Mindennapi küzdelmek a vásznon – 5 film a valós élet problémáiról

A pszichológia és a művészet szoros kapcsolatban áll egymással. A pszichológiai elméletek segíthetnek mélyebben megérteni a művészeti alkotásokban megjelenő érzelmeket és viselkedéseket. Ugyanakkor a művészet hatékony eszköz az emberi tapasztalatok, érzelmek és mentális állapotok kifejezésére, így egyfajta tükörként szolgálhat számunkra. Az egyik legkönnyebben hozzáférhető művészeti alkotás a film. Cikkünkben olyan filmeket ajánlunk, amelyek valósághűen mutatják be a mindennapi élet problémáit, miközben kikapcsolódást nyújtanak az őszi bekuckózós estékre. 

Korábbi tapasztalataink, aktuális hangulatunk, lelkiállapotunk nagyban befolyásolja, hogy miként értelmezünk egy filmet. Ez egy oda-vissza működő folyamat. A látottak szintúgy formálhatják személyiségünket, viselkedésünket, sőt akár gondolkodásmódunkat is. A filmek nemcsak szórakoztatnak, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy jobban megértsük a pszichológiai jelenségeket, beleéljük magunkat mások problémáiba, ezáltal új nézőpontokat nyerve mi magunk is fejlődhessünk.

A pszichológiához kapcsolódó témakörök korábban is népszerűek voltak, és az utóbbi időben ez fokozódott. Sokszor találkozunk olyan filmekkel, amelyek szenzációhajhász módon, túlzóan vagy pontatlanul ábrázolják a pszichés témákat. Ezek az alkotások gyakran sztereotípiákra építenek, és nem tükrözik hitelesen a valóságot. Ennek ellenére több olyan film is született, amely valósághűen mutatja be a mindennapi életben felmerülő problémákat és hatásaikat – párkapcsolat, szerelem, mentális probléma, önismeret stb. – ,amikkel bárki találkozhat. Ezek az alkotások arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire összetett, sokszor keserédes vagy épp fájdalmas lehet az élet.

Az apa (2020)

A demencia mára népbetegségnek számít, és sajnos továbbra sincs rá gyógymód. Ezt a témát dolgozza fel Az apa című film, amely élethűen ábrázolja a betegség lélektani hatásait. 

Anthony demenciával küzd, amelynek következtében fokozatosan veszíti el identitását, miközben emlékei egyre inkább elhalványulnak. Ez a helyzet nemcsak rá, hanem lányára, Anne-re is nagy terhet ró, miközben az egyre nehezebbé váló körülmények közepette próbálják megőrizni kapcsolatukat. A filmben a valóság és a képzelet összefonódik, tükrözve Anthony zavartságát és a biztonságérzetének elvesztését.

A történet nemcsak a memória elvesztésére összpontosít, hanem a betegséggel járó identitásvesztésre, a valóságérzékelés csökkenésére és a személyes kapcsolatok romlására is. Az apa hitelesen mutatja be a demencia komplexitását, mennyire rémisztő és kiszámíthatatlan, hangsúlyozva, hogy a betegség nemcsak a beteg, de a környezete életének minden aspektusát befolyásolja.

Fehér tenyér (2006)

Számos kiváló magyar film van, amelyek nem csupán könnyed, felszínes témákkal foglalkoznak, hanem az élet mély, nehezebb problémáit is feldolgozzák. Pontosan ilyen a Fehér tenyér című film. A főszereplő, Dongó gyermekkorát egy kemény edző irányítása alatt tölti, ami súlyos testi és lelki traumákhoz vezet. Felnőttként Kanadába költözik, ahol tornatanárként dolgozik, és edzőként segíti egy fiatal tehetség, Kyle fejlődését. Ez a kapcsolat lehetőséget ad számára, hogy szembesüljön korábbi traumáival, és újraértelmezze edzői stílusát. A film jól ábrázolja, hogy

a gyermekkori bántalmazás, a szigorú és teljesítményközpontú nevelési módszerek hogyan terhelhetik lelkileg a fiatal sportolókat, ami önbizalomhiányba és szorongásba torkollhat.

Ezen kívül tökéletesen bemutatja, hogy a múltbéli sebek hatással vannak későbbi döntéseinkre és kapcsolatainkra, de ha ezeket felismerjük, akkor felnőttként lehetőségünk van arra, hogy változtassunk és mi magunk is változzunk.

A fekete hattyú (2010)

Az emberek mindig is vonzódtak a mentális problémák megértéséhez, hiszen természetünkből fakadóan kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen lehet egy komolyabb mentális zavarral élni. 

A fekete hattyú talán sokak számára ismerős lehet. A film főszereplője, Nina Sayers egy New York-i balett-társulat tagja, aki a fekete hattyú főszerepét akarja megszerezni. A történet középpontjába a perfekcionizmus és a versenyszellem mellett a pszichés határok feszegetése kerül. Ahogy Nina egyre jobban belemerül a szerepébe, fokozatosan elveszíti kapcsolatát a valósággal. Ez a folyamat felgyorsul, amikor megjelenik egy rivális. A film végigkíséri a főszereplő belső vívódását, ahogy pszichózisa hallucinációk és valóságvesztés formájában jelenik meg.

A film nemcsak azt mutatja be, hogy milyen szigorú és versenyszellemmel átitatott a balett világa, hanem feltárja a cikkünk szempontjából fontos pszichózist is. Natalie Portman karakterének mentális állapotát többféleképpen értelmezik, gyakran felmerül a skizofrénia vagy a bipoláris zavar lehetősége is. Azonban

a pszichózis nem egy különálló betegség, hanem inkább egy tünetcsoport, amely számos mentális és orvosi állapot részeként jelenhet meg,

így nem lehet egyértelmű diagnózist felállítani.

A filmben nehéz megkülönböztetni a valóságot a képzelettől, ez a zűrzavar rávilágít a pszichózis jellegére és következményeire, valamint arra, hogy milyen súlyosan befolyásolja az egyén életét.

A világ legrosszabb embere (2021)

Sokan érzik magukat elveszettnek a 20-as és 30-as éveikben, nem tudják, pontosan merre tartanak, mit akarnak, mire vágynak. Ilyenkor előfordulhat, hogy rossz döntéseket hoznak, de ezek a döntések közelebb vihetnek önmagunkhoz. Egyes elméletek szerint manapság már nem korlátozhatjuk az identitáskeresést csupán a tinédzserkorra vagy a 18 éves korosztályra. A lehetőségek száma folyamatosan nő, ami az igények kiszélesedéséhez vezet, és döntésképtelenné válunk.

Mindent akarunk, de közben semmit sem igazán?

A világ legrosszabb embere című film tökéletesen ragadja meg a fiatal felnőttkor kihívásait, az identitáskeresést, az egzisztenciális szorongásokat és a kapcsolati kihívásokat. A húszas-harmincas éveiben járó Julie nehezen találja a helyét a világban. Állandóan változnak a vágyai a karrierjét, párkapcsolatát és életcélját tekintve. A film középpontjában Julie és Aksel feszült kapcsolata áll, amelyben a konfliktus forrása, hogy mindketten másra vágynak. Aksel már elérte karrierje csúcsát, és készen áll a családalapításra, míg Julie úgy érzi, hogy még mindig sodródik az árral. Ez jól mutatja azt a modern dilemmát, amikor a társadalmi elvárások gyakran ütköznek az egyéni vágyakkal. A film arra is rávilágít, hogy a bőségzavar, amit az élet kínál, sokszor bénítólag hat ránk, és megnehezíti a fontos döntések meghozatalát. 

A hullám (2008)

A történelem során számos olyan esemény volt, ami mai szemmel nézve már hihetetlen, hogy valóban megtörtént. Ilyen például a náci Németország felemelkedése is. Nehéz felfogni, hogyan állhatott több millió ember Hitler mögé szinte mindenféle ellenállás nélkül. Bár sok tényező támogatta az akkori rendszert, pszichológiai szempontból érdekes jelenség. Felmerül a kérdés: vajon képesek vagyunk erkölcsi normákat figyelmen kívül hagyni, és követni az utasításokat? A történelem során bebizonyosodott, hogy igen, és a mai napig vannak erre példák. 

A hullám című film is ezt példázza. Olyan szociálpszichológiai jelenséget dolgoz fel, amely súlyos kérdéseket vet fel az emberi engedelmességről, a csoportdinamikáról és az autokrácia veszélyeiről. A film valódi iskolai kísérleten alapul, és bemutatja, hogy milyen könnyen válhat a hétköznapi ember egy diktatórikus rendszer hűséges követőjévé. Rainer Wenger középiskolai tanár a projekthéten az autokrácia témáját dolgozza fel diákjaival. A diákok kezdetben határozottan állítják, hogy a mai Németországban már elképzelhetetlen lenne egy újabb diktatúra. Ezen kijelentésen felbuzdulva a projekt részeként Wenger apró változtatásokat vezet be az osztályban, amelyek a hatalomhoz való feltétlen engedelmesség kialakítását szolgálják, mint az egyenruha és a szimbólumok. A film jól reprezentálja, hogy az engedelmesség és a csoportnyomás hatására képesek vagyunk olyan tettekre is, amelyeket normális körülmények között elfogadhatatlannak tartanánk. Ugyanakkor nehéz elsiklani a film egyik jelentős tanulsága fölött, hogy

a történelem ismerete nem nyújt teljes védelmet, és bizonyos körülmények között megismételheti önmagát. 

Bár egy szívmelengető film jóleső érzéseket adhat, néha szükség van arra is, hogy a valóságot élesen tükröző filmeket nézzünk, amelyek társadalmi problémákat szemléltetnek, vagy saját életünkre emlékeztetnek, és segítenek felismerni, hogy nem vagyunk egyedül a kihívásokkal.

A művészi alkotások – legyen az festmény, film, zene – képesek új perspektívákat nyújtani az élet komplexitásához. Ezen túlmenően a művészet terápia formájában is használható, amely segíthet a gyógyulásban és az önismeret elmélyítésében.