Ha voltál már jógázni, ismerősen csenghet a fenti emlékeztetés. Elsőre talán furcsán hangzik, hiszen hogyan is tudnánk „elfelejteni” lélegezni? Még ha el is akad a lélegzetünk, vagy szándékosan visszatartjuk azt, egyszer csak akaratunk ellenére újraindul a belégzések és kilégzések váltakozása. De miért is izgalmas ez a teljesen egyszerűnek tűnő életfunkció? Milyen érdekességeket rejt az automatikus és tudatos működés határán lévő légzésszabályozás? Állandó vendégszerzőnk, Csala Barbara cikkéből megtudhatjuk.
Kezdjük egy rövid megfigyeléssel. Ha végiggondolod a mai napod a felkeléstől kezdve, hányszor voltál tudatában annak, hogy lélegzel? Hacsak nem vagy megfázva, nem sportoltál, netán futottál a villamos után, akkor valószínűleg nem sokszor. Ez így is van rendjén, normál körülmények között a légzés automatikusan működik. Most azonban egy pillanatra összpontosítsd figyelmed a légzésedre. Érezd meg, ahogy be- és kilélegzel. Figyeld meg, hogy az orrodon vagy a szádon veszed a levegőt? Belégzésnél a hasad vagy mellkasod emelkedik inkább? Mennyire lassú vagy gyors a légzésed?
„Normális” hiperventillálás
Ma egy ember átlagosan 12-16-szor vesz levegőt egy perc alatt – ez számít normálisnak. Az előző évszázad közepén mért értékekhez képest ez azonban emelkedett légzésszámot jelent. Ha még korábbra megyünk időben, láthatjuk, hogy a jóga ősi tanításai szerint a mai normál érték már hiperventillációnak számít. A megfelelő nyugalmi légzésszám percenként körülbelül 8 lenne. Ehhez képest az
EMBEREK TÖBBSÉGE SOKKAL GYORSABBAN „KAPKODJA” A LEVEGŐT,
ami számos kedvezőtlen egészségügyi hatást von maga után.
A szapora légzésszám az autonóm idegrendszer szimpatikus működésével függ össze, vagyis folytonos készenléti állapotban vagyunk ahelyett, hogy a nyugalmi (paraszimpatikus) hatások érvényesülnének. Elárasztanak az ingerek, a stressz, folyamatos túlaktiváltság van jelen a mindennapjainkban. Ehhez hozzáadódik a helytelen légzéstechnika is. Az ellazult hasi légzés helyett a „lapos has és formás keblek/erős mellkas” szépségideálja miatt sokszor a mellkasunkba lélegzünk inkább, mely szintén a szimpatikus hatásokat erősíti fel. Nem véletlen az állandó túlhajszoltság és kimerültség érzése, a különböző pszichés és testi problémák megjelenése, felerősödése.
Lehet, hogy változtatni kellene? Talán ideje, hogy időnként tudatosan odafigyeljünk a helyes légzésre, míg szép lassan az természetessé nem válik. Ehhez az első lépés a helyes testtartás, hisz a görnyedt felsőtest által összenyomott tüdőt aligha tudjuk rendesen átlélegezni. Tehát először is húzd ki magad, gördítsd hátra és lazítsd el a vállad, majd lazítsd el a hasad is. Próbálj tudatosan lassabban és mélyebbeket lélegezni. Hidd el, a hatásokat egyből érezni fogod, csak figyelj egy kicsit befelé.
Légzés és pszichológia
A légzés fontosságára a pszichológia számos területe is felhívja a figyelmet. Különleges jelenség például a légzés-összehangolódás. A légzés, mint elengedhetetlen élettani funkció szinkronizálódása két ember között segíti a kapcsolat és a kötődés kialakulását, valamint megerősödését. Lényeges továbbá, hogy a különböző érzelmi állapotokhoz adott légzésminták köthetőek. Például a düh érzéséhez és az agresszív indulatokhoz sekély belégzés és erős kilégzés társul, míg a félelemhez, szorongáshoz a hosszabb belégzés és rövid, felszínes kilégzés kapcsolódik. A nyugalom és boldogság érzését ellenben lassú, teljes légvételek jellemzik. Ezeket felismerve a légzéstechnikákat széles körben alkalmazzák terápiában, stresszkezelésben és az egészségfejlesztés területén is.
Hogy hétköznapi szinten mindebből mi mit hasznosíthatunk? Cikkünk következő részéből kiderül!
