Máshogy kell megküzdenünk a harmadik hullámmal – mit javasolnak a szakemberek?

Egy év eltelt, mióta gyökeresen megváltozott az életünk: cikkünkben áttekintjük, hol tartunk most, miben más a harmadik hullám, és milyen megküzdési módokat javasolnak a pszichológus szakemberek.

A Magyar Pszichológiai Társaság készített egy áttekintést a pandémia első évéről, melyben kitérnek a harmadik hullám pszichés vonatkozásaira is. Azt fogalmazták meg, hogy

egyre élesebben elválik a szerencsés vagy reziliens, és a helyzetet rosszabbul viselők mentális állapota.

Szerencsés ebben az értelemben, aki nem szembesült a járvány súlyosabb következményeivel, például nem veszítette el szerettét, munkahelyét, vagy ő maga nem betegedett meg súlyosabban. Reziliensnek pedig azokat nevezhetjük, akiket rosszabbul érintettek a járvány következményei, de képesek voltak alkalmazkodni, felállni ebből. Ezzel szemben a kevesebb társadalmi támogatással, vagy védőhálóval rendelkező csoportok, így a mentális betegségekkel, függőséggel küzdők pszichés problémái a megfelelő ellátás hiányában egyre erősödnek.

Ezen belül is kiemelt problémát jelent a szorongás, alkohol és drogfüggőség, illetve evészavarok fokozódása vagy kialakulása. Zacher Gábor, toxikológus a Telexnek azt nyilatkozta, hogy

a szorongáscsökkentő, altató, és antidepresszáns gyógyszerek fogyasztása jelentősen megnőtt az elmúlt évben, emellett a dohányzás, az alkohol- és sorozatfüggőség is.

A pszichológia Lazarus és Folkman modellje nyomán elkerülő-menekülő megküzdésnek nevezi ezeket a stratégiákat, mert arra irányulnak, hogy kilépjünk egy érzelmileg megterhelő helyzetből, ezáltal csökkentve a feszültséget. Ez azonban csak abban az esetben lehet egy pozitív stratégia, ha rövidtávon, és arra használjuk, hogy feltöltődjünk, esetleg átgondoljuk a lehetőségeinket, aztán rátérjünk a probléma megoldására. Ha hosszú távon beleragadunk, annak súlyosan negatív következményei lehetnek. A sorozatozás, olvasás, vagy videojátékozás például, ami elsőre ártalmatlan hobbinak tűnik, ha túlzó mértékben elkerülésre használjuk, hamar átcsaphat abba, hogy már nem tudjuk ellátni a mindennapi feladatainkat, például elvégezni a munkánkat, vagy folytatni a tanulmányainkat. Ugyanígy, ha az elmúlt egy évben szokásunkká vált esténként meginni egy-két pohárral, észrevétlenül belecsúszhatunk a függőségbe.

Az ördögi kör ott zárul be, hogy a problémák, amelyek elől el akartunk menekülni, csak halmozódnak ezáltal.

A harmadik hullámban meghatározó téma a közbeszédben vakcina kérdése: oltassunk, ne oltassunk, mivel, miért így, és az XY miért kapta már meg. Ez pszichés oldalról azért érdekes, mert a „szabadság” kecsegtető ígérete sokakban tovább fokozza a türelmetlenséget és feszültséget: a vakcina megjelenése megváltoztatta a perspektívánkat, ami ütközik a további lezárások és növekvő esetszámok valóságával. A helyzet reális megítélését pedig tovább nehezíti a téma átpolitizáltsága, az egymásnak ellentmondó vélemények és információk áradata.

A hosszan fennálló bizonytalanság, az ebből fakadó stresszel és szorongással együtt pszichológiai szempontból egy veszélyeztetett állapot.

A jelenlegi helyzetben az alapból mentálisan ép, jól funkcionáló embereknél sem meglepő, ha a mentális kimerültség jelei mutatkoznak, és megjelennek pszichés tünetek (pl. alvásproblémák, szorongás), vagy maladaptív megküzdési módok (lsd. szerhasználat).

A pszichoszomatikus tünetek szintén felerősödhetnek, így például a szervi okokra nem visszavezethető fejfájás vagy gyomorproblémák.

Lehetne még sorolni a problémákat, de talán ennyiből is látszik, hogy a harmadik hullám sok esetben újból kikezdi az alkalmazkodást és a mentális egészségünket, egy kicsit máshogy, mint eddig, épp ezért a megoldási stratégiákat is újra kell gondolnunk így egy év távlatából.

Megoldások

Az alapvető dolgok, melyeket a pandémia kezdete óta ajánlanak a szakemberek, továbbra is működhetnek: a napi rutin, időbeosztás kialakítása és betartása, rendszeres mozgás, egészséges táplálkozás, társas kapcsolatok ápolása és különböző relaxációs módszerek gyakorlása. Azonban hozzá kell számolnunk a mentális kifáradást, ami csökkenti az akaraterőnket, így azt is, hogy ezeket a törekvéseket megvalósítsuk. Ebből a szempontból a tinédzserek és a fiatal felnőttek különösen nehéz helyzetben vannak, mert ebben az életkorban még fejletlenebb az agy frontális lebenye, ami a hatékony önszabályozásért felel. Náluk tehát még fontos, hogy kívülről is támogassuk őket a napi rutin betartásában, rendszeres mozgásban és egészséges táplálkozásban. Emellett a Magyar Pszichológiai Társaság arra is felhívja a figyelmet, hogy ha már gyengült az önszabályozási képességünk, de szigorú napirendet akarunk tartani, könnyen áteshetünk a ló másik oldalára, azaz a túlkontrollálásba.

Ha nagyon ragaszkodni akarunk a rutinunkhoz, az további kimerüléshez vezethet,

mert mondjuk nem végzünk mindennel, így nem fekszünk el időben, vagy mert bizonyos esetekben közbejönnek előre nem látható dolgok, amihez nem tudunk rugalmasan alkalmazkodni. A saját magunknak felállított szabályok és keretek tehát fontosak, de nem szabad, hogy felülírják a józan ésszel belátható érdekeinket, például hogy eleget pihenjünk is.

A másik fontos dolog a jövő újratervezése:

ameddig abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy a vakcina majd egycsapásra megoldja minden problémánkat, és maradéktalanul visszatérhetünk a korábbi életünkhöz, továbbra is tagadásba ringatjuk magunkat,

ami csalódás esetén további elkerülő problémamegoldó stratégiákat vonhat maga után. Az élet kreatív újraértelmezésére van szükségünk: új utakat és célokat találni a megváltozott világban. Fel kell dolgoznunk a veszteségeinket, olyan értelemben is, hogy lehet, hogy bizonyos dolgok tartósan megváltoznak az életünkben. Ebben segíthet a reziliencia fejlesztése, melyről korábbi cikkünkben írtunk.

Sokan kiemelik a szakemberek közül – így Edith Eva Eger és Viktor E. Frankl – hogy mennyire

fontos, hogy legyenek céljaink, és megtaláljuk az életünk értelmét, mert ez átsegít a legnehezebb időszakon is.

Viszont lehet, hogy a korábbi céljainkat újra kell gondolnunk az elmúlt egy év tükrében, és újraértelmeznünk a prioritásainkat. Mik azok a dolgok, amik igazán fontosak, és örömforrást, támaszt jelentenek nekünk, és hogyan találhatunk utat hozzájuk a megváltozott világban? Ahol ajtók csukódtak, ott kinyíltak ablakok, a szó átvitt értelmében is, hiszen számos olyan online lehetőség jelent meg a sportóráktól kezdve a miseközvetítésekig, amely eddig nem volt elérhető. Tehát fontos, hogy a változással együtt ne adjuk fel azokat a dolgokat, amelyekből töltődhetünk, és melyek értelmet adnak a mindennapjainknak.