Stressz és stressz között is van különbség! – A jótékony stressz hatásai

Már laikusként is beivódott az ismereteinkbe, hogy a stressz, a feszültség negatív hatással van mind a testi, mind a mentális egészségünkre. Nem meglepő tehát, hogy számos technika ismert arra vonatkozóan, hogyan tudjuk ezeket az érzéseket kezelni, csökkenteni, elkerülni. Mindez azt sugallja, hogy a stressz szinte egyenlő valami károssal, rombolóval és a legjobb meg sem tapasztalni azt. De vajon valóban ilyen egyoldalú ősellenségről beszélünk? 

A stressz kifejezést nap mint nap használjuk, megannyi megélt és megtapasztalt állapottal hozzuk laikusként is összefüggésbe, de pontosan körülhatárolni talán mégis nehezünkre esik. Mit is jelent hát? A stressz az az evolúciós alapú válasz, ahogy a szervezetünk reagál a fenyegetőnek észlelt helyzetekre, melyek fakadhatnak a külvilágból, csakúgy mint a bensőnkből: kontrollvesztés, információhiány, bizonytalanság formájában. Hogy hogyan hozható kapcsolatba különféle betegségekkel?

A stressz működését magyarázó elméletek egyik legismertebbike Selye János nevéhez köthető. Elméletében a stresszfolyamat három fázisát különbözteti meg: az első szakasz mintegy figyelmeztet minket a veszélyre, ekkor a szervezet mozgósítja az erőforrásait, így felkészülve a megküzdésre, amire a második szakaszban kerül sor. Ekkor megnövekedik a vérnyomásszint, a légzésszám, illetve bizonyos hormonok szabadulnak fel. Amennyiben ez az állapot tartósnak bizonyul, úgy a szervezet erőforrásai elhasználódnak, kimerítve azt. Ez a kimerült állapot az, amely alatt nagyobb veszélynek vagyunk kitéve a különböző betegségek kialakulásával szemben.

A fentebb ismertetett persze egy korai elmélet, és a tudomány mai ismerete sokkal aprólékosabb, és több szempont figyelembe vétele és vizsgálata jellemzi. A stressz témakörében szép számmal jelennek meg kutatások, melyek a stressz káros hatását vizsgálják a memóriára, viselkedésre, testi-lelki egészségre. Nem meglepő tehát, hogy ismereteink jóval alaposabbak a stressz káros típusával kapcsolatban. Nézzük meg most mégis annak párját és ellentétét!

Hogyan lehet a stressz előnyös?

A stressznek két típusát ismerjük: az eustresszt és a distresszt, e kettő közül pedig csak az utóbbi az, ami a szervezet káros válaszaival hozható kapcsolatba. Az előbbi éppen ellenkezőleg: a javunkra szolgál.

A stressz ezen formáját egészséges, építő folyamatként szokás jellemezni, mely pozitív érzésekkel, egészséges működéssel kapcsolatos.

Ez a fajta stressz izgalmat kelthet, motiválhat, teljesítményfokozó hatása lehet, javíthatja a koncentrációképességünk – az élettel teliség és vitalitás érzésével tölt el. Sajnos azonban ez az állapot és hatás rövid életűnek bizonyul, nélküle viszont kedvetlennek, bizonytalannak, céltalannak érezhetjük magunkat. 

Tehát ha a stresszt számunkra biztonságos körülmények közt tapasztaljuk meg, akkor ebből előnyünk származhat. Ez javíthatja az állásinterjún, vizsgán mutatott teljesítményünk, felpezsdít és várakozással tölt el, amikor síléccel a lábunkon a hegy tetején állunk. 

Amennyiben ezeket a példákat olvasva úgy látjuk, hogy minket ezekben a helyzetekben éppen ellenkezőleg, a páni félelem és bénultság tölt el, akkor sincs semmi gond. Az, hogy egy esemény káros vagy jótékony stresszt okoz-e, függ az érintett személy helyzetértékelésétől, a szituáció fajtájától, eredetétől, fennállásának vélt hosszáról. 

A stressznek ez az előnyös-káros működése egy fordított U alakú görbével ábrázolható, az intenzitás, az egészség és a teljesítmény tükrében. A görbe kiindulópontját az ingerszegény környezet jelenti, melynek olyan mélységesen káros hatásai lehetnek, mint amiről az a tanulmány számolt be, amely romániai árvaházban nevelkedő gyereket vizsgált. Ebben a vizsgálatban azt találták, hogy az elhanyagolt gyerekek közt nagyobb arányban állt fenn a későbbiekben elmaradás a szellemi funkciókban, motoros- és nyelvi fejlődésben, illetve nehézségeik akadtak a társas helyzetek kezelésével, érzelmeik szabályozásával. 

Ebből a hiányokkal teli pontból felfut a görbe. A csúcsig ez az a terület, amikor egy feladat elvégzése közben nem unatkozunk, de az nem is haladja meg a képességeinket, nem terhel le.

Ekkor belülről jövő motivációt érzünk, a vitalitás érzése jár át minket.

Továbbá az egészségre is jótékony hatással lehet, hisz az optimális stressz-szint elengedhetetlen a szervezet természetes védekezőfolyamatainak felépítésében és fenntartásában. A görbe újbóli csökkenése pedig a köztudatban levő ártalmas stresszt jelöli. 

A személyiség tükrében

Bár a fordított U alakú görbe könnyű és jól ábrázolható, érthető magyarázatként szolgál, mégis az a kérdés, hogy mennyi az a stresszmennyiség, ami fokozza az egyén teljesítményét és egészségét, jóval összetettebb. 

Nagy szerepet játszik ebben a személyiség. A kutatások azt találták, hogy az extrovertált személyek ellenállóbbak a stresszel szemben, és jobban kezelik azt, míg az introvertáltak jobban teljesítenek nyugodtabb körülmények között. 

A feladat nehézsége, meglévő készségeink és tudásunk, motivációnk mind-mind közrejátszanak abban, milyennek éljük meg a feladatot és hogyan tudjuk azt elvégezni. 

Ebből az elméletből tehát az látszik, hogy nem a stressz teljes kiiktatására kell törekednünk, hanem megtapasztalni azt a szintet és állapotot, amikor még a javunkat szolgálja, és ezen az optimumon tartani. Ebben persze segítségünkre lehetnek a különböző stresszkezelési technikák. Bár mindannyian megtapasztalhatunk olyan stresszes pillanatokat, amelyek a túlterheltség és a kiégés érzését okozhatják, nem kellene minden stresszt rossznak minősíteni. Enyhe vagy mérsékelt formái igazából a célunk elérésére irányuló úton tartanak bennünket.