Ha direkt mosolygunk, akkor is jobban érezhetjük magunkat, a nevetéssel pedig feszültséget oldhatunk, de lehet negatív hatása is a viccelődésenek – prof. Dr. Bagdy Emőke a XXIII. Pszinapszison a derű, humor, vicc, nevetés pszichológiájáról tartott előadást.
A mosoly szerepe már egészen kisbaba korunktól kezdve meghatározó az életünkben: az érzelmi intelligencia és mentalizáció fejlődése azzal kezdődik, amikor az édesanya rámosolyog újszülött gyermekére. A mentalizáció annak a képessége, hogy tudom, mit érezhet, mire gondolhat a másik, és erre megfelelően tudok reagálni – mind ezt, mind a saját érzelmeink felismerését azzal kezdjük el tanulni, hogy leolvassuk édesanyánk arcáról, ő milyen érzelmeket mutat. A szoptatás közben felvett szemkontaktus ezért nagyon fontos, a kisbabáknak ugyanis pont az az a távolság, ameddig ellátnak, meg tudnak figyelni valakit, és így tanulnak. Bagdy Emőke előadásában felhívta a figyelmet arra az új jelenségre, ami nagyon káros a babák érzelmi fejlődése szempontjából: ha szoptatás közben az édesanyjuk nem rájuk figyel, nem a szemükbe néz, hanem a telefonjára.
A pár hónapos babák még ösztönösen visszamosolyognak, ha megfelelően közelről rájuk mosolygunk. Ez egy reflex, amit a tükörneuronok aktivitása vált ki náluk – később válik a mosoly „szociálissá”, amikor már azért mosolyognak a babák, mert észlelik, hogy a környezetük örül neki, jutalmazza őket ezért. A reflex ettől még megmarad: több kutatásban bizonyították, hogy ha ránk mosolyog valaki, a legtöbbször felnőttként is automatikusan visszamosolygunk az illetőre. Ha pedig mosolygunk, valóban jobban is érezhetjük magunkat: Ekman kísérletében kimutatta, hogy ha direkt elkezdünk mosolyogni, 30 másodperc múlva aktiválódik az örömközpont az agyunkban, beindul a boldogsághormonok (oxitocin, endorfin stb.) termelése, és már át is éljük a mosolyt, az örömöt. Fontos azonban megkülönböztetni az álmosolyt a valódi mosolytól: előbbinél a szem nem mosolyog, utóbbinál viszont a szemkörnyéki izmok is bekapcsolódnak a mosolygásba, ezek nélkül nem élünk át valódi boldogságot.
Míg a mosoly tehát az öröm átélését, kifejezését segíti, a nevetés funkciója inkább a feszültségoldás: mind a nevetés közben kiadott hangokkal, mind az izmaink átmozgatásával oldjuk a nevetés során a feszültséget. Ez változásokat hoz létre a szervezetünkben: hat a hasi szervekre és az emésztésre, segít az emésztési problémák csökkentésében, emellett fájdalomcsillapító, immunerősítő hatása is van. A nevetésnek van egy szociális jellege is: egyedül, magunkban ritkán nevetünk, társaságban viszont a közös nevetés segíti az egymásra hangolódást, ugyanis ilyenkor a különböző emberek agyhullámai szinkronba kerülnek, kialakul köztük egy egységtudat-állapot. A nevetés fertőző is – a „Nevető Buddha” kísérletben egy ember felszállt a metróra, és nevetni kezdett, pár megálló múlva pedig már az egész kocsi csatlakozott hozzá, és a sok ismeretlen ember együtt hahotázott minden különösebb ok nélkül.
A viccek csattanója szintén a káros feszültségek ürítését segíti, viszont a humornak is van „sötét oldala”: a szarkazmus és a kinevetés pont hogy negatív hatást vált ki. A szarkazmus agresszív humor, nem okoz örömet és nem old feszültséget sem, a kinevetés pedig a kiközösítés és megszégyenítés eszköze, valóságos romboló fegyver.
