Stresszel a gyermekünk az iskolában? – Így segíthetünk neki!

Az ősz egyik fontos eseménye az iskolakezdés, ami sokunkat érint. Az eseményhez számos érzés társulhat. Szülők és gyerekek egyaránt változatosan viszonyulhatnak a tanuláshoz és az iskolai élettel járó stresszhez. A tanévkezdéskor megélt büszkeség és az izgatott várakozás mellett előbb-utóbb megjelenhet az aggodalom és a szorongás is. Cikkünkben az iskolai tanulmányokhoz társuló stressz csökkentéséhez és hatékonyabb kezeléséhez szeretnénk néhány támpontot és tippet adni. 

Minden gyermekét óvó és szerető szülő célja, hogy a gyermekévek a lehető legnagyobb biztonságban és gondtalanságban teljenek. A gyerekek, a szülők és a pedagógusok számára egyaránt érték, ha kölcsönös együttműködéssel, illetve elégedettséggel élik meg a kicsik fejlődését, egyéni életútját, testi és lelki jóllétét meghatározó iskolai éveket. A rohanó hétköznapokban még a kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkező gyerekeknek is megterhelő lehet a rájuk nehezedő elvárásokkal szembesülni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekek körében is hamar felüti fejét a szorongás, a teljesítménykényszer vagy valamilyen testi tünet akadályozhatja a hatékony tanulást. Megterhelő lehet az iskolába történő beilleszkedés és a tanulmányi követelményeknek való megfelelés egyaránt.

Az iskola jogos elvárása, hogy a szülők aktívan működjenek együtt, segítsék a diákokat a tananyag elsajátításában. A szülők pedig szeretnék, hogy gyermekük teljes biztonságban, megfelelő környezetben, magas színvonalú oktatásban és nevelésben részesüljön. 

Sok szülőnek már az iskola kezdetekor konkrét elképzelése van arról, hogyan és mikor tanuljon a gyereke, milyen különórákra fogja őt járatni, hogyan fogja ellenőrizni a felkészültségét. Előfordulhat azonban, hogy a gyermek nem tud olyan magas szinten teljesíteni, ahogy a szülő elvárja. Problémás lehet a beilleszkedés, kiderülhet, hogy nem akar járni a kiválasztott különórákra, esetleg kellemetlen testi tünetek jelzik a nehézségeit. Ilyenkor értő figyelemre, nagyfokú rugalmasságra és együttérző viszonyulásra van szükség a mélyebb problémák megelőzése érdekében.

A gyerekek nem mindig tudják szavakkal kifejezni, mi bántja őket, mi jelent nekik túl nagy terhet, milyen aggodalmaik vannak. Előfordulhat, hogy ismétlődő betegségek, gyakori hasfájás vagy fejfájás, esetleg alvászavar vagy viselkedészavar jelzi a problémát.

Ha azt vesszük észre, hogy túlságosan fáradékony a gyerekünk, erősen szorong, romlik a teljesítménye, túl sok a konfliktusa a tanáraival, a társaival vagy a családon belül, akkor próbáljuk minél előbb kideríteni mi lehet a háttérben.

Ha az otthoni környezetben zajlik éppen egy nehezebb időszak, azt érdemes jelezni az iskolában, mert így megelőzhetjük, hogy a gyermekünk úgy érezze, minden területen egyszerre csapnak össze felette a hullámok.

Számos kutatási eredmény igazolja, hogy a gyermekek életében a családi és kortárs kapcsolatok mellett az iskola is jelentős stresszforrást jelent. Iskolai stresszor lehet például a már említett teljesítményre vonatkozó magas elvárás, az idői nyomás, a lemaradástól való félelem és a motiváció hiánya. Az iskolai stressz hatására romolhat a tanulásban nyújtott teljesítmény, változatos testi, kognitív és mentális tünetek léphetnek fel. A magasabb stressz-szinttel, illetve a stressz által kiváltott tünetekkel szemben

védő faktor lehet az iskolai kötődés erősebb foka, valamint az adaptív megküzdési stratégiák alkalmazása.

Mit értünk iskolai kötődés alatt?

Az elméletalkotók más-más szempontok mentén határozzák meg a jelenséget. Hirschi szerint az iskolai kötődés a tanuló részéről az iskola iránt tanúsított pozitív érzelmi viszonyulás, ami magába foglalja az odatartozás érzését, a büszkeséget, a biztonság érzetét, az iskolában dolgozó személyek iránt érzett szeretetet és tiszteletet. Juhász Ágnes és munkatársai által 2023-ban publikált tanulmány szerint az iskolai kötődést főként az iskolában megélt személyes kapcsolatok, a tanároktól kapott támogatás, az iskolai tevékenységekhez való viszony és a fizikai környezetben tapasztalt komfortérzés alakítja. E tényezők elsősorban az iskolához köthetők, azonban

a gyermekek hozzátartozói is segíthetik a kötődés kialakulását a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló együttműködő attitűddel, a gyermekek szeretetteljes biztatásával, az iskola által preferált értékek melletti elköteleződéssel.

Megküzdés a stresszel

A megküzdés a stresszhatásokra adott válaszreakció. Olyan tudatos erőfeszítés, ami az érzelmek, a gondolkodás, a viselkedés és a környezet szabályozásában nyilvánul meg. A problémafókuszú megküzdés a stressz forrására irányul, az érzelemfókuszú stratégia pedig a stressz hatására keletkező nehéz érzéseket igyekszik csillapítani.

Az adaptív stratégiák hatékonyan kezelik a stresszt, hosszabb távon is kedvező hatásúak. A maladaptív megküzdési formák viszont rövid távon csökkentik ugyan a stresszt, tartósan alkalmazva azonban kártékony hatásúak lehetnek.

Ez utóbbi körbe tartozik például a drog- és alkoholfogyasztás, a halogatás, a túlzott mértékű számítógépes játék, a frusztráció, agresszió másokon történő levezetése, a tagadás és az önvádlás. Kutatások szerint a serdülők által gyakran használt megküzdési technikák közé tartozik a pozitívumokra való fókuszálás, a szociális visszahúzódás, a problémák ignorálása, a sírás, segítség, megértés keresése, az érzelmek magukban tartása, a rágódás, a passzív elkerülés, az agresszió, a kontroll gyakorlása a helyzet felett, az újraértékelés és a társas támogatás keresése. Látható, hogy adaptív és maladaptív megüzdési formák egyaránt jelen vannak. Felmerül hát a kérdés: hogyan segíthetjük gyermekeinket a hatékonyabb stresszkezelésben?

• Talán a legfontosabb, hogy úgy próbáljuk terelgetni gyermekeinket, hogy ne váljunk mi magunk is stresszforrássá a számukra. 
• Nyitott, érdeklődő viszonyulással forduljunk a viselkedésük és a mögöttük húzódó érzelmeik felé.
• Értő figyelemmel kapcsolódjunk hozzájuk, beszélgessünk velük minél többet.
• Figyeljük meg és fogadjuk el a teherbírásukat, a tanulási ritmusukat. Például egy nehezebb tananyag szigorú kikérdezése helyett, sokszor hatékonyabb lehet együtt átolvasni és „csak” beszélgetni a megtanulandó témákról. Ez azért is hasznos, mert sok információt nyerhetünk a gyermekünk gondolkodásáról, érdeklődéséről és tudásáról, anélkül, hogy számonkérnénk vagy faggatnánk őt.
• Lehet a tanulnivalót személyes dolgokhoz, történetekhez kötni, példákat felsorolni, hasonlóságokat keresni, lerajzolni, eljátszani.
• A tananyag átbeszélése a középiskolai és az egyetemi vizsgák előtt is nagyon hasznos lehet. Az sem baj, ha időnként elkanyarodik a beszélgetés a megtanulandó anyagról. A felidézést a kellemes hangulatú közös élmények biztosan segíteni fogják.
• Kisebb gyermekeknél jóleső gesztus lehet a számonkérések előtt szerencsét hozó puszival, kis kabalával, egy kedves üzenettel útnak indítani gyerekünket. „Belevarázsolhatjuk” a dolgozatíráshoz szükséges energiát a reggeli szendvicsbe vagy egy kis csokiba.
• Fontos, hogy megerősítsük a gyermekünkben, hogy ha mégis becsúszik a rossz jegy, akkor sem kell félve hazajönnie, segíteni fogunk neki abban, hogy ki tudja javítani, meg tudja tanulni azt, amit eddig nem sikerült.

A módszerek, ötletek köre egy kis kreativitással korlátlanul bővíthető. A lényeg, hogy – ha szükségessé válik – igyekezzünk oldani a tanulással és a megmérettetéssel járó feszültséget, kevesebb konfliktussal, nagyobb stabilitással és minél több közös jó élménnyel segítsük gyermekeinket a tanulmányaik terén is.

Ha úgy érzed, személyre szóló segítségre lenne szükséged a témában, fordulj bizalommal pszichológusainkhoz.