Mi a baj? Semmi! – Így fejleszd a párkapcsolati kommunikációdat

Kommunikációs és viselkedéses stílusunk fejleszthető. Tanulható az a kommunikációs stílus, amely a valódi, mély megértéshez és kapcsolódáshoz vezet magunkkal és párunkkal is. Ez az asszertivitás.

A párkapcsolatok kezdetén teljesen természetes módon általában még jobban figyelünk a másikra. Gyakran saját viselkedésünket is a másikéhoz idomítjuk. Amennyiben a másik tetszik nekünk, mi is szeretnénk megfelelni és tetszeni. Ez egy szuper dolog, hiszen egy lehetséges párkapcsolat előtt állunk. Fontos azonban, hogy a túlzott megfelelni vágyás miatt ne nyomjuk el valódi személyiségünket. Hiszen ebben a helyzetben történhet meg, hogy néhány hét vagy hónap után „kibújik a szög a zsákból” és megjelennek az egyet nem értések, veszekedések, meghökkenések, hogy a másik nem ért minket vagy esetleg mi nem értjük őt.

Ha mégis eljutnánk ide, akkor sincs minden veszve! Hiszen minden konfliktust fel lehet oldani. Mutatjuk, hogyan!

Kommunikációs stílusok

Minden személynek van egy alap kommunikációs és ezáltal viselkedéses mintája. Ezt szüleinktől és szociális helyzeteinkből tanuljuk, de számíthat az is, hogy milyen filmeket nézünk vagy épp milyen könyveket olvasunk, illetve helyzetektől is függhet, épp milyen stílusban reagálunk. Alapvetően négy kommunikációs stílust különböztethetünk meg, amelyekről bővebben itt és itt olvashatsz:

• Agresszív
• Passzív
• Passzív-agresszív
• Asszertív

Cikkünkben most a párkapcsolati asszertivitás jelentőségét emelnénk ki. Hiszen egy megfelelően működő társas kapcsolat alapja, hogy a lehető legtöbb esetben asszertívan reagálunk és a partnerünk is így viszonyul hozzánk. Az asszertivitás röviden azt jelenti, hogy

figyelünk a saját és a másik igényeire is.

Képviseljük önmagunkat, de nem nyomjuk el a másikat, nem rendelődünk alá a másiknak.

Az asszertivitás nem egy velünk született képesség, éppen ezért fontos, hogy gyakoroljuk és minél több helyzetben próbáljunk így reagálni vagy igényt kifejezni. Minél többször sikerül, annál könnyebben és automatikusabban fog jönni ez a működésmód. Az asszertív ember kifejezi érzéseit, reflektál a másik viselkedésére – nem a jellemére! – és kifejezi igényeit.

Valahogy így:

- Mi a baj?

- Amikor te mobilozol, miközben hozzád beszélek, nagyon dühös/szomorú/feldúlt leszek, mivel azt érzem, hogy nem figyelsz rám eléggé. Jó lenne, ha amikor beszélgetünk, egyikünk sem telefonozna. Én is figyelni fogok erre!

- Mi a baj?

- Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy számomra kevés közös programunk van, örülnék, ha több randink lenne kettesben.

- Mi a baj?

- Amikor veszekedünk és felemeled a hangod, az engem megijeszt, mivel felidézi bennem a gyermekkorom nehézségeit. Szeretnélek megkérni, hogy figyelj rá, hogy ne emeld fel a hangod vitás helyzetben.

- Mi a baj?

-    - Úgy érzem, hogy túl sokszor megyünk vidékre a szüleinkhez. Szeretném, ha több időt töltenénk inkább kettesben hétvégente.

Kölcsönös együttműködés

Számít, hogy megbizonyosodjunk arról is, hogy a másiknak „átment” az, amit szeretnénk neki kifejezni. Erről megbizonyosodhatunk az erre irányuló kérdések segítségével, például

• Érthetően fejeztem ki magam?
• Te mit gondolsz erről?
• Tudod ezt vállalni?

Ideális esetben a partnerek nyitottak egymásra: a másik igényeire és kéréseire. A cél, hogy valamilyen konszenzusos megoldás szülessen, amely mindkét fél számára ideális. Néha jó lehet kilépni a kezdeti, merev elképzelésinkből és rugalmasan állni a helyzetekhez. Gyakran nem csak az a két megoldási mód létezik, amelyet a pár ütköztet.

Ha szeretnél még többet megtudni az asszertív kommunikációról, itt, itt és itt is olvashatsz még a témáról.

                                                                                        ***

Ha szeretnéd jobban megismerni saját működésed és érdekel, hogyan lehet minél jobban kapcsolódni a másokhoz, ajánljuk neked Kacsur Adrienn nemrég megjelent Szexpert – Légy szakértője szexualitásodnak! című könyvét, amelyben nem csak a szexről van szó!