A katasztrófaturizmus lélektanáról: Milyen késztetés vezérli a katasztrófaturistákat?

2024 a szeptemberi árvízhelyzet miatt is biztosan emlékezetes marad. Sokakat közvetlenül érintett, megkárosított, de egy másik érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet. Emberek tömegei vonultak ki naponta a Duna-partra, hogy bámészkodjanak, vagy megörökítsék az utókornak a lezúduló áradást, egészen közel merészkedve a lezárt szakaszokhoz. Milyen mozgatórugók állhatnak a háttérben? Miért vonzódunk egyáltalán a veszélyes helyekhez, helyzetekhez? Cikkünkben a katasztrófaturizmus lélektanának jártunk utána.

A katasztrófaturizmus, avagy „sötét turizmus” jelensége Dr. Kuznik Lea szlovén kutató szerint a turizmus egy speciális fajtája, ami a halálhoz, szenvedéshez, katasztrófákhoz és tragédiákhoz kötődő helyszínek látogatására utal. Célpontjai általában változatosak, azonban mind valamilyen negatív esemény színterei. Például lehetnek háborús tömegsírok, árvíz által sújtott partok, hurrikán által megsemmisített városok, földrengés során lerombolt épületek, terrorcselekmények helyszínei vagy híres gyilkosságok színterei.

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan hat a katasztrófaturizmus a mentális jóllétre?
2. Magyarországon melyek a legmeghatározóbb katasztrófaturisztikai helyszínek a kollektív megemlékezés szempontjából?
3. Mi motiválja a turistákat a veszélyes helyszínek meglátogatására?

A történelmi események meghatározó színtereinek meglátogatása is ide tartozik, azonban a médiában a történelmi turizmusnál népszerűbb elnevezés a katasztrófaturizmus – ez vélhetőleg betudható az „if it bleeds, it leads” elvnek, vagyis annak a trendnek, miszerint a média a halálhoz és csapásokhoz kötődő hírekre összpontosít, mert ezek azok a témák, amelyek leginkább vonzzák a közönséget. Ez pedig evolúciós okokra vezethető vissza – az agyunknak ugyanis van két, egymással szorosan összefüggő ősi törekvése.

Egyfelől szeretnénk kontrollt gyakorolni a környezetünk felett, másfelől szeretnénk elkerülni a veszélyeket.

A tragikus, fenyegető eseményekről begyűjtött információk által egyszerre tehetünk eleget mindkettőnek. Azonban a katasztrófaturistáknak nem elég, ha hírből értesülhetnek a szerencsétlenségekről, ők saját szemükkel szeretnék megtekinteni a csapás helyszínét. Milyen pszichológiai mozgatórugók késztetik őket erre?

Milyen motivációik vannak a katasztrófaturistáknak?

Számos lehetséges ok húzódhat meg a sorscsapás színterének szabad szemmel való megfigyelésének vágya mögött. A legfőbb motiváció kétségkívül a kíváncsiság, azonban változatos okoknál fogva. Vannak, akik a horrorfilmek vagy hullámvasutak által kiváltott izgalomhoz hasonló adrenalinfröccsre áhítoznak. Másokat az együttérzés vezérel: látogatásukkal tiszteletet mutatnak a szerencsétlenségben érintettek és hozzátartozóik felé. Ide tartozik továbbá a dokumentáció igénye is, vagyis hogy megőrizzék az utókornak a szerencsétlenség eseményét.  

Másokat a katarzis vágya vezérelhet, és a személyes traumák vagy félelmek feldolgozásának eszközeként használják ezeket a látogatásokat.

Mi a jelentősége a katasztrófaturizmus helyeinek?

Szociálpszichológiai szemszögből kiemelendő, hogy a helyszínek a kollektív megemlékezés és a nemzeti identitás szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírnak. Magyarországon ilyen helyszínek többek között a 2010-es vörösiszap-katasztrófa területe, valamint a történelmi sorscsapások emlékét őrző trianoni emlékművek, amelyek a terület- és népességveszteséget eredményező békeszerződésnek állítanak emlékhelyet, vagy akár Budapesten az Andrássy úti Terror Háza Múzeum, amely a 20. századi diktatúrák áldozatainak állít emléket, és fontos szerepet tölt be a totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök feldolgozásában.

A közösségi média térhódítása újabb réteget tett hozzá a katasztrófaturizmus lélektani komplexitásához. Az erős késztetés, hogy megosszuk élményeinket a közösségi felületeken, olykor megkérdőjelezhető online viselkedést eredményez. Ez tetten érhető például a tragikus történelmi színterek látogatásakor készített szelfik posztolásánál.

Milyen hatással bír a katasztrófaturizmus a mentális egészségre?

Az ilyen természetű kirándulások különféle élményeket kelthetnek a látogatókban: van, aki mély katarzist él át, és van, aki szórakozásként fogja fel. A katasztrófaturizmus színterei emlékeztetnek bennünket a keserű tényre, hogy az olyan, hatáskörünkön kívül álló tényezők, mint amilyenek a természeti csapások, bármikor kiránthatják a talajt a lábunk alól. Ugyanakkor egyedülálló módon hatnak a kollektív identitásérzet megerősítésére és a megemlékezésre, ezáltal az együttérzésre, a gyászra, valamint akár a transzgenerációs traumáink feldolgozási folyamatára.

Amennyiben látogatást teszünk ezen helyszínek valamelyikére, lényeges, hogy a megfelelő érzékenységgel, tisztelettel és a történelem mélyrehatóbb megértése iránti elkötelezettséggel tegyük!