A szorongás jelei az iskolában nemcsak azok lehetnek, ha a gyerek leblokkol feleléskor, vagy nagyon visszahúzódó, hanem az is, ha agresszív, dühkitörései vannak. Mit kezdhet a pedagógus a szorongás különböző formáival? Helstáb Laura iskolapszichológus írása.
Iskolapszichológusként a leggyakoribb eset, amivel találkozom, a szorongásnak valamilyen formája – tulajdonképpen sok magatartásprobléma, az indulatkezelési nehézségek is ide sorolhatók, hiszen a legtöbbször a gyermek szorongása áll ezek hátterében. Kisebbeknél jellemző a szeparációs szorongás vagy a specifikus félelmek, fóbiák megjelenése, úgy mint a sötéttől, betörőktől vagy betegségektől való félelem. Ezek sokaknál megjelennek, és általában maguktól el is múlnak, ha a gyermek a családi környezetét biztonságosnak éli meg, a szülei képesek az érzelmeire megnyugtató odafordulással reagálni. Minden korosztályt érinthet viszont a teljesítményszorongás és a szociális szorongás, melyek gyakran tanulási problémák formájában jelentkeznek („otthon még tudta, de a dolgozat egyes lett”). Végül pedig ott van az az általános szorongás, ami fakadhat a családban történt konfliktusokból és változásokból, akár egy kistestvér megszületése vagy a szülők válása is előidézheti, bármi, amitől a gyermek bizonytalannak éli meg saját helyzetét, a szülei szeretetét és az otthon biztonságát. Ez az iskolában gyakran viselkedési problémákban fejeződik ki, például csökken a stressztűrő-képessége, a koncentrációja, dühkitörések jelenhetnek meg, mert a szorongásából adódó feszültséget nem tudja máshogy levezetni. A szorongás ugyanúgy késztethet egyes gyerekeket csendes visszahúzódásra, teljesítménykényszerre, mint agresszív viselkedésre – az iskolapszichológushoz általában az utóbbit „küldik”, pedig mindkettővel egyaránt fontos foglalkozni.
A szorongás jelei az iskolában
A „csendes” szorongás jelei lehetnek, ha a gyerek feltűnően visszahúzódó, félénk, nem kapcsolódik be a közösségbe, nincsenek barátai. Számonkérésnél annyira izgul, hogy ez blokkolja a teljesítményét, lemerevedik vagy kipirul, izzad, rágja a körmét. A „hangos” szorongást dühkitörések, lázadás, dac, makacsság, iskolával szembeni ellenállás jelezheti, a feladatvégzés megtagadása, óra zavarása, a közösségben konfliktusba keveredik, könnyen hergelhető. A szorongás jellemző tünete lehet még a teljesítményromlás, ha a gyerek figyelmetlen órán, nem tud koncentrálni, gyakran elkalandozik, és a számonkérésnél mutatott teljesítménye elmarad a képességeitől. Az is utalhat szorongásra, ha a gyerek kerüli a szemkontaktust, bár az utóbbi időben sajnos egy olyan jelenség is felütötte a fejét, hogy a képernyőfüggő szülő ritkán néz a gyermekére, így ő nem tanulja meg a kommunikációnak ezt az alapvető formáját.
Mit tehet a pedagógus?
Általánosságban mindig segít, ha személyes kapcsolatot épít ki a gyermekkel, ha úgy látja, hogy valamilyen szorongása van, a megértésre és elfogadásra törekszik. A pedagógussal való viszony minden esetben sokat számít abban, hogy a gyermek mennyire szorong az iskolában. Emellett vannak olyan módszerek, amelyek osztályszinten is csökkentik vagy segítenek megelőzni a szorongást.
- Kooperatív oktatás
A kooperatív tanítási módszer számos előnye között az is ott van, hogy fejlődik a gyermekek érzelmi intelligenciája, együttműködési készsége, társas kapcsolatai, és ezáltal csökken a szociális szorongás. Ezért a kooperatív csoportmunka – ahol minden gyereknek megvan a külön feladata és felelőssége! – nagyon jó lehet a szociális és teljesítményszorongás oldására egyaránt. Az együttműködés során pedig a gyerekek konfliktuskezelési készsége is fejlődik, így kevésbé fogják agresszívan megoldani a nézeteltéréseiket.
- Relaxáció az iskolában
Bagdy Emőke Pszichofitness gyermekeknek, szülőknek és nevelőknek című könyvében rengeteg olyan gyakorlatot összegyűjtött, ami iskolában alkalmazható az általános feszültségoldásra. Ilyenek a különböző légzőgyakorlatok, a progresszív relaxáció (izmok megfeszítése, majd ellazítása), illetve a hangképzéssel járó feszültségoldás technikái. Sok gyerek még gimnazista korában sem tudja, mi az a relaxáció, hogyan lazuljon el egy feszült helyzetben, például dolgozat előtt, vagy ha a társai hergelik, és nekik rengeteget segíthet, ha tanulnak ilyen technikákat. Ezek a gyakorlatok mind jól beépíthetők akár a tornaórába vagy osztályfőnöki órába.
https://youtu.be/TRwv9SPA_g8
- Mese az összehangolódásért, érzelmi intelligencia fejlesztéséért
Miért is fontos az érzelmi intelligencia? Ennek segítségével tudják a gyerekek kezelni a feszültségeiket, szabályozni az indulataikat, feldolgozni a kudarcot vagy éppen kapcsolatba lépni másokkal. Ezeket a mese mind fejleszti és mintát ad hozzá, ezért érdemes sokat mesélni és foglalkozni a mesék feldolgozásával, mind a megbeszélésen, mind az alkotáson vagy játékos feladatok megoldásán keresztül. A reggeli meseolvasás segít a gyerekeknek az otthon és iskola közötti átmenetben, ráhangolódni egymásra és a közösségre, és maguk mögött hagyni az otthonról hozott feszültségeket.
- Nyugisarok
A pedagógusok általában arról számolnak be, hogy egyre több a „problémás gyerek”, ami alatt azt értik, hogy valakinek nehezen megy az iskolai szabályokhoz és a közösséghez való alkalmazkodás. A gyerekeknek is nagyon nagy terhelést jelent az az ingergazdagság, amiben élünk, a multimédiás eszközök folyamatos használata, illetve sokaknál nem elég fejlett iskolás korára az érzelemszabályozása, indulatkezelése. Az Arizona-szoba módszer is nagyon hatásos tud lenni, de sok iskolában erre nincs kapacitás, ezért segíthet, ha legalább az osztályban van egy „nyugi-sarok”, ahova a közösség egységes szabályai szerint néhány percre elvonulhatnak azok a gyerekek, akik éppen nem bírnak a belső feszültségeikkel. Ide kerülhetnek színezők, stresszlabda, kedvenc plüssállatok, puzzle, gyurma, papír a firkáláshoz, rajzoláshoz, mesekönyvek – minden, ami segíthet a gyerekeknek megnyugodni, hogy aztán folytatni tudják a tanulást, és ne a közösséget zavarják az indulatlevezetéssel.
- A tiltólista
Mit ne csináljunk a szorongó gyerekekkel? Elsősorban ne szégyenítsük meg, ne emeljük ki még jobban a problémáját az osztály előtt! Ne sürgessük, ha nem tud egyből válaszolni, inkább segítő kérdésekkel igyekezzünk időt és teret adni neki a gondolkodásra! Ne bélyegezzük meg, ne adjunk neki gúnyneveket, minősítő jelzőket, mert ez nemcsak az önbecsülésére, hanem a közösségben elfoglalt helyzetére is nagyon káros hatással van!
Végül pedig fontos megemlíteni a bullying, azaz iskolai csúfolás, piszkálódás, kirekesztés állandó jelenségét, melynek nagyon sok gyerek áldozatul esik, és életre szóló sebeket szerez. Nagyon lényeges, hogy a tanár egyrészt ne vegyen részt ebben azzal, hogy ő maga is megalázza, kineveti a gyereket, ezáltal természetesen példát mutat, kimondatlanul is azt közvetíti, ezt meg lehet tenni, ez a hatalom gyakorlásának eszköze. Másrészt, amint tudomást szerez róla vagy észreveszi, hogy az osztályban a gyerekek így tesznek, nagyon szigorúan lépjen közbe, ne söpörje a szőnyeg alá a problémát!
Ha a szorongás súlyos, vagy hónapok múltán sem enyhül, akkor érdemes szakember – iskolapszichológus, Pedagógiai Szakszolgálat vagy gyerekpszichológus – segítségét is kérni a probléma megoldásában.
