Miért tűnik úgy, hogy semmire sincs időnk?

A modern élet furcsa paradoxona, hogy bár az emberiség történelmében sosem éltünk akkora kényelemben, mint ma, mégis állandó rohanással töltjük életünket. Egy átlagos nap zsúfolásig van feladatokkal, mégis úgy érezzük a végén, semmire sem maradt időnk. Reggel korán kelünk, hogy siessünk a munkába, majd utána következhetnek az aznapi teendők, és amikor végre leülnénk pihenni, már szinte kezdődhet is elölről. Hétköznapjaink végtelen mókuskerekében szinte meg sem állunk megkérdezni magunktól, valójában miért tűnik úgy, hogy az időnk sosem elég?

Az állandó rohanás normája

A mai társadalomban az idő szinte luxuscikknek számít, amihez egyre nehezebb hozzájutni. Az „állandó rohanás” kultúrája, vagy angol kifejezéssel a hustle culture vált a modern élet egyik alapvető jellemzőjévé. Sokunk számára a nap nagy részét a munka és az ahhoz kapcsolódó feladatok, mint az utazás, majd a bevásárlás vagy házimunka töltik ki. Mire ezekkel végzünk, alig marad idő a valóban fontos dolgokra, mint a sport, a társas kapcsolatok vagy a kikapcsolódás.

De miért nincs időnk? A képlet elsőre egyszerűnek tűnhet: kevés az idő és túl sok a feladat. Ez részben igaz, valójában azonban sokkal bonyolultabb puzzle-t kell kiraknunk ahhoz, hogy megértsük, miért érezzük mindig időszűkében magunkat.

Az időhiány érzete sokszor szubjektív, és nem pusztán a feladatok mennyiségével áll kapcsolatban. Sok esetben saját magunknak teremtjük meg ezt az állapotot, és az időről alkotott gondolkodásunk nagyban hozzájárulhat az idővel kapcsolatos stresszhez.

Így a helyesebb kérdés az lenne, hogy miért nincs elég időnk arra, amire szívesen szánnánk?

Cikkünkből kiderül:

1. Mi a szenvedély szerepe az idő észlelésében?
2. Milyen egyéb szubjektív tényezők játszanak szerepet az idő stresszként való megélésében?
3. Hogyan segíthetsz magadon, ha úgy érzed, rohanás az életed?

Lássuk tehát, mik azok a dolgok, amiken érdemes elgondolkodnunk, ha az idő rabjának érezzük magunkat!

1. Mennyire élvezetes az, amivel az időnket töltjük?

Az egyik tényező, amely jelentős szerepet játszik az időhiány szubjektív megélésében, hogy mennyire élvezzük a mindennapi tevékenységeinket. Egy 800 résztvevőt számláló amerikai kutatásban megfigyelték, hogy azok a nők, akik hetente több mint 10 órát töltenek házimunkával, gyakran érzik magukat depressziósnak és időhiányosnak. Érdekes módon a férfiaknál ez a jelenség nem volt ilyen mértékű. A személyes beszámolók alapján az a magyarázat született, hogy a férfiak több élvezetesebb házimunkát végeznek, mint például a fűnyírás vagy a barkácsolás, amik során könnyebben élnek át flow-élményt, mint a nők a pepecselős és unalmas teendők során.

Nem meglepő, hogy egy olyan nap, amelyet viszonylag érdekes tevékenységek töltenek ki, kevésbé tűnik zsúfoltnak és stresszesnek, mint egy monoton nap.

Az idő repül, ha jól érezzük magunkat, bár úgy tűnik, ez megfordítva is érvényes: ha unalmas dolgokkal töltjük, akkor az lesz a megélésünk, hogy az értelmes dolgokra már nem maradt belőle. 

Hasonló hatás figyelhető meg a munkahelyen is. Egy tanulmányban a kutatók több mint 2500 alkalmazottat kérdeztek meg egy technológiai cégnél és egy pénzügyi szolgáltatónál.

Megállapították, hogy azok, akik szenvedélyesebbek a munkájukat illetően, nem érzik annyira űzöttnek magukat, mint mások.

Ez rávilágít arra, hogy amikor a napunk nagy részét monotonnak, unalmasnak vagy kényszerűnek érezzük, hajlamosak vagyunk az időhiányt még inkább érzékelni. Mindenkinek vannak hasonló időszakai. Ilyenkor segíthet, ha megpróbálunk egy-egy számunkra élvezetes, feltöltő tevékenységet is becsempészni a mindennapjainkba.

2. Egymásnak ellentmondó vagy egymást támogató céljaink vannak?

Miért tűnik úgy, hogy a szenvedély időt spórol? A kutatók, akik ezt a jelenséget megfigyelték, további vizsgálatokat végeztek, hogy megtudják, mi állhat a háttérben. Az említett alkalmazottakat a céljaikról kérdezték, és azt találták, hogy azok, akiknek nem volt szenvedélyük a munkájuk, úgy nyilatkoztak, hogy a céljaik egymással versengve harcolnak az időért és a figyelemért. Például az a vágy, hogy jól teljesítsenek a munkájukban, megnehezítheti, hogy időben hazaérjenek a családi vacsorára. Ezzel szemben a szenvedélyes munkavállalók másképp látták a helyzetet: ők úgy érezték, hogy céljaik támogatják egymást. Hiszen az otthoni közös főzés és a családi együttlét energiát és motivációt adhat a másnapi feladatokhoz.

Ebből következik, hogy az időnyomás érzete nemcsak azon múlik, hogy mennyire szeretünk egy bizonyos tevékenységet, hanem hogy az mennyire összeegyeztethető más céljainkkal.

Azok az emberek, akik ellentmondásosnak élik meg a céljaikat, például hogy a spórolás kizárja a szép dolgok vásárlását, vagy hogy az egészséges étkezés csak a finom falatok kárára lehetséges, kimutathatóan stresszesebbnek és szorongóbbnak érzik magukat, így az időt is nyomasztóbbnak észlelik. 

Bár szabadon választhatunk egyes feladatokat, mások nagyrészt a társadalmunk vagy kultúránk elvárásai. Ha sok belső konfliktust érzünk bizonyos feladatok kapcsán, akkor érdemes lehet megpróbálni engedni belőlük, vagy teljesen elengedni azokat.

3. Külső vagy belső erők irányítják életünket?

Gyakran, amikor időkonfliktusba kerülünk, annak valamilyen külső oka van: például egybeesik egy üzleti találkozó a gyerek fociedzésével, vagy a közlekedési dugó miatt elkerülhetetlen a késés. Az időnyomás együtt jár azzal az érzéssel, hogy nincs irányításunk a saját napirendünk felett. Egy tanulmányban alacsony jövedelmű dolgozó, gyerekes anyákat interjúvoltak meg. Megkérték őket, meséljenek arról, hogyan töltötték az előző napot, és hogyan gondoskodnak a családjukról a mindennapi rohanásban.

Különböző időgazdálkodási módokat állapítottak meg, amelyek közül néhány sikeresebb volt, mint a többi. A legkevésbé sikeres a „reaktív” stílus volt, ahol az anyák nem érezték magukat kontrollban az idejük felett. Mindannyian úgy érezték, hogy időhiányban szenvednek, és nem tudják megvalósítani azokat a célokat, amiket szeretnének. Ezzel szemben az „aktív” időstílussal rendelkező anyák sikeresen tudták ütemezni és strukturálni a napjaikat. Ők egy kicsit jobban érezték magukat az időmenedzsmentjüket illetően, és kevésbé voltak stresszesek az idő miatt, mint a reaktív csoport.

Egyes emberek hajlamosak úgy érezni, hogy a külső erők áldozatai. Ezáltal ők kevésbé ellenállóak a stresszel szemben, és gyakrabban tapasztalnak negatív érzéseket. 

Ebben az esetben meg lehet próbálni tudatosan koncentrálni a céljainkra és megtervezni az azok felé vezető lépéseket. 

4. Mennyit ér az időnk?

Az idő és a pénz közötti kapcsolat bonyolult, különösen az időhiány szempontjából vizsgálva. Bár a logika azt diktálná, hogy a magasabb jövedelmű embereknek több szabadidejük van, a kutatások azt mutatják, hogy épp ők érzik magukat ebből a szempontból a leginkább túlterheltnek. Az idő egyre értékesebbé válik, ahogy a jövedelem növekszik, ami feszültséget teremt, hiszen minél többet keresünk, annál nagyobb nyomást érezhetünk arra, hogy minden szabad percet hatékonyan használjunk fel. Ez az érzés olyan, mintha maga az idő válna szűkös erőforrássá, amikor anyagilag kényelmessé válik az ember.

Feltételezhető, hogy a gazdag emberek azért érzik inkább időnyomás alatt magukat, mert bár rengeteg pénzből fakadó lehetőségük van, nagyon kevés szabadidejük marad, hogy ezeket kiélvezzék. Ezt tovább fokozza a drága, időigényes hobbik vonzereje, amelyekre az emberek gyakran nem tudnak elegendő időt szánni.

Egy kísérlet során a kutatók megkérték a résztvevőket, hogy különböző összegekért szimulált tanácsadói munkát végezzenek. Azok, akiknek magasabb órabér járt, jobban érezték az időnyomást, noha a valóságban nem is kapták meg a pénzt. Ezen kívül, amikor a résztvevőket arra kérték, hogy számolják ki az órabérüket, a magasabb jövedelműek még inkább érezték az időhiánnyal járó negatív érzéseket.

Ez azt mutatja, hogy nem feltétlenül a tényleges jövedelem, hanem az idő értékességének észlelése okozhatja a stresszt.

Végső soron az időnyomás érzése nem csupán az egyéni különbségek vagy a munkával töltött idő mennyiségének függvénye. Ahogy az idő egyre értékesebbé válik a kultúránkban, a pszichológiai nyomás is fokozódik, és hajlamosabbak vagyunk hiányként érzékelni azt, még akkor is, ha objektíven nézve több szabadidővel rendelkezünk.

Az időhiány érzése összetett jelenség, amelyet sok tényező befolyásol. Bár a modern élet rohanása valódi nyomást gyakorol ránk, érdemes odafigyelni arra, hogyan gondolkodunk az időnkről, és hogyan szervezzük meg a mindennapokat. Ha sikerül megtalálni a számunkra fontos és élvezetes tevékenységeket, és összeegyeztetni céljainkat, talán több időnk marad, mint gondolnánk.

Tippek, amik segíthetnek az időstressz esetén

Prioritások felállítása: fontos, hogy megkülönböztessük a számunkra fontosabb feladatokat és célokat. Elsősorban törekedjünk azok megvalósítására!

Határok kijelölése: gyakoroljuk, mikor kell nemet mondani az olyan feladatokra, amelyek nem illeszkednek a céljainkhoz.

Az időbeosztás javítása: fejlesszük az időgazdálkodásunkat. Próbáljuk meg tudatosan optimalizálni a feladataink elvégzését.

Kikapcsolódás: csempésszünk napjainkba olyan tevékenységet, ami szórakoztat és visszatölti az energiáinkat. A kikapcsolódás növeli a produktivitást, és segít elkerülni a kiégést.

Reális célok kitűzése: tervezzünk olyan feladatokat a napra, amelyeket ténylegesen meg tudunk valósítani!

Idővel való viszony: vizsgáljuk meg, hogy a túlzott elfoglaltság és a tökéletesség hajszolása milyen hatással van az életünkre, hogy tudjunk rajta változtatni.