Jöttem, láttam, visszamennék – a fesztivál utáni depresszióval való megküzdés

Sokan vesznek részt pár napos vagy akár egyhetes hazai vagy külföldi fesztiválokon. Az embernek nincs más dolga, mint jól érezni magát. A programok adottak, nekünk már csak annyit kell tennünk, hogy megjelenünk a rendezvényen. Általában nagyon gyorsan elrepül az idő, miközben jól érezzük magunkat, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már pakoljuk össze a sátrat és indulunk haza. Másnap pedig kezdődik a munka. Cikkünkben a fesztivál utáni depresszió okait kutatjuk, és azt járjuk körül, vajon mit tehetünk annak érdekében, hogy minél könnyebben viseljük a szürke hétköznapokba való visszatérést. 

A fesztiválok a világ számos részén fontos szerepet játszanak, és különböző kultúrákban eltérő formában jelennek meg. Különálló kis világként működnek, kiszakítanak a valóságból. Sokadmagaddal összegyűltök, mindent a fesztivál területén kívül hagytok és kapcsolódtok egymáshoz, együtt élvezitek a hangulatot. Olyan, mint egy csodavilág.

A fesztivál utáni depresszió egy pszichológiai jelenség, mely során az egyén levertséget és szomorúságot érez egy fesztivál vagy más jelentős, intenzív élményt nyújtó közösségi esemény befejezése után.

Cikkünkben megvizsgáljuk:

• Miként hat ránk a fesztivál mint közösségre és individuumra.
• Mi az oka, amiért különleges élményt nyújtanak a fesztiválok?
• Segítünk a fesztivál utáni depresszióval való megküzdésben!

A zenei közösségekkel mélyrehatóan Dr. Rob Gardner szociológus foglalkozik, aki maga is számos zenei eseményen vett már részt. Nemcsak kutatásai során találkozott már a fesztivál utáni depresszióval, hanem saját bőrén is tapasztalta. Legyen szó művészeti, könnyű- vagy komolyzenei fesztiválról, a hangsúly az adott közösségen van, és ennek következtében bárkivel előfordulhat ez a nem is olyan ritka érzelmi hullámvasút. Sokak számára a fesztiválok után a hétköznapokba való visszatérés letargiához, ürességérzethez vezethet. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a fesztivál utáni depresszió különbözik a klinikai depressziótól, hiszen ez a levertség a fesztivált követő 1-2 héten belül általában megszűnik.

Több oka is lehet, amiért ilyen negatív érzések jelentkeznek egyeseknél. Egy olyan közeget hagyunk magunk mögött, visszatérve a hétköznapokba, ahol a pozitív, elfogadó  „társadalom” részei lehettünk. 

Közösségben is önmagunk lehetünk

A fesztiválok egy olyan környezetet teremtenek számunkra, ahol egy közösség tagjaiként önfeledten lehetünk önmagunk, nincsenek kötelezettségeink. Könnyebb ismerkedni, mindenki próbál a jelen pillanatban létezni és teljesen átadni magát az élménynek.

Gardner szerint az egyik ok a közösségi élmény által keltett érzés. Az emberi kapcsolatok rendkívül fontosak túlélésünk szempontjából, ezért identitásunk is szorosan kapcsolódik másokhoz. Életünk nagy részét elszigetelt helyzetekben töltjük, vagy kisebb baráti társaság, család, munkatársak közelében. Az, hogy különféle emberekkel találkozhatunk, és több ezer emberrel is kapcsolatot alakíthatunk ki, ritka élmény, amely hiányzik a mindennapjainkból. Azért vágyunk ilyen közösségekbe, mert ez éles kontrasztot teremt a mindennapi életünkkel szemben.

Emellett lehetőséget biztosítanak az individualizmus megélésére. A mindennapi élettől eltérően szabadon kísérletezhetünk új identitásformákkal, vagy megmutathatjuk személyiségünk azon részeit, amelyeket a hétköznapokban nem merünk. Pozitív visszajelzéseket kapunk másoktól, senki nem kritizál, az emberek szabadon lépnek interakcióba, bárki bármit megtehet.

A valóságból való kiszakadás

A fesztiválok egy alternatív világot teremtenek számunkra. Szabadon kifejezhetjük magunkat olyan emberek társaságában, akik hasonló céllal vesznek részt az eseményen. Úgy viselkedhetünk, ahogy szeretnénk, és azt viselhetünk, amit csak akarunk. Ez az ítélkezésmentes környezet éles ellentétet mutat a mindennapjainkban tapasztalt korlátokkal, ahol sok elvárásnak kell megfelelnünk, és a kritikák sem ritkák. Pontosan emiatt biztosítanak a fesztiválok egyfajta menedéket, ahol egy kis időre kiszabadulhatunk a megterhelő mindennapokból, és úgy élhetünk, ahogy azt jónak látjuk, egyfajta menekülés ez a való világból.

Euforikus élmény

Számtalan inger ér minket, pozitív élmények, rengeteg program, folyamatos nyüzsgés. Egyik eseményről rohanunk a másikra, hogy semmiről se maradjunk le. Az élénk színek, a zene és a sokféle érzékszervi inger mind hozzájárulnak az euforikus élményhez. A fesztiválok az öröm, az élet és a szabadság ünneplésére szolgálnak, ez az önfeledt, vidám hangulat pedig ragadós.

Ilyenkor az agy boldogsághormonokat –  endorfinokat, dopamint –  termel. Amikor ez véget ér, a hangulatunk is megváltozik. Ezeknek a hormonoknak a szintje visszaáll a normálisra, ami ideiglenes szomorúsághoz vezet. 

Vissza a hétköznapokba

Az állandó ingerek, a tömeg, az új ismeretségek, a szabadban töltött idő után nehéz lehet visszatérni az irodai munkakörnyezetbe. A fesztiválok kizökkentenek a hétköznapokból, annak monotonitásából és a zárt közegünkből. A napokig bennünket átjáró felszabadult fesztiválhangulat egyszerre csak eltűnik: egy rendkívül pozitív és elfogadó közegből visszakerülünk a szürke hétköznapokba, ami letargiához és depressziós tünetekhez vezethet. 

Az, hogy másnap vissza kell térnünk a mindennapi feladatokhoz, hozzájárulhat a depresszió kialakulásához, amit nem baj, ha megélünk. Számos kutatás kimutatta, hogy a zene kedvező hatással van a mentális egészségre és a jóllétre. Ha ez a forrás hirtelen megszűnik, az befolyásolhatja mentális állapotunkat, és szomorúságot okozhat.

Ilyen intenzív élmények után néhány nap szükséges a regenerálódáshoz. A fesztivál utáni depresszió sokaknál előfordul, egyeseknél 1-2 napig, míg másoknál akár egy hétig is eltarthat.

Hogyan birkózzunk meg a fesztivál utáni depresszióval?

Az elterelő tevékenységek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy visszailleszkedjünk a mindennapokba.

• Mielőtt ez megtörténne, a fesztivál utolsó éjszakáján érdemes lehet összeírni, hogy mik azok a dolgok, amiket a legjobban várunk otthon, a „való világban”.
• Figyeljünk az egészséges étkezésre, a nagy mennyiségű vízfogyasztásra, mert a fesztiválon való folyamatos táncolás, mozgás és az alkohol mind dehidratációhoz vezet.
• A könnyű, nem megterhelő mozgást is érdemes visszavezetni a napunkba, valamint a megfelelő mennyiségű és pihentető alvás sem elhanyagolható, hiszen ritka, hogy a fesztivál alatt aludnánk napi 7-8 órát. 
• Pótold be a sorozatokkal való lemaradásodat, szervezz programot a barátaiddal. 

A fesztiválok nem mindennapi élményt nyújtanak. Emlékeztesd magad arra, hogy mindig lesz egy következő esemény. Legyen az néhány hónap vagy egy év múlva, de mindig lesz újabb. Ha ezeket az eseményeket életünk visszatérő elemeivé tesszük, kevésbé érezzük majd magunkat szomorúnak, mert mindig lesz mit várni.