Megjelent a Mindset Bookazine, Magyarország legújabb pszichológiai kiadványa, amely a legtekintélyesebb hazai szakemberek cikkeit tartalmazza. Ekkora tudományos bázissal rendelkező pszichológus gárda még nem dolgozott együtt. A gyűjtemény egy aktuális, sokunkat érintő témát jár körbe a szakemberek különböző megközelítései révén. Arra keresi a választ, hogy mi lehet az új normális? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk manapság, és mi vár ránk a pandémia utáni időkben? A lapbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetésről tudósítunk.
Kevesebb, mint egy éve Partos Bence, a Mindset Pszichológia alapítója azzal az ötlettel hívta fel Szőnyi Lídiát, a Bookazine főszerkesztőjét – aki a beszélgetés moderátora is volt –, hogy szeretnének létrehozni egy szakmai kiadványt, amely túlmutat a bulvárban megjelenő pszichológián, amely hiteles és értékteremtő írásokat tartalmaz, miközben egy aktuális problémát boncolgat. Így fogalmazódott meg, hogy a napjainkat érintő változásokról, vagyis az új normálisról kell írjanak.
A Bookazine 60-65 db olyan szakmai cikket fog össze egy téma köré, amelyek tabuk nélkül tekintenek rá a világunkra, és ezen túlmenően önmagunkra, a saját működésünkre. Fontos szempont volt, hogy ne egyirányú válaszokkal hagyják magára az olvasót, ne egy jó megoldást nyújtsanak számára, hanem segítsenek árnyaltabban látni a jelenlegi helyzetet. Emellett a lap mankót is ad az olvasó kezébe, ilyen például az egyedülálló önismereti útikalauz munkafüzet, ami segítséget nyújt a változások megélésében.
A kerekasztal további három résztvevője, akik egyben a Bookazine szerzői gárdájához is tartoznak:
- Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna, tanácsadó szakpszichológus és EMDR practitioner,
- Dr. Kőváry Zoltán, az ELTE habilitált egyetemi docense, klinikai szakpszichológus, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész,
- Kozma-Vízkeleti Dániel, kiképző család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola vezetője.
De mit nevezünk normálisnak?
Szárazabb, statisztikai nyelven úgy fogalmazhatnánk meg, hogy normális az, amit a többség csinál. Normálisnak tekintjük például az éppen aktuális trendeket, amelyek egyre fokozódó sebességgel váltják egymást. Tehát a normalitás határai időben és térben nagyon relatívak: mikortól számít normálisnak, hogy a szeretteink egy jelentős részével leginkább virtuálisan tartjuk a kapcsolatot? Hogy csak pár óra repülőút és már egy másik kontinensen vagyunk? Vagy épp az, hogy lassan mindenkinek pszichológusa van?
A hétköznapi életben a normalitás változását apróságokon keresztül figyelhetjük meg. Például 25 évvel ezelőtt egy kevésbé cselekménydús filmsorozatot is képesek voltak az emberek végigizgulni. Mára már szükség van a folyamatos történeti csavarokra, a minél meghökkentőbb képi világra ahhoz, hogy le tudják kötni a figyelmünket egy órára – meséli gyermekkori tapasztalatait Kozma-Vízkeleti Dániel. Egy másik szemléletes jelenség: 1-2 évtizeddel ezelőtt a családterápiában a mozaikcsaládokat tekintették atipikusnak, nem jellemzőnek, mára a társadalom jelentős része így van berendezkedve. Elmondhatjuk, hogy az válik normálissá, ami egyre nagyobb számban fordul elő.
De mi az, amit ma normálisnak gondolunk?
Milyen nagy témák – vagy épp problémák – foglalkoztatják korunk emberét? Hogy fogja az emberiség túlélni ezeket a változásokat? Egyáltalán létrejöhet párbeszéd a felek között, ha a vélemények nagyon polarizáltak?! Ezek nehéz kérdések, és csak feltételesen tudunk választ adni arra, ami a jövőt érinti. A kerekasztal-beszélgetés során a szakemberek mégis megpróbálták körüljárni a problémát: Hogyan került ennyire közel a pszichológia a 21. század emberéhez? Mi a szerepe a minket érő változásokban?
Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna szerint megváltozott az emberek pszichológiához fűződő viszonya, megnövekedett az igény az önreflexióra, a belső folyamatok megértésére.
A mai ember tudni akarja, hogyan tud optimálisan működni, és törekszik a tudatosságra.
Ehhez a változáshoz a szakmának is alkalmazkodnia kellett. Új és árnyaltabb fogalmak jelentek meg, amelyekkel a szakma kommunikálni tud a társadalom felé. Megfigyelhetjük, hogy a 20. század elején például a hisztéria, a 60-as években pedig a neurózis volt az egyik leginkább használt fogalom. Manapság közkedvelten használjuk a depressziós, személyiségzavaros, nárcisztikus jelzőket. Viszont probléma lehet, hogy ezek a fogalmak a túlzott használattal egyre inkább kiüresedhetnek.
Társadalmunknak igénye van arra, hogy a fontos témákkal kapcsolatban pszichológusokat kérdezzenek meg. Régebben ezt a szerepet az orvosok, később pedig a jogászok töltötték be, hiszen ők rendelkeztek az akkori kor problémáira vonatkozó érvényes tudással. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint kitermeltük azt a kultúrát, amelynek szüksége van a pszichológusokra. Elindult egy trend, egyre több ember akar pszichológushoz járni, hogy terápiás keretek között dolgozza fel a traumáit.
Napjainkban a trauma fogalma is más színezetet kapott: sokkal inkább tekintjük lelki aspektusnak, mint testi fájdalomnak. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a lényeg nem a trauma maga, hanem az, hogy mit kezdünk vele. A téma egyre inkább foglalkoztatja az embereket. A feldolgozási folyamat eredményessége pedig nagyon sok szülőben szorongást okoz, hiszen, ha ő nem tudja feloldani ezeket – legyen az a saját vagy a család traumája – akkor majd a gyerekeinek kell megtenni.
Mit tudunk kezdeni a folyamatos változással?
Dr. Kőváry Zoltán állította szembe a neurózis és a trauma fogalmát: míg az elsőt úgy értelmezzük, mint egy belső konfliktust, addig a trauma inkább külső történés eredménye. Ez a különbség, és ez a fogalomváltás is rávilágít arra, hogy mennyire gyors ütemben változik a világunk, amelyhez igazodni kell. Az viszont egy aktuális tévhit, hogy mindenhez alkalmazkodni kell – egészítette ki Kozma-Vízkeleti Dániel.
Van egy belső, stabil magja az énünknek, mégis egy olyan életformát alakítottunk ki, amelyhez folyamatosan változni, alkalmazkodni kell.
Ebben van egy paradoxon is: úgy kell változni, hogy közben önmagunk tudjunk maradni. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire vészjósló töltete van az „Úgy megváltoztál!” vagy a „Meg kellene változz!” mondatoknak.
A pszichológia térhódításával kapcsolatban olyan kérdéseket jártak körbe az est során, minthogy mi történik, ha a terápia során változni kezdünk? Vagy hogyan tudjuk azt kezelni, ha a párunk akar pszichológushoz járni? Hogyan tudunk ezekhez kapcsolódni? Dr. Mogyorósy-Révész úgy fogalmazott, hogy a változás akkor tud megtörténni, amikor a személy már nem szorong ezen, hogyha hajlandó az önreflexióra.
Fontos szem előtt tartani, hogy nem egyfajta egészségideál létezik. Meg kell adni mindenkinek a saját szabadságát, hogy úgy gyógyuljon, ahogy neki megfelelő – tette hozzá Kozma-Vízkeleti. Továbbá nem szabad megfeledkezni arról, hogy az a személy is változik, aki azt hiszi, hogy nem változik, hiszen a világ halad előre. A kérdés inkább az, hogy mennyire tudatosan formálódunk? Szőnyi Lídia vetette fel annak a tényét, hogy több alkotóember azért nem kér terápiás segítséget, mert fél, hogy a problémák feloldása után már nem tud úgy alkotni, mint előtte. Kőváry szerint ilyen volt Kosztolányi Dezső is, aki jártas volt a pszichoanalízisben, mégse volt hajlandó segítséget kérni. Ebben a témában készült interjú Fluor Tomival is, amelyet a Bookazine-ban lehet elolvasni.
Mindennapi problémáink
Az est során felmerült korunk két legaggasztóbb jelensége is: az egyik a klímaváltozás, a másik a pandémia és az emiatt kialakuló izoláció.
Az éghajlat változásának jelensége hatással van az egészségünkre és a mentális életünkre. Az emberi gondolkodásban egy paradigmaváltás kell megtörténjen, hiszen nem gondolhatjuk, hogy kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezünk. Ezt pedig tovább kell adni a következő generációknak. Új jelenségekkel kell szembenézni, amikre a pszichológiának eddig nem voltak szavai. Ezen a területen is új fogalmak jelentek meg. Ilyen például a klímaszorongás, a szolasztalgia. De találhatunk pozitív töltetűeket is, mint a biofília, amely az élet, és az élő rendszerek szeretetét fejezi ki – járja körül a témát Dr. Kőváry.
A pandémia alatt, főleg az első hullámban, ahol be voltunk zárva az otthonainkba, a természet és a személyes kontaktus felértékelődött, hiszen – Dr. Mogyorósy-Révész megfogalmazása szerint – a természetet létezéspartnerünknek kell tekinteni. Például a rendszerszemléletű terápiában, ahol mostmár bio-pszicho-szoció-spiri-öko szemléletben dolgoznak, a természettel való kapcsolódást az egyik legfőbb feltöltődési forrásnak tekintik. Ezt egészítette ki Dr. Mogyorósy-Révész azzal, hogy már a tanácsadásban is vannak változások, új módszerek arra, hogy a személy a természetben tudja a problémáit feldolgozni. Akár ez is lehet az új normális!
Az est végeztével a nézők kérdéseire is sor került, amelyek leginkább arra összpontosultak, hogy
mi lesz ezután, mennyire lesz része az életünknek az új normális, és mit kezdhetünk ezzel?
Annak ellenére, hogy a Covid-19 következtében kifejlődött online jelenlét sok lehetőséget, új információt biztosít, abban egyetértettek a szakemberek, hogy valódi impulzusokat a személyes kapcsolódások során kaphatunk. A mindennapjainkat meghatározó feszültség és bizonytalanság szintén kiemelt hatással van a mentális egészségre. Azt, hogy a vírus mennyire lesz része az életünknek a későbbiekben, nem lehet pontosan bejósolni. A beszélgetés során mégis arra a következtetésre jutottak, hogy törekedni kell a digitális detoxra, hogy újra kapcsolódni tudjunk egymással.
Fontos tudatosítani ezt a folyamatot, amelyben megszületik az új normalitásunk.
A kerekasztal-beszélgetést, és a téma feldolgozását Partos Bence összegezte azzal a gondolatával, hogy: az emberiség univerzális értékekkel rendelkezik, amelyek egy irányt jelölnek ki. Habár az alapértékeket nem lehet és nem is érdemes átlépni, mert komoly következményekkel járnak, ezek mégis időről-időre új köntösbe bújnak. Ezek kitűzése pedig nemcsak közös, hanem egyéni felelősség is.
***
A Bookazine-t megtalálod a honlapunkon, vagy személyesen több mint 50 Relay és Inmedió lapkereskedésben!
