Miért élünk át ilyen sok fájdalmat, miért nem tudunk egyszerűen csak boldogok lenni? Mi lehet a probléma? A jó és rossz hír egyben, hogy a probléma sokszor velünk, bennünk van. A hozzáállásunkkal, azzal, ahogyan a világot látjuk. Ez jó, hisz lehetőséget ad a változásra, változtatásra. A rossz hír, hogy az út nem egyszerű. Első lépésünk lehet a boldogság felé, ha ezt mégsem rossznak tekintjük, hanem megismerjük elménk működését, felismerjük gondolataink és érzéseink szabályszerű mechanizmusait. Vajon mi rejtőzik szenvedéseink mögött? Nézzük meg, mit mond erről az ősi hindu filozófia, életszemlélet. Vendégszerzőnk, Csala Barbara pszichológus írása. 

A hindu filozófia szerint boldogságunk szintje összefügg vágyaink mennyiségével. Egész egyszerűen: a sok vágy sok szenvedést szül, és kevés boldogsággal jár, míg kevés vágyból kevés szenvedés ered, így boldogabbak lehetünk. Ez a nyugati gondolkodásmóddal szemlélve logikátlannak tűnhet, hiszen az életben való előrejutásunkat vágyaink ösztönzik, nélkülük aligha haladnánk bármerre. Valóban, a vágyakkal önmagukban véve nincs baj. A gond onnan ered, hogy vágyaink irányítása, „használata” helyett vágyaink rabjaivá, hű követőivé válunk. Azonban ha megismerjük vágyaink természetét és működésmódját, teret nyerhetünk azok tudatosabb irányítására.

Miért felelősek hát vágyaink?

A vágyakat követő érzéseket két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy azok beteljesülnek-e vagy sem. Ha minden igyekezetünk ellenére az áhított dolog nem lesz a miénk, dühöt és féltékenységet érzünk. A düh érzése mindig abból fakad, hogy valamire nem vagyunk képesek, ezáltal könnyen alulértékelhetjük magunkat. Féltékenység esetén ez ugyanígy megjelenik, hisz valaki más megszerezte, elérte azt, amit mi is szerettünk volna. Ő jobb nálunk. Csakhogy az eseményeket sok más, külső tényező is befolyásolja, így ezek tulajdonképpen csalóka gondolatok, kognitív torzítások lehetnek. Csalódottságot, szomorúságot és fájdalmat eredményeznek.

Ha vágyunk beteljesül, az kezdetben örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. Ez azonban gőgössé tehet minket, ami – a fentebb leírtakkal ellentétben – önmagunk felülértékelését jelenti. Önértékelésünk tehát könnyen vágyaink be- és be-nem-teljesülésének tárgyává válhat. Ráadásul az elérést követő öröm rövid életű. Egyfelől elkezdünk kötődni a megszerzett tárgyhoz vagy elért eredményhez, értékhez, s e kötődés által megjelenik az elvesztésétől való félelem is. Hatványozottan igaz ez az elért sikerekre, erényekre: „Most jól teljesítettem, aminek örülök, de máris rettegek is egyben: mi lesz, ha legközelebb nem hozom ugyanezt a szintet?” Továbbá felbukkan a mohóság érzése is. Aminek ma örültünk, egy hónap múlva már nem fogunk, az már nem lesz elég, újabbat, többet, jobbat akarunk. S a vágyak láncolata máris csapdájába ejtett.

A FÜGGŐSÉGI VISZONY PEDIG SOSEM SZÜL IGAZI BOLDOGSÁGOT, HISZ MAGÁBAN HORDOZZA A FÉLELMET ÉS A SZENVEDÉST EGYARÁNT.

Mit kezdjünk hát vágyainkkal?

Tekintve, hogy a fogyasztói társadalom a különböző vágyak felkeltésére épül, elengedhetetlen a tudatosság. Át kell gondolnunk, hogy mindaz, amire vágyunk, valóban fontos-e. Tényleg abban rejlene a boldogság? Mi az, ami igazán értékes, lényeges az életünkben? Ezen kérdések mentén aztán érdemes felülvizsgálnunk, majd limitálnunk a vágyainkat. „Kevesebb vágy, kevesebb szenvedés, több boldogság.” Ez azonban még önmagában kevés. Fontos felismerni a vágyak és a szenvedések hátterében rejlő elégedetlenséget. Az önmagunkkal és körülményeinkkel való elégedetlenség lelki fájdalmat, zavart, rossz érzéseket kelt.

HOGY FELÜLKEREKEDJÜNK ezen, AZ ELÉGEDETTSÉG ÉS A HÁLA GYAKORLÁSA SEGÍTHET:

  • Gondold végig, mi mindennel lehetsz elégedett jelen pillanatban. Ha már több dolgot nem szerezhetnél meg, nem érhetnél el az életedben, mi mindennel lehetsz elégedett jelen pillanatban?

  • Gondold végig, mi mindenért lehetsz hálás az életedben. Kik azok a személyek, akiknek hálás lehetsz (családtagok, barátok, tanítók, segítőik, ellenségek)? Mik azok a körülmények, történések, lehetőségek, amikért hálás vagy? Mi az a hobbi, érdeklődés, amit igazán szeretsz, és hálát érezhetsz ezért? Mik azok az apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, amiért hálával tartozol? S végül mi mindenért lehetsz hálás önmagadnak (testednek, képességeidnek)?

A hála és az elégedettség érzése hozzájárul lelki jóllétünkhöz, mindennapi boldogságunkhoz.

Elménk természetéből adódóan sokkal könnyebben vesszük észre a problémákat, ezért különösen fontos, hogy változtassunk szemléletünkön, a világhoz való hozzáállásunkon, és arra fókuszáljunk, hogy mi az, ami jó. Mi mindennek örülhetünk, mi mindennel lehetünk elégedettek, mi mindenért lehetünk hálásak? Számos ilyen dolog van életünkben, csak észre kell venni ezeket. Ehhez szükséges, hogy nap mint nap gyakoroljuk ezen érzések megélést.

Összegezve tehát, a vágyak limitálása nem azt jelenti, hogy ne törekedjünk, ne legyenek céljaink. Inkább egy szemléletbeli változást jelent, aminek segítségével nem veszünk el vágyaink sokaságában, hanem lehetőségünk nyílik megtalálni a saját utunkat, melyen az elégedettség és hála érzésével haladunk. Vágyaink teljesítésére ugyan törekszünk, de hogy teljesül-e vagy sem, az nem befolyásolja sem önértékelésünket, sem lelki jóllétünket.

A változáshoz természetesen idő kell. Addig is fontos tudnunk, hogy a fájdalom, a szenvedés fő oka, hogy nem jól szemléljük a világot. S végső soron ezekkel az érzésekkel sincs baj, hisz hozzásegítenek minket, hogy felébredjen bennünk a változás motivációja, s ennek érdekében megismerjük önmagunkat és a világot.

SEMMI SEM TISZTÁN JÓ VAGY ROSSZ, MINDEN CSAK A HOZZÁÁLLÁSUNK, GONDOLKODÁSMÓDUNK KÉRDÉSE.

Ezt persze könnyű mondani, a szükséges lépéseket viszont sokszor nehéz megtenni. Kezdj kis lépésekkel, örülj az apró sikereknek. Ez motivál majd, hogy tovább fejlődj.