Néhány évvel ezelőtt, 2013-ban különös új hóbort indult hódító útjára, mikor megjelent Johanna Brasford Titkos kert című felnőttszínezője, amely valósággal berobbant a piacra. Hirtelen fiatal és idős felnőttek ezrei ragadtak ceruzát, hogy színezni kezdjenek, és grafikusok és amatőrök tucatjai követték Brasford példáját, hogy saját színezővel rukkoljanak elő. Hamarosan híre ment, hogy a felnőtt színezés komoly szorongás- és stresszcsökkentő hatással bír. Hogy valóban bírnak-e a felnőtt színezők a zászlajukra tűzött hatással, arra keressük cikkünkben a választ.
Mint azt Dr. Valló Ágnes is kifejti, a mindennapi élet megkerülhetetlen velejárója a stressz, mely bizonyos helyzetekben kifejezetten adaptív, hiszen segít elugranunk a ránk dudáló autó elől, ugyanakkor ártalmas is lehet, ha tartósan fennáll vagy gyakran ismétlődik. Ez utóbbi állandósuló stressz az, ami a rohanó, modern élet már-már elidegeníthetetlen velejárója, annak ellenére, hogy ma már közismert tény, hogy olyan súlyos betegségek kiváltó tényezői között szerepel, mint a magas vérnyomás, a gyomorfekély vagy a rák, amelyek súlyos terhet rónak mind az egyénre, mind a társadalomra. Emellett ismertek a stressz pszichológia hatásai is, mint amilyenek például a migrén, az alvászavar, a depresszió vagy a szorongás, amely akár a pánikzavarig fokozódhat. Nem csoda tehát, hogy ha az emberiség szüntelen keresi a módját annak, hogy ezzel az ártalmas tényezővel megküzdjön. Ezért a stresszkezelés palettáján újabb és újabb trendek jelennek meg az olyan örökzöldek mellett, mint a testmozgás vagy a meditáció. Ezen trendek egyike lett a felnőtt színezés is.
Valóban képes a színezés csökkenteni a szorongást és a stresszt?
A színezés szorongás- és stresszcsökkentő hatásait vizsgáló első tanulmányok messze a felnőtt színezés hódítása előttről származnak. Noha a színezők aktualitásából kifolyólag több művészetterapeuta, mint Dona Betts is, kijelentették, hogy túlzás a felnőtt színezőket a művészetterápiás formák közé sorolni, az első tanulmányok a művészetterápiák egy alternatív formájaként értelmezték és vizsgálták az úgynevezett „színező terápiákat”. Curry és Kasser például azt feltételezték, hogy a komplex geometriai formák színezése képes eléggé lekötni a figyelmet ahhoz, hogy felfüggessze az egyén belső, negatív gondolatait, ezáltal pedig egy kis megkönnyebbüléshez juttassa az embert. Kísérletükben alanyaikat három különböző színezési feladattal megbízott csoportba osztották. Az első csoportnak mandalákat, a másodiknak egy egyszerű, skót kockás mintát kellett színeznie, míg a harmadik, kontrollcsoportnak csak egy üres lapon kellett színezgetnie. Úgy találták, hogy mind a mandalák, mind a skót kockás minta színezgetése hatékonyabban csökkentette a szorongást, mint az üres lapon való céltalan színezgetés.
Ugyanezt a kísérleti elrendezést vizsgálta közel egy évtizeddel később Drake, Searight és Olson-Pupek is, akik azonban már azt találták, hogy az üres lapon való színezgetés a mandalaszínezéssel egyenlő mértékben képes csökkenteni a szorongást, míg a sorminta színezése valamivel nagyobb mértékben csökkenti azt. Ennek magyarázatát abban látták, hogy a vizsgálati személyek egy része esetleg nem látott korábban mandalát és ezáltal ugyanazt a tanácstalanságot idézte elő belőlük, mint az üres lap. Ez alapján tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a színezés szorongáscsökkentő jellegében nincs kitüntetett szerepe a mandaláknak, bármilyen minta megfelel e célra. Ez lehet az alapja tehát a felnőtt színezők sikerének – és sokféleségének is.
De mégis hogyan képes a színezés csökkenteni a szorongást és a stresszt?
Az felnőtt színezés pozitív hatásaira a kutatók több lehetséges magyarázattal is szolgálnak. Dr. Joel Pearson például Curryhez és Kasserhez hasonlóan úgy látja: a színezők szorongáscsökkentő hatása abban áll, hogy a színezés segít a negatív belső párbeszédek és képek kellemessel való felváltásában.
Velük szemben azonban Dr. Rodski úgy gondolja, hogy a megoldás kulcsa az a fajta fókuszált figyelem, amelyet az emberek a hagyományos relaxációs és meditációs gyakorlatok során is igyekszenek elérni. A különbség csupán az, hogy úgy találta, a színezés azon klienseinél is beválik, akik egyébként a hagyományos lazító gyakorlatok végzését már-már kivitelezhetetlenül nehéznek találták, ám a színezés hatására mégis képesek voltak ellazult állapotba jutni, melyet agyhullámaik és szívritmusuk mérésével is igazolni tudott. Ennek egyik lehetséges magyarázatát Rodski abban látja, hogy a színezés élvezetes. Személyes és tudományos indíttatásból maga is előállt egy színezőkönyv-sorozattal, melyekben a megfigyelései alapján leghatékonyabbnak ítélt egyszerű mintákat részesítette előnyben, mert úgy tapasztalta, hogy a komplex minták és képek gyakran felidegesítik a klienseit, akik már-már teljesítménykényszert élnek meg – ami pont ellentétes a szándékaikkal. Tapasztalatait és feltevéseit alátámasztják Drake, Searight és Olson-Pupek feltevései is, akik a mandalákkal kapcsolatban nagyon hasonló következtetésre jutottak kutatásuk során.
Források: https://drive.google.com/file/d/0BzcD4_5ikD3_WVZ4ZWNZMldTZ3M/view?usp=sharing
