Miért kell odafigyelnem magamra? – Az önmegfigyelés fontossága életünkben

A mai rohanó világunkban rengeteg mindenre kell figyelmet fordítanunk. A munkánk elvégzésére, hogy legyen otthon finom vacsora, hogy töltsünk elegendő időt a családunkkal és még a hétvégi programot is meg kell tervezni. Mindeközben csak egy dologra felejtünk el odafigyelni, saját magunkra. Pedig az önreflexiónak igen fontos szerepe lehet az életünkben, és alkalmazásával sok információt tudhatunk meg magunkról. Vizsgáljuk meg, miben segíthet az alkalmazása!

Az önreflexió, azaz önmegfigyelés alapelméletének kidolgozása Frey, Wickunk és Schleier nevéhez fűződik. Elméletük szerint az önmegfigyelés három elemből áll: az önmagunkra való tudatos odafigyelésből (ami egy állapot), az énképből (saját magunkról alkotott gondolataink) és az önreflexiós folyamatokból (amikor össze is hasonlítjuk, amit megfigyelünk, azzal, ahogyan látjuk magunkat).

Az önreflexió lényege, hogy ítélkezésmentesen felismerjük, hogyan viselkedünk, hogyan érezzük magunkat egy bizonyos szituációban.

Nyilvánvalóan ez nem egy egyszerű folyamat, hiszen szeretjük a kényelmet, a biztonságot és nem szeretjük a változást, hiszen az túl nagy erőfeszítésbe kerülne. Így könnyebb, ha inkább nem is vesszük figyelembe, ha valamiben nem érezzük jól magunkat. Vannak olyan helyzetek is, amikor nincs lehetőségünk önreflexióra. Egy vészhelyzet kellős közepén valószínűleg nem azon fogunk gondolkozni, hogy a nyomás alatt való teljesítés engem felspannol, vagy sokkal inkább gátol-e. Azonban ezen szemléletmód elsajátításával jelentős energiát tudunk megspórolni magunknak és könnyedebben ismerhetjük meg saját működésünket.

Egy olyasfajta tudati beállítódásról van szó, amely során ahelyett, hogy bármit meg akarnánk változtatni (szépíteni például a negatív érzelmi állapotokat), sokkal inkább csak szemléljük őket és azok elfogadására törekszünk.

Ezután pedig, ha el tudtuk fogadni ezeket, elkezdhetünk dolgozni velük és esetlegesen változtatni rajtuk. Kutatások szerint, az élmények éber, reakciómentes, nyitott megélése számos pozitív testi és lelki hatással bír: csökkenti a stresszt, csökkenti a depressziós és szorongásos betegségek kialakulásának esélyét, erősíti az immunrendszert, továbbá javítja a figyelmet és a memóriát is. 

Az önmegfigyelés képességére építenek a különböző mindfulness technikák is, azzal a különbséggel, hogy ott az adott pillanatban a testünkben, elménkben lezajló dolgok megfigyelésén kívül a környezetünkre is ráirányítjuk figyelmünket. Ennek célja az, hogy minél teljesebb valónkkal legyünk jelen az adott pillanatban. Akik gyakrabban élik meg ezt az állapotot, azoknak magasabb az önértékelésük, elégedettebbek az életükkel, és elfogadóbbak lesznek saját magukkal és másokkal szemben is.

A segítő szakmákban is rendkívül lényeges szerepe van az önreflexiónak. Előfordulhat, hogy például egy páciens egy, a miénkhez rendkívül hasonló történetet oszt meg, amiben hajlamosak lehetünk meglátni a saját hibáinkat vagy épp megoldásunkat. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a szakember külön tudja választani saját történetét a kliensétől, és ebben nagy segítségére lehet, ha meg tudja figyelni a belső párbeszédeit.

Az önmegfigyelés és jelentudatosság képességét sokan adottságnak tekintik, azonban ez sokkal inkább egy képesség, amely sok gyakorlással fejleszthető.

A tudatos önmegfigyelés kialakulásában sokat segíthet a különböző mindfulness technikák gyakorlása vagy különböző naplók vezetése (hasonlóan, mint egy betegségnapló, amikor a nap bizonyos pontjain fel kell jegyezni, hogyan érezzük magunkat), valamint lényeges elem a kérdésfeltevés is, tehát hogy merjük megkérdőjelezni saját viselkedésünk, gondolataink miértjét. Ezek gyakorlásával fejlődhet és akár automatikussá is válhat önmegfigyelési képességünk, melyből a mindennapok során rengeteget profitálhatunk.