitűd kialakítása. Minél többet tudunk az ADHD-ról és az autizmusról, annál könnyebb megérteni az érintettek szükségleteit és erősségeit.

Az ADHD-val és autizmussal élők életminősége jelentősen javítható a megfelelő támogatás, a türelem és az egyéni erősségek kiaknázása révén. A cél nem az, hogy valaki „beilleszkedjen", hanem hogy megtalálja a saját útját egy olyan környezetben, amely elfogadó és támogató.