Több ezer diák kel útra minden évben, hogy nyáron külföldön dolgozzon. Sokan a honvágytól vagy a kultúrsokktól tartanak a leginkább, hiszen ezek a leggyakrabban emlegetett fogalmak a külföldi munkavállalással kapcsolatban - így azonban általában nem is ezek érintik váratlanul a kiutazókat.
A külföldi nyári munka nagyon népszerűvé vált az utóbbi években, hála azoknak a szervezeteknek, akik az egyetemisták munkaközvetítésével foglalkoznak – többnyire amerikai – gyerektáborokba. Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki volt már kint vagy készül, ha nem saját maga az. Sokuknak ez az első alkalom, hogy hónapokat töltenek távol a rokonaiktól, ismerőseiktől, és először kell önállóan boldogulniuk egy idegen országban.
Pár éve én is belevágtam így az ismeretlenbe, és a nyaramat Amerikában, egy gyerektáborban töltöttem mint konyhai kisegítő. Régóta nagy álmom volt eljutni az USA-ba, de ez még nem jelenti azt, hogy az utazás előtti napokban nem rettegtem irtózatosan attól, hogy mégis mit fogok ott csinálni két és fél hónapon keresztül egy rakat idegen emberrel.
Harcolj vagy menekülj
Az első érzés, amivel a külföldi munkára vállalkozók találkoznak, az a kiutazás előtti izgalom. Félni az ismeretlentől teljesen természetes dolog, de különbözünk abban, kit mennyire visel meg a bizonytalanság faktor. Aki izgulósabb ilyen helyzetekben, annak segíthet, ha az utazás előtt minél több kérdésére választ kap, és igyekszik az ismeretlenbe egyre több ismerős dolgot csempészni. Jó, ha meg tudsz ismerkedni előre a többi kiutazóval – akár csak a közösségi oldalakon keresztül is –, mert már az is hatalmas megkönnyebbülést jelent, amikor tudod, ki mellett fogsz ülni a nem éppen rövid repülőúton. De tájékozódhatsz a munkahelyedről, az odavezető útvonalról vagy a légitársaságról is; ezek az apróságok segítenek visszakapni a kontroll-érzést, még akkor is, ha mindent tényleg nem lehet előre kiszámítani. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal
előnyt kovácsolsz az izgulásodból,
hiszen valószínűleg te leszel a legtájékozottabb a csapatból, legyen szó az átszállásról vagy a tábor lakóiról.
A pizza Amerikában is pizza
Ha Amerikába mész, a kultúrsokktól nem nagyon kell félned. Amikor az orrom alá tolták az első napi menüt, ami történetesen pizza volt, egyáltalán nem éreztem azt, hogy olyan távol lennék Magyarországtól – ahogy a későbbiekben sem. A globalizációnak köszönhetően Amerikában is nagyjából ugyanazokat a sorozatokat nézi mindenki, ugyanazokat zenéket hallgatja, miközben ugyanolyan márkákat vásárol, mint itthon. Persze, beszabadulni a Walmartba egy külön élmény, de nem érzed úgy, mintha egy teljesen más világba csöppentél volna. Maximum a folyamatos mosolygáshoz kell egy kis idő hozzászokni.
Leküzdeni a honvágyat
A nagy többségnél általában
3-4 hét után jelentkezik először a honvágy.
Sokan megszokták, hogy ennyi időt távol töltenek a családjuktól, és kezdetben annyi az újdonság, hogy van, ami elterelje a figyelmet. De amikor a munka már kezd rutinná válni, és jönnek az első problémák, nagyon gyorsan hajlamos az ember hazavágyni. A honvággyal való megküzdésben a legerősebb ütőfaktor a kapcsolatépítés: a külföldi munka során sokkal gyorsabban alakulnak ki szoros kötődések, mint egy hagyományos munkahelyen, hiszen mind osztoztok abban, hogy ismeretlen számotokra a hely és a társaság, támogatást kerestek egymásban. Ezért fontos már az elején nyitni egymás felé, minél jobban bevonódni a közösségbe, nem a telefonon lógni és az otthoniakkal csetelni, mert később ezek az új barátságok könnyítik majd meg a kintlét nehezebb pillanatait – és segítenek leküzdeni a honvágyat is.
A bezártság-faktor
Aztán egy-másfél hónap után érezhetően fáradni kezd mindenki, és kiderül, hogy nem a honvágyat a legnehezebb kibírni, hanem
az összezártságot.
A indulatokat fokozza az, hogy nagyon kevés a privát szféra, éjjel-nappal együtt vagy ugyanazokkal az emberekkel, így egy idő után elkerülhetetlen a konfliktusok kirobbanása. Az ilyen intenzív együttlétre és munkavégzésre mindenki máshogy reagál: van, akit feszültté, agresszívvá tesz, van, aki inkább elvonul a társaságból, magába fordul, van, aki más társaságot keres, és persze olyan is, aki szorosabbra fűzi a barátságait a csoporton belül. Fontos, hogy ne felejtsd el: a helyzet, hogy több mint egy hónapja össze vagytok zárva, miközben folyamatosan dolgoztok, másokat is megvisel, és a viselkedésük nem rólad szól – ezért sem megsértődni nem kell, de szemet hunyni sem afölött, ha például valaki rajtad akarja kiélni a frusztrációból fakadó agresszióját. Ebben a szakaszban az érett, asszertív konfliktuskezelés a célravezető: merj kiállni magadért és higgadtan felszínre hozni a feszültségeket, megbeszélni a problémákat!
Mindenütt jó, de legjobb...?
Végül pedig arra sem árt felkészülnünk, ami a hazatérés után vár: bár kint azoknak könnyebb, akik beilleszkednek és jó barátságokat kötnek, itthon nekik lesz majd nehezebb újra felvenni a fonalat. Egy idő után mindenki vágyik arra, hogy újra lássa a szeretteit, kiflit és Túrórudit egyen, de amint megvolt az örömködés, meglepetésként jelentkezhet a hazatérés utáni „depresszió”.
Ha nagyon nagy élményt jelentett a külföldi út, nehéz lehet visszazökkenni a megszokott kerékvágásba, ahol nem érnek folyamatosan olyan intenzív élmények, és jóval többet vagy magányos. Ezt még tetézi, hogy az itthoni barátaid közül senki nem érti azokat a belső vicceket, amelyek kint összekötötték a társaságot, és hiába mesélsz az élményeidről, nem tudod eléggé átadni őket azoknak, akik nem voltak ott. Ahelyett azonban, hogy folyton azon keseregnél, ami véget ért, elgondolkozhatsz, hogy mi az, ami kint jó volt, és az itthoni életedbe is át tudod ültetni. Ez lehet egy-egy étel, zenék, mozgásforma vagy még az utazás is: gazdagabb lettél a kint töltött idő által, és ez így is van jól – őrizd meg a pozitívumokat!
