Gondolkodtál már azon, hogyan lehet, hogy az önimádó, arrogáns kolléga kapja az előléptetést? Miért jutalmazza a rendszer azokat, akikkel kifejezetten nehéz együtt dolgozni, és akik ártó magatartásukkal sokszor mérgezik a munkakörnyezetet? Miért tűnnek sokszor ők a legsikeresebbnek? A nárcisztikus egyének különös kettőssége, hogy bár személyiségük sokszor irritáló, szakértelmük és elhivatottságuk miatt mégis nélkülözhetetlenek. Cikkünkben ezt a pszichológiai ellentmondást vizsgáljuk meg közelebbről.
Bár a nárcizmus általában problémás személyiségvonásként jelenik meg, bizonyos körülmények között kifejezetten vonzó lehet. Ha egy nárcisztikus ember kulcsfontosságú tudással és szakértelemmel rendelkezik, mások számára nélkülözhetetlenné válhat, így nem ritka, hogy a kellemetlen személyiségjegyek ellenére is sikert sikerre halmoz.
Cikkünkből kiderül:
- A nárcisztikusok sikere mögött gyakran a szakértelem és a csoporton belüli kölcsönös függés áll.
- Tudatos együttműködéssel kihasználhatjuk a tudásukat anélkül, hogy kiszolgáltatottá válnánk.
- A nárcizmus nem feltétlenül hátrány: a kontextus és a felkínált értékek teszik értékessé őket mások számára.
A nárcisztikus siker paradoxona
Ha egy nárcisztikus emberre gondolunk, ritkán jut eszünkbe róla, hogy különösebben jó lenne az emberi kapcsolatokban. Inkább önimádónak, harsánynak, idegesítőnek látjuk: olyasvalakinek, aki folyamatosan saját sikereit hangsúlyozza, és nehezen viseli, ha nem ő áll a figyelem középpontjában.
Mégis gyakran tapasztaljuk, hogy az ilyen emberek meglepően jól boldogulnak a munka világában, vezető pozíciókba kerülnek, sőt mások elismerését is kivívják. Ez a jelenség a nárcizmus egyik nagy pszichológiai paradoxona.
Egy 2022-es kutatás szerint a nárcizmus valóban társas szempontból problémás személyiségvonás, ugyanakkor bizonyos helyzetekben kifejezetten vonzó is lehet. A nárcisztikus emberek gyakran karizmatikusak, magabiztosak, és képesek inspirálni másokat. A kutatók ezt a kettősséget egy úgynevezett szociális konstruktivista szemléletből közelítették meg. Eszerint a személyiség nem csupán „belső tulajdonság”, hanem részben abból épül fel, ahogyan mások értelmezik a viselkedésünket. Ha valaki önzőnek és nagyképűnek tűnik, az azért van, mert így viselkedik, ugyanakkor ha valaki hasznos, kompetens és nélkülözhetetlen, az is erősen befolyásolja, hogyan ítélik meg őt.
Mi teszi elviselhetővé, sőt népszerűvé a nárcisztikust?
A kutatás szerint két kulcstényező magyarázza, hogyan tudják egyes nárcisztikus emberek ellensúlyozni kellemetlen személyiségvonásaikat. Az egyik az expertise, vagyis a szakértelem. Ha valaki kimagaslóan ért ahhoz, amit csinál, akkor nemcsak a csoport sikeréhez járul hozzá, hanem értékes tudást, készségeket és erőforrásokat is kínál másoknak. Ilyenkor az emberek hajlamosak félretenni az ellenszenvüket, mert a kapcsolat számukra is előnyös. A másik tényező a kölcsönös függés, vagyis az, hogy a csoporttagok mennyire vannak egymásra utalva a céljaik elérésében.
Ha egy nárcisztikus személy kulcsszereplővé válik egy csapatban, akkor a többiek nagyobb valószínűséggel fogadják el és vonják be őt, még akkor is, ha a személyisége egyébként nehezen elviselhető.
Ezt a két tényezőt kínai call centerek munkatársain vizsgálták. A résztvevők értékelték egymás szakértelmét, a csoporton belüli együttműködést, valamint azt is, hogy kit mennyire kedvelnek, illetve kit hajlamosak kirekeszteni. Az eredmények egyértelműek voltak: a nárcisztikus dolgozók akkor váltak elfogadottá és népszerűvé, ha magas szakmai kompetenciával rendelkeztek, és a csoporttagok függtek tőlük a közös célok elérésében. Ilyen esetekben a nárcizmus nem hátrányt, hanem akár előnyt is jelenthetett.
Mit kezdjünk ezzel a tudással?
A kutatás segít megérteni, miért fordulhat elő, hogy egy arrogánsnak tűnő kolléga előléptetést kap, vagy miért vagyunk hajlandók elviselni egy nagyképű munkatársat vagy szakértőt.
A válasz gyakran egyszerű: szükségünk van arra, amit tud.
A nárcisztikus emberek akkor képesek hatalmat és befolyást gyakorolni másokra, ha olyan tudást vagy készségeket halmoznak fel, amelyek iránt kereslet van.
Ugyanakkor a tanulmány egyfajta stratégiát is kínál a nárcisztikus személyekkel való együttműködéshez. Ha képesek vagyunk kihasználni a szakértelmüket anélkül, hogy érzelmileg vagy szakmailag kiszolgáltatottá válnánk, nyerhetünk a kapcsolatból, miközben nem ragadunk bele a hatalmi játszmáikba.
Hogyan dolgozzunk együtt velük hatékonyan?
1. Használjuk ki a nárcisztikusok motivációit
Tudjuk, hogy a nárcisztikusok elsősorban figyelemre, sikerre vágynak, és a saját imidzsük építésére törekednek, nem a csapatmunkára. Ha úgy alakítjuk az együttműködést, hogy az javítja a megítélésüket, növeli a rájuk irányuló figyelmet, vagy elismerést hoz számukra, akkor vélhetően sokkal nyitottabbak lesznek ránk és a közös célokra.
2. Állítsunk fel határokat
Nem hagyhatjuk, hogy átlépjék a határainkat: ha ezt megengedjük, később még nagyobb lesz a nyomás. Mindig jelezzük, ha a viselkedésük nem tiszteletteljes, de mérlegeljük a hatalmi viszonyokat, és döntsük el, mikor és hogyan álljunk ki magunkért.
3. Figyeljünk az értékekre
A nárcisztikusok gyakran a saját érdekeiket helyezik előtérbe, akár mások rovására. Ha tudatosan felismerjük ezeket a mintákat, erkölcsi fölénybe kerülhetünk, és így védhetjük az integritásunkat, miközben a közös célokra koncentrálunk.
4. Kerüljük a csapdákat
Ne vitatkozzunk velük, ne magyarázkodjunk, és ne vegyük magunkra a kritikát. Röviden, lényegre törően kommunikáljunk, ismerjük el az erősségeiket, dokumentáljunk mindent, és vonjunk be támogatókat, hogy ne maradjunk egyedül. Így képesek leszünk a tudásukat és szakértelmüket beépíteni anélkül, hogy kár érne minket.
Összességében a nárcizmus nem pusztán romboló személyiségjegy. A megfelelő kontextusban, megfelelő tudással párosulva a nárcisztikus ember nemcsak sikeres lehet, hanem mások számára is értékessé válhat. A kérdés nem az, hogy „jók” vagy „rosszak” a nárcisztikusok, hanem az, hogy milyen szerepbe kerülnek, és mit tudnak felkínálni a környezetüknek.
