Ne légy egyedül - Társas élet skizofréniában

A skizofrénia tünetei közül a társas élet elszegényesedése, az elmagányosodás, a társas támogatás hiánya a legsúlyosabb, ez okozza a legnagyobb szenvedést. Hogyan működnek a társas készségek skizofréniában? Hogyan ismerik fel a skizofréniával élők az arckifejezéseket? Hogyan következtetnek mások gondolataira? Hogyan szabályozzák az érzelmeiket?

A mentális zavarokra általánosan jellemző, hogy a társas élet nehézségeivel járnak együtt. Egyes zavarokban a társas készségek deficitje központi tünetként jelenik meg, mint például az autizmus spektrumzavar esetében, míg más zavarokban a központi tünetek melléktermékeként értelmezzük a társas élet, társas készségek zavarait. Ez utóbbi kategóriába esik a skizofrénia. A skizofrénia központi tünetei a hallucinációk, téveszmék, excentrikus viselkedés, követhetetlen beszéd, a motiváció hiánya, az érzelemkifejezés tompultsága, a kognitív funkciók romlása. Nem nehéz elképzelni, hogy ilyen tünetek mellett a társas kapcsolatok is kárt szenvednek.

A társas élet elszegényesedésében ugyanakkor a társas készségek zavara is fontos szerepet játszhat. Társas készségek alatt olyan képességeket értünk, mint az emberek felismerése az arcuk vagy a hangjuk alapján, az arckifejezések megfelelő értelmezése, vagy az, hogy ki tudjuk következtetni mások szándékait. A társas készségek összességét nevezzük társas kogníciónak, ami sajnos a skizofréniában viszonylag elhanyagolt kutatási területnek számít. Mit tudunk jelenleg a skizofrén személyek társas készségeiről?

Ki vagy? Mi vagy? Hogy vagy?

A társas kogníció egyik fontos területe a társas észlelés. Amikor arcképek alapján kell életkor és nem szerint csoportosítani embereket, akkor a skizofrén személyek ugyanolyan jól teljesítenek, mint a kontrollcsoport. Ugyanakkor finomabb információfeldolgozást igénylő feladatokban – pl. személyek egymástól való megkülönböztetése esetén – már rosszabbul teljesítenek, mint a nem skizofrén személyek. Az arcok felismerését főként a fusiform face area nevű agyterület végzi az agy alsó részén. Kutatók skizofréneknél valamelyest eltérő aktivitási mintázatot mértek a feladatok során ezen az agyterületen. Tehát úgy tűnik, hogy skizofréniában eltérően, kisebb hatékonysággal dolgozzuk fel az arc statikus információit.

Az arcokról nem csak ilyen statikus információkat tudunk leolvasni, hanem olyan dinamikus jelzéseket is, mint pl. az érzelmek. Általánosságban az érzelmi jelzőingerek feldolgozásának sérülése jellemző skizofréniában. A skizofrén személyek a kontrollcsoporthoz képest rosszabbul teljesítenek olyan feladatokban, ahol arckifejezéseket kell felismerni. Ennek a hátterében számos, az arcészlelésben szerepet játszó agyterület csökkent aktivációja, valamint több más, az arcészlelésben általában nem érintett agyterület megnövekedett aktivációja húzódik meg. Ez arra utalhat, hogy a csökkent arcészlelési képességet egyéb agyi rendszerek működtetésével próbálják kompenzálni.

Az agyi képalkotó eljárások mellett az agyi elektromos tevékenységének vizsgálata is a társas kogníció eltéréseire utal. Amikor arcokat látunk, jellegzetes agyi elektromos tevékenységet lehet mérni. Tudjuk, hogy ha egy kísérlet során bemutatunk egy arcképet, akkor a bemutatás után 170 ms-al megfigyelhető egy agyhullám, amely az arc szerkezeti információinak feldolgozását végző folyamatokkal áll kapcsolatban. A bemutatás után 250 ms-al pedig egy az érzelemfeldolgozással kapcsolatos agyhullám figyelhető meg. Mind a két arcészlelésben a kulcsfontosságú folyamatokat tükröző agyhullám jelentős eltéréseket mutat skizofrénia esetén.

Nem csak az arckifejezések, hanem a beszéd is hordozhat érzelmi jelzőingereket. A beszédészlelés vizsgálatához általában mondatokat olvasnak fel a kísérlet résztvevőinek intonációval és anélkül, nekik pedig meg kell ítélniük a mondat érzelmi tartalmát. A skizofrén személyek ebben a feladatban rendre rosszabbul teljesítenek, mint a kontrollcsoport.

Egy összetettebb képesség, a mentalizáció is zavart szenved skizofréniában.

A mentalizáció az a képességünk, hogy mások szándékait és tudását helyesen kikövetkeztetjük. Tegyük fel, hogy látunk egy rajzfilmet. A főszereplő eldugja a kedvenc játékát az asztal alá, majd kimegy a szobából. Ekkor valaki más belép és eldugja a játékot egy másik helyre, a virág mögé. Végül visszajön a főszereplő. Hol fogja keresni a játékát? Ha helyesen következtetünk a tudására, azt mondjuk, hogy az asztal alatt, hiszen nem tudja, hogy át lett helyezve a virág mögé. Ez a mentalizáció képessége. Skizofrén személyek nehezen következtetnek fiktív karakterek belső állapotaira, tudására rajzfilmek vagy történetek alapján. Ezzel összefüggésben több kutatás kimutatta az olyan agyterületek csökkent aktivációját skizofréniában, amelyek részt vesznek a mentalizációs feladatokban.

Stressz, stressz, stressz és az érzelmek

A társas kogníció másik fontos eleme az érzelemszabályozás, ami szintén eltéréseket mutat skizofréniában. Amikor másokkal kell együttműködnünk, akkor az érzelmi reakcióinkat szabályoznunk kell. Nem ehetjük meg az összes pizzát a barátnőnk elől, és nem káromkodhatunk, amikor a rendőrrel beszélünk. Akkor is szabályozzuk érzelmeinket, amikor megpróbálunk megküzdeni a minket érő stresszel. Ennek egyik fő módja a kognitív átkeretezés. Tegyük fel, hogy este el kell mennünk egy buliba, rengeteg ismeretlen ember közé. Keretezhetjük úgy a szituációt, hogy tengernyi idegen közé kell mennünk, mindenki méregetni fog, mindenki biztosan le fog nézni stb. Keretezhetjük úgyis, hogy ez egy remek alkalom a kikapcsolódásra, és új emberek megismerésére. Egészen más szintű stresszt fogunk megélni attól függően, hogy ugyanazt az eseményt hogyan keretezzük. Ezért különösen hatékony módja lehet a stressz kezelésének, ha átkeretezzük a minket érő élményeket.

Skizofrén személyek saját bevallásuk alapján kevésbé gyakran használják ezt a stratégiát, mint a nem skizofrén személyek. Nem csak kevésbé használják, de náluk kevésbé is működik ez a stratégia. Egy vizsgálatban szomorú filmrészleteket mutattak skizofrén személyeknek, azzal az utasítással, hogy próbálják meg eltávolítani a negatív érzelmeket azáltal, hogy filmkritikusnak képzelik magukat. Eközben elektródákkal mérték az arcizmok aktivitását, ami lehetővé teszi, hogy a nem tudatosuló érzelmi reakciókat mérjük. Ugyanis például vicces videókat nézve a mosolygásért felelős izmok akkor is megnövekedett aktivitást mutatnak, amikor éppen nem mosolygunk. A skizofrén személyeknél nagyobb distresszre utaló arcizomválaszt lehetett mérni, mint a kontrollcsoportban, ami arra utal, hogy érzelmi reakcióikat kevésbé sikeresen tudták szabályozni a kognitív átkeretezéssel.

Az érzelmi reakció egy másik hasznos indikátora a „késői pozitív potenciál” (late positive potential, LPP) névre hallgató agyhullám, amely az érzelmileg fontos ingerekre irányuló figyelemmel van összefüggésben. Az LPP-ben mérhető eltéréseket olyan kísérleti helyzetben vizsgálták, ahol a személyeknek kellemetlen képeket mutattak. A bemutatást megelőzte egy leírás, ami lehetett negatív vagy semleges. Nem skizofrén személyeknél a semleges leírás esetén az LPP csökkenést mutat. Skizofrén személyek nem mutatták ezt a csökkenést az LPP-ben. Ez arra utal, hogy a megfelelő keretezést elősegítő szavaknak kisebb hatása volt a kialakult érzelemre skizofréniával élőknél. Ezeket az eredményeket kiegésztítendő, az agyi képalkotó eljárásokkal végzett kutatások arra engednek következtetni, hogy bizonyos, az érzelmi reakciókban és az érzelemszabályozásban fontos szerepet játszó agyterületek csökkent aktivitást mutatnak skizofréniában.

Melléktermék vagy központi jellemző?

Fontos, hogy a fent bemutatott eredmények alapján nehezen lehet kibogozni, hogy vajon a társas készségek deficitje okozza-e a társas élet hiányosságait vagy a hiányos társas élet vezet el a társas készségek elhanyagolásához. Valószínűnek tűnik, hogy körkörös okságról van szó, tehát a skizofrénia a társas készségek zavarával jár, ami hozzájárul a társas élet elszegényedéséhez, ami erősíti a társas készségek deficitjét és így tovább. Azt nehéz megállapítani, hogy melyik tényező volt előbb. Az agyműködésben bemutatott eltérések alapján mondhatnánk, hogy a készségek deficitje a fő ok, hiszen látható az agyban az eltérés. Az agy viszont folyamatosan változik. Idegsejtek halnak el, egyes területeken születnek is, kapcsolatok keletkeznek és szűnnek meg, erősödnek és gyengülnek folyamatosan, életünk minden pillanatában. A társas élet elszegényedése tehát okozhat mérhető változást az agyműködésben, így a tyúk-tojás probléma továbbra is fennáll.

Láthattuk, hogy skizofréniában jellemző a társas kognícióhoz tartozó készségek, képességek valamilyen fokú és kiterjedésű sérülése. Ez nagyban megnehezítheti a társakhoz való kapcsolódást, a sikeres interakciókat, a támogató kapcsolatok fenntartását és aktívan hozzájárulhat az ilyen mentális zavarral élők elszigetelődéséhez és életminőségük tartós romlásához. A skizofrénia tünetei közül a társas tünetek, a társas készségek deficitje az, amely a leginkább súlyos nehézségeket okozza a skizofréniával élőknek. Felmerül tehát, hogy az ilyen irányú kutatások relatíve kevés száma komoly hiányosság, valamint a társas kognícióra építő intervenciók és terápiák rendkívül ígéretesek lehetnek a skizofréniával élők állapotának javításában.