Eutanázia – Kié a végső döntés?

Az eutanázia, más néven „kegyes halál”, egyre nagyobb figyelmet kap hazánkban. Jelenleg passzív formában engedélyezett szigorú szabályok mellett, azonban az aktív eutanázia legalizálása fontos és megosztó kérdésként merül fel időről időre. Az emberek általában stabil álláspontot képviselnek ebben: vagy támogatják, vagy elutasítják. Cikkünkben olyan tényezőket és hatásokat említünk, amelyek fontosak lehetnek az eutanázia mellett és ellen szóló érvek átgondolásakor.

Az eutanázia témaköre rendkívül összetett és vitatott téma, számos kérdést vet fel etikai, jogi és pszichológiai szempontból. Mindkét oldal érvei észszerűek lehetnek. Mindenkinek más és más érve van amellett, hogy miért támogatja – méltóságteljes és fájdalommentes halál –, vagy miért nem: visszaélésre adhat okot. Az életvégi döntés megvitatása elengedhetetlen, mert így képesek vagyunk teljeskörűen megismerni és megérteni az álláspontokat, ami lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjunk erről a komplex témáról.

Két fő típusát különböztetjük meg az eutanáziának: az aktív és a passzív eutanáziát. Aktív eutanázia esetén az orvos konkrét lépéseket tesz, hogy bekövetkezzen egy személy halála, míg a passzív során az orvos nem alkalmazza a szükséges kezeléseket a beteg életének megmentése, meghosszabbítása érdekében.

Az emberiség fokozatosan törekszik arra, hogy az élet különböző területeit tudja kontrollálni, ezek közé tartozik a halál és a szenvedés irányítása is.

A legtöbb európai ország  – Magyarországgal egyetemben – jogszabálya szigorú szabályok mellett kizárólag a passzív eutanáziát engedélyezi olyan gyógyíthatatlan betegség esetén, amely megfelelő kezelés mellett is rövid időn belül halálhoz vezetne. Vannak azonban kivételek: Hollandiában és Belgiumban 2002-ben, Luxemburgban 2008-ban, Spanyolországban pedig 2021-ben engedélyezték az aktív eutanáziát. Az aktív eutanázia szigorú szabályok és ellenőrzött keretek között zajlik, amelyek biztosítják a beteg önkéntességét és teljes beleegyezését. Ezek a nemzetközi példák azt mutatják, hogy megfelelő szabályozás mellett az eutanázia biztonságosan és visszaélések nélkül végrehajtható. A jogi döntések ellenére felmerülnek etikai dilemmák, így láthatóvá válik a kérdés komplexitása.

A mai társadalomban sokszor tapasztalhatók heves viták, amikor különböző nézőpontok ütköznek egy adott kérdés kapcsán. Gondoljunk csak egy családi összejövetelre, ahol az eltérő vélemények gyakran okoznak konfliktusokat, függetlenül attól, hogy a téma közvetlenül érinti-e a résztvevőket. Előfordul, hogy az emberek csak azokat az álláspontokat részesítik előnyben, amelyek az identitásukhoz kapcsolódnak, ezzel kizárva más nézőpontokat. Például, ha valaki vallásos, nagy valószínűséggel elutasítja az eutanáziát, míg a világi eszméket vallók inkább támogatják azt. Hasonló mintázat figyelhető meg a konzervatív és liberális nézeteknél is.

A halálhoz fűződő viszonyunk

Az orvostudomány fejlődése azt sugallja, hogy minden helyzetre létezik megoldás, ennek következtében a halálról való beszéd napjainkban tabu. A téma elkerülése miatt generációk nőttek fel úgy, hogy gyerekként nem beszéltek velük a halálról. Az idős kor, a betegségek és a halál közeledése gyakran a közbeszéd perifériájára szorul, így kevesebb lehetőségünk van szembenézni vele és feldolgozni. 

A halállal már az ókorban is foglalkoztak a filozófusok és a vallási vezetők, de eltérő véleményen voltak.

Epikurosz szerint az életnek akkor van értelme, ha élvezzük. Szókratész szerint életünk és halálunk Isten kezében van, de vannak olyan helyzetek, amikor az istenek megengedik, hogy belátásunk szerint cselekedjünk. Platón és Arisztotelész is hasonlóan vélekedett.

Ezzel szemben az egyházi személyek másképp gondolkodtak: Szent Ágoston hasonló nézeteket vallott, mint Aquinói Szent Tamás, aki szerint minden élet számít, akár szenved az egyén, akár nem.

A gyászfolyamat megváltozása

Az eutanázia legalizálása jelentős hatással lehet a társadalomra, megkérdőjelezve az életről alkotott nézeteket és értékrendet. Ez átalakíthatja az emberek halálhoz való hozzáállását, kevésbé téve tabuvá a halált, és segítve a gyász feldolgozását.

Kutatások szerint az eutanázia révén bekövetkezett haláleseteket a hozzátartozók könnyebben dolgozzák fel, mint a váratlan haláleseteket, és gyakran nincs szükségük jelentős szakmai segítségre.

Új perspektívát hozva a gyász folyamatába, a hozzátartozók lehetőséget kapnak arra, hogy a halál bekövetkezése előtt foglalkozzanak a témával, előre felkészüljenek a veszteségre. Megkönnyítheti és tudatosabbá teheti a búcsút. A veszteségre való felkészülés lehetőséget ad a viszonyok rendezésére, a nyílt kommunikációra, ami hosszú távon segítheti a gyász feldolgozását. Ehhez szakszerű támogatást igénybe lehet venni.

Holisztikus megközelítés

Az életminőség meghatározásánál elengedhetetlen mind a fizikai és mind a mentális jóllét. Az eutanáziát kérelmezők jelentős része fizikailag szenved, de egyre több a súlyos pszichés beteg, aki szintén a „kegyes halált” választaná, mint az a 29 éves holland nő, aki fizikailag ugyan egészséges, de borderline személyiségzavarral és depresszióval küzd. 

A hippokratészi eskü az élet tiszteletén és megőrzésén alapul, az orvosok feladata az élet megmentése és a segítségnyújtás. Ugyanakkor az orvosi gyakorlatban elengedhetetlen a holisztikus szemlélet, amit a holland eutanázia törvények is alátámasztanak, hiszen

az életminőség szempontjából nemcsak a testi, hanem a lelki és szellemi egységek is kritikus szerepet játszanak.

A pszichés fájdalmak ugyanolyan súlyosak lehetnek, mint a testi fájdalmak, és jelentős hatással vannak az egyén életminőségére. Az orvosok és pszichológusok közös feladata, hogy teljeskörűen felmérjék a beteg állapotát, hogy az életvégi döntések mind a fizikai, mind a mentális tényezők figyelembevételével szülessenek meg. Kérdés viszont az is, milyen hatással lehet az egészségügyi szakemberekbe vetett bizalomra az, ha előfordulhat, hogy esküjükkel szemben nemcsak az élet megőrzésére, hanem annak kioltására is irányulhat tevékenységük, még akkor is, ha ezt a beteg maga választja.

Palliatív ellátás mint lehetséges alternatíva?

Megfelelő palliatív ellátás mellett a betegek fájdalma és szenvedése enyhíthető lenne, ennek hatékonysága azonban nagyban függ az adott ország egészségügyi rendszerének fejlettségétől, erőforrásaitól. A palliatív ellátás célja a terminális stádiumú betegek tüneteinek enyhítése, a fájdalom csillapítása, valamint a pszichoszociális és spirituális támogatás biztosítása. Emellett arra törekszik, hogy javítsa mind a betegek, mind a hozzátartozók életminőségét. Egy 2018-as kutatás szerint a palliatív ellátásra szorulók többsége otthon szeretné tölteni hátralevő idejét, de nincs elegendő szakember ehhez. Magyarországon 26 fekvőbeteg-ellátó intézmény és 62 otthoni ellátást végző csoport működik, továbbá 3 hospice mobil team és 4 palliatív járóbeteg-ellátás áll rendelkezésre. Az ország az európai középmezőnyben helyezkedik el a források és ellátóegységek tekintetében, sokan mégsem férnek hozzá a megfelelő színvonalú ellátáshoz, ezért nem tekinthető megoldásnak.

Az otthoni hospice ellátáshoz szakmai segítségre és koordinációra van szükség. Ezért fontos lenne a palliatív ellátás elfogadottságának növelése ezen az interdiszciplináris területen. Az eutanázia legalizálása ösztönözhetné a szakterület fejlesztését. Ez változásokat hozhatna mind az egészségügyi rendszerben, mind a palliatív ellátás tekintetében, növelve a szolgáltatások hozzáférhetőségét és elérhetőségét.

A lakosság véleménye hazánkban

A törvényhozás és a társadalom véleménye nem mindig egyezik egy-egy témában. Az eutanázia kérdése is ilyen.

Több közvélemény-kutatás is azt mutatja, hogy a társadalom nagyobb része – 59 százaléka – támogatja a legalizálást.

Az Opinion kutatása szerint a válaszadók többsége elfogadhatónak tartja az aktív eutanáziát súlyos, gyógyíthatatlan állapot esetén, és sokan akkor is támogatják, ha a beteg maga kéri a „kegyes halál” lehetőségét. Az Index és a PegaPoll felmérésében a válaszadók 91 százaléka etikusnak tartja az eutanáziát súlyos betegségek esetén. Az IDEA Intézet szerint a felnőtt lakosság több mint kétharmada egyetért az eutanáziával. Ezek az eredmények ugyanakkor azt jelzik, hogy széles körű vita szükséges ebben a kérdésben.

Ez a vita nemcsak a szenvedő egyének jogairól szól, hanem mindenkit érint. Az eutanázia mellett és ellen is számos érv szól, amik mind logikusak és érvényesek lehetnek. Mennyire összeegyeztethető az erkölcs és a törvény? Egyik nem mindig követi a másikat. Fontos, hogy minden lehetséges kockázatot és következményt figyelembe vegyünk, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk.