Sziklamászás vs. gyorshajtás – extrém sport mint terápia

Napjainkban nem csak a sokszor életveszélyes helyzetekkel járó extrém sportokat űzik sokan, a hagyományos sportok esetében is egyre többen a szélsőségeket keresik. Ilyen például az ultrafutás. Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk többek közt a teljesítménysportok motivációs hátterével és az élménykereső magatartással, most azonban arra voltunk kíváncsiak, milyen esetekben lehet beépíteni ezeket a sportágakat a terápiás folyamatba. Íme néhány példa.

Ahogy azt bizonyára már sokan tapasztaltuk, a stresszesebb időszakokban jelentkező különböző fizikai és mentális tünetek (álmatlanság, szorongás stb.) először tompulnak, majd lassan elmúlnak a rendszeres testmozgás bevezetésével. De mi van olyankor, amikor nem csupán egy stresszes időszakról, hanem egy traumatikus esemény megtapasztalásáról van szó?

Carly M. Rogers és munkatársai (2014) továbbmentek az aktív életmód előnyeinek kutatásánál, és azzal az eddig kevéssé vizsgált kérdéssel kezdtek el foglalkozni, hogy miként reagálnak a sporttal kiegészített terápiás eljárásokra az Irakból és Afganisztánból hazatérő katonák, akik a mindennapi stressznél jóval nagyobb érzelmi és mentális megterhelésnek voltak kitéve.

A háborút megjárt férfiak és nők jelentős része (a legszerényebb becslések szerint is legalább az egyötöde) szenved poszttraumás stressz szindrómában. A PTSD-re jellemző tünetek közé tartozik többek közt a flashback, a rémálom, a pánikroham, valamint a különböző pszichoszomatikus betegségek is. A veteránok nemcsak ezen tünetekről számolnak be, hanem gyakran veszélykereső vagy akár agresszív magatartásról is. Sok esetben arról van szó, hogy a harctéren kialakult

andrenalin-éhségüket kielégítsék, vagy hogy újra és újra megtapasztalják a „legyőzhetetlenség” élményét.

Ezek kapcsán kerültek a képbe az extrém sportok, hiszen például a sziklamászás szociálisan elfogadható alternatívája lehet a gyorshajtásnak vagy a szerhasználatnak, amelyek sajnos gyakori jelenségek az érintettek életében. Bár ez a kutatási irány még gyerekcipőben jár, az extrém sportok rendszeres gyakorlása során feltételezhetően nemcsak hogy kielégülnek az említett szükségletek, de csökken a szorongás- és a félelem alapszintje is. Sőt, a sporttal járó fizikai és mentális kihívások és kötelezettségek vállalása segítheti a veteránok visszailleszkedését a társadalomba. Azt azonban fontos kiemelni, hogy bár nagy segítséget nyújthatnak ezek a sportok a negatív életeseményhez társuló érzelmekkel és tünetekkel történő megküzdésben, nem helyettesíthetik a szavakon keresztüli, vagy akár a nonverbális úton (például művészetterápiával) történő feldolgozást.

Depresszió helyett – és teljesítménynöveléshez

A depresszió az egyik leggyakoribb mentális zavar világszerte. Velejárója lehet hangulatesés, energiacsökkenés, az érdeklődés beszűkülése és koncentrációs nehézség. Az extrém sportok ezen területeken is javítani tudnak, ahogy azt a Katharina Luttenberger (2015) vezette kutatócsoport is kimutatta sziklamászókkal folytatott vizsgálatukban. Ennek oka, hogy ezekben az extrém helyzetekben egyszerűen

nem engedhetjük meg magunknak, hogy érdektelenek vagy dekoncentráltak legyünk,

hiszen az akár az életünkbe is kerülhet. Depressziótól függetlenül, az élsportolóknak is sokat segíthet, ha időnként kipróbálják magukat ilyen sportágakban, hiszen a jó koncentrációs képesség helyezéseket jelenthet.

Nemcsak a fókuszálás, de a megfelelő érzelemszabályozás is kiemelkedő fontosságú az extrém sportok gyakorlásakor, amely szintén jelentősen hozzájárulhat a depresszióból való kilábaláshoz, akárcsak a természetben levés vagy az élmény közösségi jellege is. Ezeken túl e sportágak arra is lehetőséget teremtenek, hogy szembenézzünk bizonyos egzisztenciális kérdésekkel; saját válaszaink megtalálása fejlődésünk fontos állomása.

Kompetencia- és kontrollérzés helyreállítása, önbizalom növelése

Bizonyos mentálhigiénés előnyöket – úgy mint a megnövekedett kompetencia-, kontroll- és énhatékonyság-érzés – intenzívebben tapasztalunk meg a teljesítmény- és az extrém sportok hatására. Amennyiben ezeken a területeken sérültünk, a terápia sikerességében döntő szerepet játszhat az extrém sportok választása. De miket is takarnak ezek a fogalmak? Az olyan élményeket, amikor megéljük, hogy „képesek vagyunk rá”, hiszen olyan helyzetekben állunk helyt, amilyeneket legvadabb álmainkban sem képzeltünk volna. Ennek rendszeres átélése segít visszaépíteni azt az érzést, hogy

ura vagyok a helyzetnek – ura vagyok az életemnek.

Az extrém sportok hatására tehát nemcsak szorongásunk, félelmünk és levertségünk csökken (amik eleve együttjárnak bármilyen testmozgással), de azt is megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk hatékonyan irányítani a testünket és a környezetünket, akár határfeszegető helyzetekben is. Ettől önbizalmunk is nő, hiszen végigcsinálni egy Ironmant embert próbáló feladat.

A boldogság egyik kulcsa

Többen úgy fogalmaznak, hogy a hosszú évek kemény munkájának és rengeteg tapasztalatának legnagyobb eredménye, amikor az extrém fizikai körülmények közt átélik azt, hogy

tökéletes harmóniában vannak önmagukkal és a környezetükkel,

vagyis a flow állapotába kerülnek. Ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, elengedhetetlen a magas szintű önismeret; nem elég kiismerni a széláramlatokat, de saját fizikai és mentális képességeinkkel, korlátainkkal is pontosan tisztában kell lenni. Sokan tehát nemcsak hobbit, hanem olyan életformát is választanak ezekkel a sportokkal, amely biztosítja a rendszeres flow-élményeket és amely így egy kiegyensúlyozott, boldog pillanatokkal teli élethez vezet.