Cikkünk első részéből kiderült, hogy a hétköznapok során ritkán vagyunk tudatában annak, hogy lélegzünk. Pedig légzésünk bonyolult, összetett folyamat, mely számos érdekességet rejt magában. De miért lehet hasznos, ha gyakrabban odafigyelünk ezen életfunkciónkra? Állandó vendégszerzőnk, Csala Barbara írásának folytatása.
A légzéstudatosítás egyik legfontosabb előnye, hogy segítségével
KÉPESEK VAGYUNK HATNI ÉRZELMI ÁLLAPOTAINKRA.
Például, ha elfog a harag vagy félelem – ahelyett, hogy elmerülnél ezekben az érzésekben –, próbáld tudatosítani magadban az adott érzelmi állapotod, majd csukd be a szemed, és vidd a figyelmed a légzésedre. Figyeld meg a be- és kilégzések minőségét, és kezdj el tudatosan, lassan és egyenletesen lélegezni. Érezd meg, ahogy a felkavaró érzések lassan csillapodnak, és fokozatosan nyugodtabbá válsz.
Tudatos és tudattalan határterülete
Az előző gyakorlathoz kapcsolódik önmagunk tudatos vagy tudattalan irányítása, mind testi, érzelmi és szellemi-mentális szinten. A légzés olyan életfunkciónk, amely egyaránt áll automatikus és tudatos irányítás alatt, és hatással van, nemcsak fizikai, de lelki működéseinkre is. Ezáltal hidat képez a tudatos és tudattalan folyamatok között, eszközzé válhat, hogy az ösztönös, automatikus cselekedeteinket, érzelmi és mentális reakciónkat először is megfigyeljük, majd tudatos irányítás alá vonjuk – valós kontrollt szerezve életünk minél több aspektusa felett.
A jóga és a légzés
A jóga tudományában a légzés kiemelt szerepet tölt be. A fent említett kontrollszerzés és tudatosság felé törekvés mellett a légzésfigyelés kiváló eszköze a meditációs gyakorlatoknak. A légzésünkre való összpontosítás elcsendesíti az elmét, segíti az önmagunkra figyelést és elmélyülést. Emellett a légzés segítségével tudjunk irányítani a prana, azaz életenergia áramlását a testben. Az e célt szolgáló pranayama gyakorlatok ma már egyre ismertebbek. A jóga tanításai szerint élethosszunk összefügg légzésszámunkkal. Ha nyugalmi körülmények között túl gyorsan vesszük a levegőt, úgymond „előre ellélegezzük” az életünkre szánt levegőmennyiséget. S valóban, ha megfigyeljük a szapora légzésű rágcsálók élettartamát, az lényegesen rövidebb a lassan légző afrikai elefántéhoz vagy óriásteknőséhez képest. Ha úgy érzed, próbálj meg lassítani.
A lassabb légzésszám/perc hosszabb élettartammal társul.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy a légzés az, ami összeköt minket, embereket egymással és a körülöttünk lévő világgal. A levegő be- és kiáramlása állandó kapocs testünk és a természet között. Szüntelen adok-kapok folyamat. Aztán gondoljunk azokra a pillanatokra, amikor társunkkal egyszerre szívjuk be a friss, tavaszi levegőt, figyeljük egy alvó kisbaba szuszogását, vagy halljuk meg egy kollégánk lassú sóhaját. A légzést tekintve nincs különbség két ember között. Nemünk, korunk, vagy bőrünk színe eltérhet, de ebben egyformák vagyunk.
„Ne felejts el lélegezni!”. A külső ingerekről időnként vidd a figyelmed befelé, és érzed meg légzésed. A jó hír, hogy nem kell hozzá semmilyen speciális környezet, megteheted ezt a buszra várva, főzés közben, lefekvés előtt, bármikor. Tudatosítsd a légvételek folyamatát, minőségét, majd engedd lelassulni, puhává és egyenletessé válni. Figyeld meg, hogyan hat a testedre és a lelkedre, hogyan kerülsz
KÖZELEBB ÖNMAGADHOZ ÉS A KÖRÜLÖTTED LÉVŐ VILÁGHOZ.
Be- és kilégzés… milyen egyszerű, és mégis milyen különleges.
