Gyerekek nélkül otthon – Az üres fészek szindróma

Az élet természetes velejárója, hogy a gyerekek elhagyják a családi fészket. Sok szülő számára a gyermeknevelés utáni időszak lehetőséget kínál arra, hogy ismét felfedezze a felnőtt létet több szabadidővel és kevesebb felelősséggel. Mások számára azonban nehezebb lehet alkalmazkodni, és úgy érezhetik, elvesztették az életük értelmét. Cikkünkben az üres fészek szindrómát járjuk körül, megnézzük, hogy milyen előnyökkel jár a szülők számára, amikor a családi fészek kiürül, és mit tehetünk akkor, ha ezt a változást nehezen dolgozzuk fel. 

A 20. századig az volt a jellemző, hogy több generáció élt együtt egy háztartásban, és ritkán fordult elő, hogy az utódok a szülőktől távol alapítottak saját családot. Ez mára megváltozott. A legtöbben elköltöznek otthonról, hogy önálló életet kezdjenek, így a szülői ház egyszer csak kiürül. 

Életünk során különböző fejlődési periódusokon megyünk keresztül. Személyiségünk folyamatosan alakul, és állandóan újabb krízishelyzetekkel szembesülünk, amelyek kihívások elé állítanak minket. Erik H. Erikson pszichoanalitikus elmélete nyolc fejlődési szakaszt nevez meg, amelyek mindegyikéhez sajátos feladatok kapcsolódnak. Bár ezek sikeres megoldása nem előfeltétele a továbblépésnek, a feldolgozatlan problémák később újra jelentkezhetnek. Ideális esetben képesek vagyunk hatékonyan megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, ami elősegíti fejlődésünket.

Cikkünkből kiderül:

1. Milyen fontos szakaszai vannak családi életünknek?
2. Milyen érzelmek jelentkezése természetes, ha gyerekünk elköltözik otthonról?
3. Mivel érdemes eltölteni a felszabadult időnket?

Nemcsak az egyénnek, hanem a családnak is van egy fejlődési íve. A körülöttünk zajló események és változások állandó hatással vannak a családi élet dinamikájára, így megváltoznak a családon belüli kapcsolatok és érzelmek is.

A Hill és Rodgers-féle családi életciklus modell a családi élet fejlődését 8 szakaszra bontja:

1. Újonnan házasodott pár gyermek nélkül
2. Csecsemős család
3. Kisgyermekes család (2,5–6 éves korig)
4. Család iskoláskorú gyermekkel (6–12 éves korig)
5. Család serdülőkorú gyermekkel
6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
7. Magukra maradt, még aktív szülők családja
8. Inaktív öreg házaspár családja

Az üres fészek szindróma előnyei és árnyoldalai

A család életében természetes, hogy a gyerekek elérik azt a kort, amikor önálló életet kezdenek a családtól távol. Az „üres fészek szindróma” vagy postparental period olyan érzelmi állapotot jelöl, amiben

a szülők szomorúságot, szorongást és céltalanságot éreznek a gyerekek elköltözése után.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem klinikai diagnózis vagy betegség, hanem egy érzelmi reakció, amit sok szülő átél. 

Az egyik életciklusból a másikba való átmenet időszaka egyfajta természetes krízis is, hiszen egy új időszak kezdődik, a megváltozott körülményekhez pedig új megküzdési módokat kell kidolgozni. Ha sikerül alkalmazkodnunk az új kihívásokhoz, akkor a krízist sikerül megoldani, és továbblépünk a következő szakaszba. Azonban ha az új helyzettel nem tudunk megbirkózni, akkor benne ragadunk a korábbi periódusban, ami sok konfliktus forrása lehet. 

Az üres fészek szindróma során a szülők számos érzelmet tapasztalhatnak:

1. Szomorúság és magány: Amikor a családi fészek kiürül, a szülők gyakran a gyászhoz hasonló érzéseket élhetnek át. Ha naponta tartják a kapcsolatot a gyerekkel, akkor is az otthon csendesebbnek és üresebbnek tűnhet, ami a magányosság érzéséhez vezethet.
2. Aggodalom és nyugtalanság: A gyerek távolléte fokozott aggódást válthat ki. Eszik-e rendesen, biztonságban van-e, nem beteg-e – ez a folyamatos gondterheltség gyakori kapcsolattartási kényszerhez vezethet.
3. Párkapcsolati problémák: Gyakori, hogy a szülők a gyereküket helyezik a középpontba, miközben a saját problémáikkal nem foglalkoznak. A gyerek elköltözésekor ezek a háttérbe szorított gondok a felszínre törhetnek, hiszen most már nincs, ami elvonja róluk a figyelmet.

Az átmeneti szomorúság, tanácstalanság kezdetben természetes a bekövetkezett változások miatt. Probléma akkor van, ha ezek az érzések tartóssá válnak, és a szülők nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez.

Az egészséges átmenet érdekében fontos, hogy a szülők teret adjanak a gyereknek, ugyanakkor saját maguknak is adjanak időt, hogy megszokják ezt az új felállást.

A felmerülő negatív érzelmek mellett pozitív hozadéka is van annak, hogy a szülők ismét kettesben maradnak.

1. Javuló intimitás: A gyerekek elköltözése után több időt tölthetnek kettesben, ami lehetőséget ad arra,hogy ne csak szülőként, de házastársként is újra egymásra találjanak, és megerősítsék kapcsolatukat. Minél inkább a szülőszerepre összpontosítottak korábban, annál nagyobb munka és energiabefektetés az új kapcsolati minta és dinamika kialakítása.
2. Önmegvalósítás és öngondoskodás: Több idő jut arra, hogy saját igényeikkel és szükségleteikkel foglalkozzanak. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy teljesebb életet éljenek, jobban figyeljenek mentális és fizikai egészségükre.
3. Kapcsolat a gyerekkel: A távolság lehetőséget teremt arra, hogy a szülő–gyerek kapcsolat egy felnőtt–felnőtt viszonnyá alakuljon át, ahol mindkét fél tiszteletben tartja a másik határait. Az új helyzet új kommunikációs formák kialakítására ösztönöz, amely mindkét fél számára kielégítő és előnyös lehet. 

Mit tehetünk, hogy elkerüljük az üres fészek szindrómát?

Érdemes egyszerű célokat kitűzni magunk elé, például elolvasni egy könyvet, amelyre eddig nem volt idő, vagy akár egy sorozatmaratont tartani, ami korábban túl időigényesnek tűnt a gyerek mellett, de most végre van rá lehetőség.

A szociális kapcsolatok ápolása fontos. Érdemes újra felvenni a kapcsolatot a régi barátokkal, ha korábban ritkán adódott alkalom találkozni velük.

Önmagunk fejlesztése az egyik legjobb befektetés hosszú távon, akár fizikai, akár mentális téren. Mindig vonzott a francia nyelv szépsége? Itt az idő, hogy napi 30 percet ennek szentelj! Ha eddig nem volt lehetőséged rendszeresen edzeni, most itt a megfelelő alkalom beépíteni a hétköznapokba.

Attól, hogy a gyerek már nem él otthon, és új szokásokat, rutint próbálunk kialakítani, fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot. Bizonyított tény, hogy egészségesebbek azok a személyek, akik aktívan részt vesznek a közeli család életében, ez pedig a szülő–gyermek kapcsolat esetében – amennyiben korábban is megfelelő, egészséges viszony volt – különösen igaz. 

Mikor érdemes támogatást kérni?

Előfordulhat, hogy újra fel kell fedezni, hogy kik vagyunk a szülői szerepen kívül. A megfelelő szakember segíthet abban, hogy megtaláljuk a kiteljesedést a szülői szerep után. Érdemes megfontolni a szakmai segítség igénybevételét, ha felmerül, hogy:

1. nehéz örömet találni a korábban kedvelt tevékenységekben;
2. a szomorúság és a szorongás tartósan fennáll;
3. megzavarja a mindennapi életet és tevékenységeket;
4. nehéz motivációt találni az alapvető önellátásra, például az étkezésre vagy a tisztálkodásra;
5. a gyerekre gondolva a túlzott bűntudat, vágyódás vagy neheztelés érzése jelenik meg.