Az ADHD napos oldala: egy különleges elme ragyogása

A hagyományos megközelítések az ADHD-val kapcsolatban elsősorban a nehézségekre és a működésbeli kihívásokra helyezték a hangsúlyt. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb figyelem irányul azokra a pozitív jellemzőkre és képességekre, amik kedvezően hathatnak az érintettek életminőségére, jóllétére és mindennapjaira. Cikkünkben az ADHD-diagnózissal élő felnőttek erősségeire, valamint ezek felismerésére és tudatos használatára koncentrálunk.

Az ADHD napjainkban a pszichológiai és pszichiátriai kutatások egyik kiemelt fókuszterületévé vált, mivel a diagnózisok száma folyamatosan emelkedik mind gyermek-, mind felnőttkorban. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart a tudományos irodalom hagyományosan a figyelmetlenség, a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetegyüttesével írja le, azonban megjelenési formája és súlyossága egyéni eltéréseket mutat.

Cikkünkből kiderül:

1. Az ADHD több típusa különíthető el attól függően, hogy mely tünetcsoport dominál.
2. A legújabb kutatások már az ADHD pozitív pszichológiai aspektusait is vizsgálják.
3. Ezek az eredmények hozzájárulhatnak a meglévő módszerek továbbfejlesztéséhez, valamint új, hatékonyabb intervenciók és terápiák kidolgozásához is.

Az ADHD típusai

Az egyik leggyakoribb a döntően figyelemhiányos típus, amelynek nehézségei elsősorban a figyelem irányításához és fenntartásához kapcsolódnak. Ilyen esetben a monoton vagy kevésbé érdekes feladatok különösen megterhelőek, amelyek során a koncentráció fenntartása hosszabb ideig problémás. Felnőttkorban ez inkább belső nyugtalanságként, mentális túlterheltségként és krónikus halogatásként manifesztálódik. Emiatt az érintettek sokszor későn vagy egyáltalán nem kapnak diagnózist – ez különösen igaz nők esetében.

A döntően hiperaktív–impulzív típus esetében a hangsúly a viselkedésgátlás és az impulzuskontroll nehézségein van. Jellemző a fokozott mozgásigény és nyugtalanság, valamint az állandó késztetés a cselekvésre vagy a beszédre. Felnőttkorban a hiperaktivitás ritkán jelenik meg motoros nyugtalanságként. Sokkal inkább belső feszültség, állandó „pörgés” vagy túlzott munkavégzés formájában jelentkezhet, míg az impulzivitás a pénzügyi, kapcsolati vagy munkahelyi döntésekben válhat különösen hangsúlyossá.

A harmadik a kombinált típus, amikor a figyelmetlenség, a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei egyaránt jelen vannak. Az érintetteknél helyzettől függően hol az egyik, hol a másik tünetcsoport kerül előtérbe, ami a külső környezet számára kiszámíthatatlannak tűnő viselkedést eredményezhet. 

Az ADHD pozitív pszichológiai aspektusai egy új kutatás fényében

Az ADHD-ból fakadó nehézségek rontják a munkahelyi teljesítményt, a párkapcsolati működést és összességében a jóllétet, így érthetően a kutatások nagy része ezekre összpontosított az elmúlt évtizedekben. Bár a kihívások széles körben dokumentáltak, és főként a negatív hatások kerülnek fókuszba, mégis

egyre több empirikus vizsgálat hívja fel a figyelmet az ADHD pozitív pszichológiai aspektusaira, és azokra az erőforrásokra, amiket magában hordozhat. 

Egy új kutatás – amely a Bathi Egyetem, a King’s College London, valamint a hollandiai Radboud Egyetemi Orvosi Központ szakértőinek együttműködésében valósult meg – azokra az ADHD-val járó erősségekre helyezte a hangsúlyt, amik hozzájárulhatnak az életminőség javulásához (amennyiben az érintettek felismerik és tudatosan beépítik őket a mindennapjaikba). 

A vizsgálat során kétszáz ADHD-diagnózissal élő felnőtt adatait hasonlították össze kétszáz, ADHD-val nem diagnosztizált kontrollszemély adataival. A csoportok nemek szerint vegyes összetételűek voltak, és különböző iskolai végzettséggel rendelkeztek. A minta átlagéletkora 33 év volt. A kutatás során a résztvevőket arra kérték, hogy 25, az élet különböző területeihez kapcsolódó erősséget értékeljenek, és önbeszámoló alapján jelöljék meg, milyen mértékben tudnak azonosulni az egyes jellemzőkkel.

Már korábbi tanulmányok is rávilágítottak olyan, egyénenként eltérő, társuló pszichológiai erősségek, mint például a kreativitás, a rugalmasság, a szocioaffektív készségek (empátia, társas nyitottság, érzelmi érzékenység), valamint a magasabb rendű kognitív képességek, mint az analitikus gondolkodás és a hiperfókusz jelenlétére. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az ADHD nagyon heterogén állapot, ami azt jelenti, hogy a tünetek, a nehézségek és az erősségek egyénenként jelentősen eltérhetnek. 

Az említett kutatás célja az volt, hogy új megvilágításba helyezze ezeket a pszichológiai erősségeket, valamint azt vizsgálták, hogy a diagnózissal rendelkezők valóban nagyobb mértékben tudnak-e azonosulni ezekkel a jellemzőkkel, mint neurotipikus társaik. A tanulmányban összesen 25 pszichológiai erősséget vizsgáltak: azt mérték fel, hogy a résztvevők mennyire érzik ezeket a jellemzőket sajátjuknak, valamint milyen mértékben tudják alkalmazni őket a mindennapi életükben.

1. Kreativitás: ADHD esetén ez gyakran abból fakad, hogy az elme nem lineárisan halad, hanem szabadon ugrál az asszociációk között, ami igen hasznosnak bizonyul a művészetben, a problémamegoldásban vagy az innovatív munkában.

2. Energikusság: A magas aktivitási szint – mentálisan és/vagy fizikailag – sokszor „túl sok”-nak tűnik a környezet számára, de megfelelő keretek között hatalmas hajtóerő lehet.

3. Lelkesedés: Ez gyakran intenzív érdeklődési hullámokban jelenik meg – könnyen kezd bele új dolgokba, projekteket szenvedéllyel indít el – , ami inspiráló tud lenni mások számára is.

4. Leleményesség: Gyakran kénytelenek kreatív kerülőutakat találni, így különösen jók lehetnek az „out of the box” megoldásokban.

5. Asszociáció, összefüggések meglátása: Az információk nem szűkülnek le szigorúan, ezért könnyebb új mintázatokat felismerni – ez a kreatív gondolkodás egyik alapja.

6. Empátia: A saját érzések intenzív átélése lehetővé teszi, hogy erősen rezonáljon mások hangulatára, ami mély kapcsolódást eredményez – bár néha érzelmileg túlterhelő is lehet.

7. Hiperfókusz: A hiperfókusz az ADHD egyik legismertebb paradoxona. Amikor az érdeklődés magas, extrém mély figyelem tud kialakulni és fennmaradni. Ilyenkor az időérzék eltűnik, a teljesítmény pedig kiemelkedő lehet – különösen kreatív vagy technikai területeken.

8. Céltudatosság, hajtóerő: Ez az erősség a belső motivációról szól, ami az érintetteknél ugyan nem mindig állandó, de amikor megjelenik, rendkívül intenzív és szenvedélyes munkavégzést eredményezhet.

9. Társas készség: A kapcsolatteremtés és kommunikáció terén mutatkozó jártasságot jelenti. Gyakran spontaneitással, humorral és nyitottsággal párosul, ami segíti a társas helyzetekben való eligazodást.

10. Kitartás: Az ADHD-val érintettekre a végrehajtó funkció zavara jellemző, ami miatt a hosszú távú kitartás és a monoton feladatok elvégzése problémát jelent számukra.

11. Képzelőerő: Az élénk fantázia gazdag belső világot jelent. Sokan történetekben, képekben gondolkodnak, ami művészi és kreatív területeken különösen nagy előnyt jelenthet.

12. Rugalmasság: A rugalmasság és alkalmazkodóképesség abból fakad, hogy a gondolkodás kevésbé merev, könnyebben váltanak az érintettek perspektívát.

13. Humorérzék: A humor nemcsak viccelődést jelent, hanem gyors helyzetfelismerést és kreatív reakciókat, ami egyúttal lehet önvédelmi és kapcsolatteremtő eszköz is.

14. Spontaneitás: A gyors, ösztönös reagálás képessége, ami gyakran kreatív és váratlan megoldásokhoz vezet. Bár időnként kockázatot is hordoz magában, sok helyzetben előnyt jelenthet. 

15. Gyors gondolkodás: A gyors és rugalmas gondolkodás képessége segítheti az összefüggések felismerését és a helyzetekhez való azonnali alkalmazkodást.

16. Szenzitivitás: Az érzékenység finom érzelmi és környezeti észlelést jelent, ez fokozott érzelmi mélységgel és kreatív fogékonysággal járhat.

17. Gyors váltás feladatok között: A rugalmas figyelemváltás képessége lehetővé teszi, hogy az egyén könnyen áttérjen egyik feladatról a másikra. Különösen olyan dinamikus környezetekben jelent előnyt, ahol gyors alkalmazkodásra van szükség.

18. Kíváncsiság: A tanulás és felfedezés iránti belső hajtóerő gyakran sokirányú érdeklődésként jelenik meg, ami gazdag tudásanyagot és sokféle tapasztalatot eredményezhet.

19. Stressztűrő képesség: Bár sokan érzékenyek a mindennapi stresszre, krízishelyzetekben meglepően jól teljesíthetnek. Az intenzív ingerekhez való hozzászokás segítheti a gyors reagálást.

20. Újdonságokra való nyitottság: A nyitottság, kalandvágy és kísérletező hozzáállás együttese jellemzi. Az új helyzetek és ingerek gyakran motiválóak az ADHD-sok számára, ezért könnyebben vállalnak ismeretlen vagy szokatlan kihívásokat.

21. Lehetőségek felismerése: Azt a képességet jelenti, hogy valaki ott is meglátja a lehetőséget, ahol más csak problémát lát. A megszokott keretek kevésbé korlátozzák a gondolkodást.

22. Széles érdeklődési kör: Sokféle téma és tevékenység iránti kíváncsiságot jelent, ami változatos tapasztalatokhoz, kreatív összekapcsolásokhoz és rugalmas gondolkodáshoz vezethet, még akkor is, ha az érdeklődés fókusza időről időre változik.

23. Képi gondolkodás: Az információk vizuális formában jelennek meg a gondolkodás során – ez a kreatív, művészi vagy technikai területeken előnyt jelenthet.

24. Intuíció: Gyors, belső megérzésen alapuló döntéshozatalt jelent. Gyakran a gyors információfeldolgozás és az összefüggések felismerésének eredménye.

25. Boldogság, pozitivitás: Az általános pozitív érzelmi állapotot jelenti. Fontos kiemelni, hogy a nehézségek mellett a pozitív élmények és a jóllét is jelen lehet az érintettek életében.

Mit jelent mindez az ADHD-ra nézve?

Az eredmények azt mutatták, hogy az ADHD-val élő résztvevők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel azonosultak tíz konkrét erősséggel, mint a kontrollcsoport (diagnózissal nem rendelkezők) tagjai. Ezek közé tartozott, hogy

önmagukat kreatívnak, fantáziadúsnak, az újdonságokra nyitottnak, lehetőségeket felismerőnek, széles érdeklődési körűnek, valamint intuitívnak írták le. Továbbá gyakrabban számoltak be hiperfókuszról és humorról,

mint személyes jellemzőkről. Az eredmények alátámasztották a korábbi szakirodalomban leírt erősségek egy részét, ugyanakkor a spontaneitás, a humor és az intuíció további kiemelkedő jellemzőként jelent meg. Egyetlen erősség, amelyet inkább a kontrollcsoport jelölt meg, az a kitartás. Ez azzal magyarázható, hogy az ADHD-t a végrehajtó funkció zavaraként értelmezik, amely felelős többek között a figyelem fenntartásáért, a feladatok elkezdéséért és befejezéséért, az impulzuskontrollért, valamint a hosszú távú célok követéséért. A zavar sokaknál halogatáshoz és a feladatok félbehagyásához vezethet. 

A kutatók emellett szoros kapcsolatot találtak az egyéni erősségek ismerete és azok mindennapi használata között. Ez az együttjárás arra utal, hogy tudatos felismerésük és alkalmazásuk kéz a kézben jár, és észrevehetően javíthatják a teljesítményt és a közérzetet.

Annak ellenére, hogy egyre szélesebb körben foglalkoznak ezzel a témával, számos alapvető kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt. Nagy mintán végzett összehasonlító vizsgálatok hiányában nem egyértelmű, hogy az úgynevezett „ADHD-erősségek” valóban nagyobb mértékben jelennek-e meg, illetve kerülnek-e felismerésre az ADHD-val élő személyek körében, mint a neurotipikus populációban, ahogyan azt maga az elnevezés sugallja.

A tanulmány célja az is volt, hogy világosabb képet adjon arról, hogy az ADHD-val élő felnőttek mennyire ismerik fel és használják pszichológiai erősségeiket a mindennapok során. Az eredmények tekintetében mindkét csoport hasonló mértékben van tisztában saját erősségeivel, és függetlenül a diagnosztikai státusztól, ezek ismeretét kedvezőbb életbeli mutatókkal hozták összefüggésbe, ideértve a magasabb szubjektív jóllétet; a jobb fizikai, pszichológiai, társas és környezeti életminőséget, valamint a kevesebb mentális egészségügyi tünetet.

Ezek a személyes erősségek emellett potenciálisan védő tényezőként is szolgálhatnak a depresszió ellen, hiszen használatuk növeli a pozitív érzelmi állapotot és az életelégedettséget.

Ezek az eredmények fontos irányt jelölhetnek ki a jövőbeli terápiák és intervenciók számára, különösen az erősségalapú pszichológiai megközelítések területén. Ide tartozhatnak például olyan pszichoedukációs stratégiák, amelyek segítik az egyént saját képességei felismerésében, valamint viselkedésmegerősítésen alapuló programok, amelyek a mindennapi kompetenciahasználatot támogatják. Az ilyen megközelítések nemcsak az ADHD-val élő személyek, hanem a teljes társadalom számára hasznosak lehetnek, hozzájárulva további kutatásokhoz is.