Segítség, pályakezdő vagyok! – A korai kiégés nyomában

A kiégést általában az idősebb generációkkal hozzák összefüggésbe, azonban akár már a pályakezdők is átélhetik a tüneteket. A tanulmányokat követően az egyén hirtelen szembesül a munka világával, átéli az álláskereséssel járó bizonytalanságot, az állásinterjúk feszültségét, az önbizalomhiányról nem is beszélve. Az élete új irányt vesz, kialakul egy teljesen más struktúra, amely túllép a komfortzóna határain. Az új, ismeretlen helyzet elfogadása, és egy új rendszer kialakítása időbe telik. Már pályakezdőként is elvárt a határozottság, a célok ismerete, az önállóság és a tapasztalat, amellyel ekkor még kevesen büszkélkedhetnek. A felelősség hirtelen terhe azonban negatív következményekkel járhat.

A burnout-szindróma tünetei általában a hosszútávú munkavégzés során jelennek meg. Fokozott munkahelyi stressz esetén az egyén érzelmileg kimerül, úgy érzi, pszichés erőforrásai kiapadtak. A deperszonalizáció esetén az egyén cinikussá válik a kollégái irányába, a teljesítménye pedig nagymértékben csökken. Létrejön egy ördögi kör, a teljesítmény csökkenése negatív önértékeléshez vezet, a saját munkával való elégedetlenség pedig tovább rontja a teljesítményt. A kiégés leginkább a szolgáltatói munkakörökben fordul elő, ahol az egyén más emberekkel foglalkozik. A burnout-szindróma szintjeit ebben a cikkben jártuk körül.

Az egyén szerepe a kiégés kialakulásában

A tanulmányai során az egyén különböző módszerekhez, stratégiákhoz folyamodik a sikeres teljesítmény érdekében. Az ún. teljesítmény-stratégiák összefüggésben állnak a kiégés kialakulásával. Kevésbé hatékony stratégiának számít, amikor az egyén inkább elkerüli a kihívást jelentő szituációkat ahelyett, hogy szembenézne velük, és megpróbálná megoldani őket. A feladatelkerülés ezen formája együttjár az úgy nevezett self-handicapping stratégiával (önmagunk hátráltatásával), a halogatással és a csökkenő motivációs szinttel.

Általában az egyén akkor folyamodik az említett stratégiához, amikor fennáll a bukás veszélye, és túl kockázatos a feladat megoldása.

A feladat elkerülését kifogásként használja, hogy megelőzze a hibák elkövetését, ezáltal „megvédve” a kompetenciáját, fenntartva az önbizalom egészséges szintjét. Ezenkívül gyakran előfordul, hogy szándékosan igyekszik elkerülni azokat az információkat, amelyek közelebb vinnék egy fontos feladat megoldásához, ugyanis ez szorongást kelt benne. Ezzel szemben a feladatelkerülés stratégiája növeli az önértékelést és a pozitív hangulatot, hosszú távon azonban negatív hatással jár. 

Hatékony stratégiának számít a feladat-központú hozzáállás, amely egy sokkal aktívabb viselkedést eredményez.

Ebben az esetben az egyén szembenéz a kihívásokkal, igyekszik megugrani azokat, optimista és aktív megküzdési módokat használ. Számos elmélet született arról, hogy egy teljesítményhelyzet hogyan hat az emberekre. Fontos különbségek figyelhetők meg a kognitív stratégiák terén, a céltudatosságban, illetve a motivációs stílusban. A tudás mélyreható elsajátítása például a feladatok élvezetével jár, jellemző továbbá a hibákkal való szembenézés és a tanuláshoz való pozitív hozzáállás.

A munkakezdés nemcsak az egyén karrierjét határozza meg, hanem számos értékes komponensre is hatással van, például a munka iránti elköteleződésre vagy a kiégés megjelenésére.

A feladatközpontú stratégia növeli az elköteleződés mértékét, csökkenti a burnout-szindróma kialakulását, az érzelmi kimerülést és a cinizmust. A folyamat során az egyén szembe mer nézni a munkájában felmerülő kihívásokkal, a megoldásra fókuszál, amely a karrierje szempontjából a későbbiekben sikerekhez vezet. Aki az elkerülő stratégiát használja, sokkal hajlamosabb lesz a munkához való negatív hozzáállásra, amely aztán növeli a kiégésre való hajlamot és csökkenti a teljesítményt.

Mi befolyásolja még a pályakezdők korai kiégését?

Pályakezdőként az egyén a tanulói státuszból hirtelen a munka világába csöppen. Megkezdődik a munkakeresés időszaka, megjelennek az elvárások a munkával kapcsolatban, miközben az egyén a saját kompetenciáját is gyakran megkérdőjelezi. Az ismeretlen terep ijesztőnek hat, de szükséges a fejlődéshez. Az említett tényezők már alapvetően magasabb stressz-szintet okoznak, és befolyásolhatják a munkával való elégedettséget is. Ezeken kívül a munkahelyi stressz mértéke is meghatározó, továbbá a támogató környezet, és a kollégákkal való pozitív kapcsolat is fontos tényezők.

Azok a pályakezdők, akik egy erős, összetartó közösségbe érkeznek, kevésbé élnek át kiégésre utaló tüneteket.

Szükség lenne megfelelő erőforrásokra, amelyeket a pályakezdők támogatására használnak fel, mivel a munkavégzés üteme gyakran igencsak megterhelő. A feszített tempójú munkamód és az erőforrások hiánya előidézheti a pályakezdők kiégését. Lake 2002-es kutatásában pályakezdő ápolónők munkahelyi elégedettségét vizsgálta. Megfogalmazta, hogy a támogató munkahelyi környezet létrejöttéhez szükséges az elegendő személyzet és a határozott vezetőség, valamint a kollégák közötti együttműködés. Emellett fontos, hogy a döntéshozatal a személyzet bevonásával történjen. Amennyiben létrejön a támogató légkör, nagy mértékben csökken az esélye az érzelmi kimerülésnek és a kiégésnek.

Összességében elmondható, hogy pályakezdőként nem könnyű bekapcsolódni a munka világába, azonban egyszerűsíthető a folyamat, ha már a tanulmányaink során megfelelő stratégiákat alkalmazunk. Emellett fontos, hogy a munkahelyek is megteremtsék a lehetőséget a fejlődésre, és megelőzzék a korai kiégés kockázatát. Ezáltal úgymond egy win-win szituáció alakul ki, amely során a pályakezdő munkavállaló megőrzi a motivációját, és élvezi a munkáját, képes növelni a teljesítményét, amely pedig a munkáltató szempontjából előnyös. Érdemes szem előtt tartani, hogy egy új munkahely minden esetben kihívásokkal teli helyzeteket teremt, amelyekkel szembe kell néznünk. Ezáltal kimozdulunk a komfortzónánkból, tapasztalatot szerzünk és új készségeket sajátíthatunk el.