Barátom, a filodendron – könyvajánló a zöld harmóniáért

A természettől eltávolodott életvitelünk nyüzsgésében álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el az alábbi kérdéseken: Milyen a viszonyom a növényekhez? Milyen szerepet töltenek be a mindennapjaimban? Milyen múltbeli tapasztalataim vannak a növényekkel kapcsolatban? Milyen hatást gyakorol rám a természet? A Barátom, a filodendron című könyv ilyen személyes utazásra hív bennünket a növények sokszínű világába, melyen keresztül saját magunk mélyebb megismeréséhez is eljuthatunk.

Barátom, a filodendron: Zöld harmónia az otthonunkban és a szívünkben – ezzel a címmel jelent meg Summer Rayne Oakes könyve, mely igazi szemléletformáló erővel bír a növények életünkben betöltött szerepével kapcsolatban. Olvasmányos stílusa mellett sok elgondolkodtató, már-már filozofikus kérdést jár körül. A könyv közvetlen hangvételét személyes történetek és példák tarkítják, valamint kézzelfogható tanácsokkal és a fejezetek végén otthon elvégezhető gyakorlatokkal látja el az olvasót. Útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogyan tudjuk a növényeket befogadni környezetünkbe és hogyan kezdjünk neki személyes zöld életterünk megteremtésének. Célja, hogy a természettől eltávolodó társadalom figyelmét újra a növények világa felé fordítsa, kihangsúlyozva azok pozitív hatásait. A szerző művét kapcsolati kézikönyvnek tartja, mely a természet és az ember ősidők óta tartó viszonyát boncolgatja, valamint a növények mindennapi életünkben betöltött szerepét.  

„Lépjünk hát be a növények világába, és fedezzük fel, hogyan kezdhetünk neki a saját személyes zöld életterünk megteremtésének – az otthonunkban, a gondolatainkban és a szívünkben.”

Vissza a természetbe!

Oakes környezetmérnök és elhivatott „növényesítő”. Lakásában, melyet a „Brooklyni Függőkerteknek” is neveznek, több mint ezer növényt ápol nagy szakértelemmel és szerető gondoskodással. Nem titkolt célja, hogy az embereket visszavezesse a természethez és megtanítson minket arra, hogy a növények nézőpontjából szemléljük a világot. Úgy látja, hogy a városi életforma miatt nagyon eltávolodtunk a szabad tértől, a természettől, ezért könyve elsősorban a lakásban élőkhöz szól, nekik kíván támpontokat adni ahhoz, hogyan lehet becsempészni a természetet otthonainkba.

Nagyobb mértékű tudatosságra buzdít minket, hogy vegyük észre a környezetünkben lévő növényvilágot és forduljunk nagyobb odafigyeléssel és csodálattal felé. A növényekről való gondoskodás az önismereten és önmegfigyelésen túl nagyobb mértékű odafigyelést eredményezhet embertársaink, sőt, a bolygónk irányába is. Meglátása szerint sokat tanulhatunk tőlük, általuk környezettudatosabbá válhatunk, és nőhet a természet iránti tiszteletünk is.

„A növények a maguk csendes, szerény módján arra bátorítanak mindenkit, hogy elkötelezettebb gazdává váljunk itt a Földön. Ez az egyik legfontosabb lecke, amire a növények tanítottak.”

Érdekes gondolatot vet fel a szerző, miszerint a szobanövény emberi konstrukció, hiszen szánt szándékkal hoztuk be a természet egy kis darabját a négy fal közé, mondhatni „háziasítottuk” a növényeket. Ez is azt mutatja, hogy a természetközeliségünknek és a növényápolási igényünknek nagy múltja van. A növényekről szóló tudásunk is az őskorba nyúlik vissza, hiszen már akkor nagy jelentősége volt, hogy mely növények ehetők és melyek mérgezők, továbbá melyeknek van gyógyító hatása. Ezen tudás hiánya nagymértékben megnehezítette volna elődeink életét.

A növények pozitív hatásai

A növényeknek otthonainkban a dekorációs és esztétikai értékeken túl számos pozitív hatása van: növelik a levegő minőségét, továbbá bizonyítottan stresszcsökkentő hatásuk van és hozzájárulnak jó közérzetünkhöz. Általuk lelassulunk, gondozásuk felér egy mindfulness gyakorlattal. Sokan számolnak be róla, hogy a növényekkel való együttélés boldogabbá teszi őket, megnyugtató hatást gyakorol rájuk és a gondozásuk sikerélményt okoz. A növények ápolása alkotómunka, mely által hatékonynak érezhetjük magunkat.

Kutatások támasztják alá, hogy a városokba becsempészett zsebkendőnyi természet növeli az ott lakók értékességének érzését és csökkenti a hangulatzavarok kialakulásának esélyét. A növényekkel való foglalkozás stresszcsökkentő hatása a szimpatikus idegrendszer elnyomásában, ezáltal a vérnyomás csökkentésében áll. A könyv említést teszt továbbá a hortikulturális terápiáról, mely a növények között végzett tevékenységeket (pl. kertészkedés) mint terápiás és rehabilitációs módszert alkalmazza.

A módszer bizonyítottan hangulatjavító és stresszcsökkentő hatású.

A városok zöldítő projektjei például nemcsak hozzájárulnak a hőség csökkentéséhez, de a lakosok komfortérzetét és boldogságszintjét is jelentős mértékben növelik. Ahogy a kínai közmondás mondja: „Faültetéshez a legjobb időpont húsz évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont pedig most van.”

A növények megfigyelése, a róluk való gondoskodás hozzájárul ahhoz, hogy fejlesszük koncentrációs képességünket és tudatosabbá váljunk. Oakes szerint a növények társaságában töltött idő sok szépséget, nyugalmat és örömet okoz mindenki számára.

„A növények szó szerint és átvitt értelemben is életet visznek a térbe, hiszen ők maguk az élet.”

Hogyan kezdjünk neki?

Meglátása szerint – mint minden új tevékenységet – ezt is érdemes kicsiben elkezdeni. Szemléletváltást javasol, miszerint ne az legyen a célunk, hogy rögtön egy oázissá alakítsuk át otthonunkat, hanem a növények egyenkénti, tudatos kiválasztását ajánlja, melyet kutatómunka és tanulási folyamat előz meg. Ne csak az alapján válasszuk ki leendő szobatársunkat, hogy „Milyen szép, jól mutatna az ablakpárkányon!”, hanem szenteljünk figyelmet az igényeire is és jól gondoljuk át, hogy mi ezeket teljesíteni tudjuk-e. Ez a tudatos döntés lehet a kulcsa a növényeinkkel való hosszan tartó, boldog együttélésnek.

„Ne csak azt kérdezzük magunktól, milyen növénnyel szeretnénk együtt élni, hanem azt is, hogy milyen növény szeretne velünk élni.”

A növény kiválasztása előtt a szerző javasolja a „gondoskodó gondolkodásmódra” való átállást, melynek alapja a kíváncsiság, az odafigyelés és a megismerés. „Ha törekszünk felismerni növényeink valódi igényeit, az abban is segíteni fog, hogy megtapasztaljuk a növények iránti szeretetet a növények utáni vágy helyett.” Ugyanis a pusztán esztétikai okok alapján való növényválasztás könnyen vezethet boldogtalan növényhez, ami pedig boldogtalan növénytulajdonost eredményez. Ezeket a növényeket nevezik a növénytudósok félig-meddig viccesen hadifoglyoknak.

„A jó hír az, hogy a természettel kapcsolatba lépni kevésbé a keresésről szól, sokkal inkább a látásról.” A hangsúly tehát a természet megfigyelésén, befogadásán és élvezetén van. Első lépésként elegendő pusztán észrevennünk a bennünket körülvevő növényeket, magatartásunkra a kíváncsiság és odafordulás legyen jellemző. Oakes egy érdekes szemléletváltást javasol: arra invitál minket, hogy képzeljük magunkat a növények helyzetébe és onnan szemléljük a világot. A körülöttünk lévő természetre való ráhangolódást segíti a növények „aktív megfigyelése”, mely lenyugtatja elménket, lelassítja életritmusunkat és segít abban is, hogy megéljük a pillanatot. Emellett lehetőségünk van a növények idejét érzékelni, ami hozzájárul ahhoz, hogy elfogadjuk és értékeljük a hosszabb idő alatt bekövetkező változásokat. 

A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a kertészkedés és növényápolás eredményalapú szokás helyett identitásalapú szokássá váljon az életünkben, vagyis ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy mit szeretnénk elérni, arra helyezzük a hangsúlyt, hogy kivé akarunk válni. A kertészidentitás kialakításához Oakes szerint elegendő egyetlen szobanövényről elkezdenünk gondoskodni, máris ráléptünk a növényszeretők harmóniához vezető útjára.

„Végtére is azért van ott a növényünk, hogy csodáljuk, gondoskodjunk róla, és cserébe ő is gondoskodik rólunk.”

Oakes azt javasolja, hogy érdemes a héten egy napot zöld barátaink gondozására kinevezni, mely felér egy mindfulness gyakorlattal vagy ahogy ő nevezi, „mozgó meditációval” és abban is segít, hogy megfigyeljük és tudatosítsuk az apró változásokat. A szerző szavaival élve: „A növények folyamatosan kommunikálnak a maguk módján. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy mindig odafigyeljünk rájuk.”

A könyvet ajánljuk a jelenlegi és jövőbeli növényimádóknak, valamint mindenkinek, aki nyitott a szemléletváltásra és vágyik egy lelassult, ugyanakkor tudatosabb életvitelre. Hiszen aki belép a növények világába „nemcsak azt látja bennük, amit ők tehetnek értünk, de azt is, amit taníthatnak nekünk.” Szóval ültetésre fel!