Mindent elsöprő szerelem vagy csak megszállottság? – A limerencia jelensége

A rögeszmés vágyakozás nem új keletű jelenség, ha romantikus érzelmekről van szó. Gyakran érezzük, hogy megtaláltuk az igazit, a rózsaszín köd leszáll ránk, és minden gondolatunk egy személy körül forog. De mi történik akkor, ha ez nem puszta szerelem, hanem valami más? Cikkünkben körüljárjuk, mit jelent a limerencia, és valóban beszélhetünk-e patológiás esetről, vagy csupán általános jelenségről van szó, ami bárkivel megtörténhet.

A párkapcsolat és a szerelem mindig központi téma, nemcsak az interneten, hanem a való életben is. Ebből adódóan gyakran találkozunk új, a párkapcsolathoz kötődő fogalmakkal és jelenségekkel. Viszonylag új kifejezésként ismert a limerencia, bár valójában egy régóta létező jelenségről van szó, amely most éli fénykorát. Az obszesszív vágyakozás sokak számára ismerős lehet, számtalan könyv és film foglalkozott már vele, mint például az 500 nap nyár, A nagy Gatsby vagy az Ingrid új élete, de nem lehet olyan klasszikusokat sem kihagyni, mint Nabokov Lolitája.  

Cikkünkből kiderül:

• Mi teszi egyedivé a limerencia jelenségét?
• Mi különbözteti meg a limerenciát a szerelemtől és más patológiától?
• Kialakulását többek között gyermekkori traumához is kötik, mégis az emberi lét velejárójának tekintik. 

A limerenciáról először Dr. Dorothy Tennov írt 1979-ben, amelyet úgy határozott meg, mint a kényszeres kötődés kialakulását valaki iránt. A szerelem egy rendkívül intenzív, irracionális, tolakodó és önkéntelen formája. Az ebben szenvedő személy

állandóan a vonzalma tárgyára gondol, gondolatai folyamatosan körülötte forognak. Keresi a jeleket, hogy limerenciájának tárgya miként érezhet iránta. 

Hullámzó érzelmeket él át, amelyek attól függnek, hogy a vágyott személy pozitív vagy negatív attitűddel fordul a limerens személyhez. Pozitív reakciók esetén euforikus állapotba kerül, míg negatívak esetén mély fájdalmat és szomorúságot érez. Ezek az érzelmi mélységek és magasságok gyakran fizikai tünetek formájában is megjelenhetnek az egyén életében, tükrözve a limerencia intenzitását és hatását.

A fizikai tünetek között szerepelhet a szapora szívverés, reszketés, gyengeség érzete, jellemző az étvágytalanság, a stressz vagy az alvási problémák. Nem ritka az sem, hogy elhanyagolja saját magát és szükségleteit. Ez az állapot az egyénből folyamatos szorongást és félelmet vált ki attól tartva, hogy viselkedésével, mondandójával olyat tesz, ami kiábrándító lehet a vágyott személy számára. Ettől tartva a limerens személy folyamatosan monitorozza viselkedését, kinézetét és megnyilvánulásait. 

Se nem szerelem, se nem erotománia

A limerencia alapját a bizonytalanság adja. Külön kell választanunk a szerelemtől és az erotomániától is.

Szerelem során kölcsönösségről, jelentőségteljes kapcsolatról beszélünk, ahol a biztonság és az egyensúly megfigyelhető, ahol a felek tisztában vannak egymás hibáival és azokat elfogadják. Ezzel szemben

a limerencia egyoldalú, a megszállott fél állandó stressznek van kitéve, hiszen nem tudja, hogy a vágyott fél miként érez iránta.

A másikat piedesztálra emeli, pozitív tulajdonságait irreálisan felnagyítja, míg a negatívakról nem vesz tudomást.

Meg kell különböztetni az erotomániától, ami egy ritka paranoid kórkép. Lényege, hogy az egyén alaptalanul azt gondolja, hogy – egy általában magasabb szociális státuszú – személlyel szerelmesek egymásba.

Mi állhat a limerencia hátterében?

A limerencia kortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet: van, aki jóval fogékonyabb rá, mások kevésbé. Több elképzelés is létezik a kialakulását illetőleg. Dorothy Tennov – akinek nevéhez fűződik a jelenség fogalma – gyermekkori traumához és érzelmi elhanyagoláshoz köti az eredetét. Bizonyos mentális egészségügyi állapotokkal is összefüggésbe hozzák, amelyek instabil hangulatokat és egészségtelen gondolati mintákat eredményeznek, mint például a borderline személyiségzavar, az OCD vagy a bipoláris zavar.

Régóta feltételezik, hogy az OCD és a limerencia között számos közös vonás van, mint a hasonló viselkedésminták, fantáziálás és álmodozás. Ezt az elképzelést erősíti Wakin 2008-as elmélete is – ami publikálásra nem került –, valamint egy 2015-ös kutatás is, mely szerint a limerencia összefüggést mutathat a kényszeres kötődéssel, ez a kényszeresség pedig az OCD alapját is adja. 

Jelenleg a limerenciát nem tekintik patológiás esetnek. Tennov 1999-ben úgy beszélt róla, mint az emberi természet egyik alapvető aspektusáról. Az érzés normális; a nyugtalanító és kényszeres vonzalmat átélő személyek a társadalom felelősségteljes, működőképes tagjai. Akár vonzalomról, akár szerelemről van szó, fontos megérteni és kezelni az érzéseinket, hogy ne váljanak károssá, és képesek legyünk egészséges párkapcsolat kialakítására.

Lépések a limerencia leküzdésére

• Személyes fejlődés előtérbe helyezése: A vágyott személy körüli gondolatok rengeteg időt és energiát emésztenek fel. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak, mint például sport, meditáció, olvasás vagy különböző hobbik. Ezek segítenek elterelni a gondolatainkat és csökkenteni az intenzív érzelmeket.
• Határok felállítása: A kapcsolattartás csökkentése. Kerüljük a közösségi médiát és minimalizáljuk az érintkezést a limerencia tárgyával, ezáltal segítve más irányba terelni gondolatainkat, visszanyerni az irányítást az érzelmeink felett.
• Szociális háló erősítése: Egészséges kapcsolatok kialakítása a barátokkal és a családdal. Az érzelmi támogatás és megértés segíthet átlendülni a nehézségeken, csökkentheti a vágyott személy iránti sóvárgást.
• Szakember segítsége: Ha önállóan nem tudunk megküzdeni a limerenciából fakadó erős érzelmekkel, érdemes szakszerű segítséget kérnünk.