Hogyan ne sodródjunk az árral? – Pszichológiai megküzdés az árvíz okozta krízishelyzettel

Az árvízhelyzet napról napra súlyosbodik, és – habár a vízállás várhatóan nem tetőzik tovább – a vészhelyzet vége még várat magára. A pusztító erejű árhullám amellett, hogy emberek tömegeit károsítja meg, valamennyiünket arra a keserű belátásra készteti, hogy az olyan, hatáskörünkön kívülálló tényezők, mint amilyenek a természeti katasztrófák, bármikor kiránthatják alólunk a szőnyeget. Hogyan készüljünk fel mentálisan a természeti katasztrófákra? Hogyan küzdjünk meg azzal, ha minket is érint az árvíz kapcsán kialakult vészhelyzet? 

Ha a vízözön negatívan befolyásolja az életünket, például mert a lezárások miatt nem jutunk el a munkahelyünkre/ iskolába, vagy mert a víz a mi otthonunkba is beárad, akkor nagyon fontos, hogy az operatív megoldások mellett gondot fordítsunk a pszichés megküzdésre is.

Cikkünkből kiderül:

• Melyek a leghatékonyabb pszichés megküzdési stratégiák a természeti katasztrófákkal szemben?
• Mit kezdhetünk olyan helyzetekkel, amelyekre nincs ráhatásunk?
• Milyen hatással vannak az emberre a természeti katasztrófák?

A környezeti katasztrófák nagyfokú stresszt, szorongást és dühöt kelthetnek az érintettekben. Ezek traumatikus eseményeknek minősülnek, és potenciálisan poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) válthatnak ki a túlélőkben. Más traumatikus eseményektől eltérően a természeti katasztrófák óriási vagyonpusztulással és anyagi veszteséggel járhatnak, ami tovább növeli a stressz-szintet, és megnehezítheti a megküzdési erőfeszítéseket. Például az áradó folyó elszigetelheti a szomszédos településeket egymástól, megnehezítve a társadalmi támogatásra és segítségnyújtásra tett kísérleteket.

Hogyan készüljünk fel mentálisan a természeti katasztrófákra?

Az Ausztrál Pszichológiai Társaság kiadványa 3 kulcsfontosságú lépést jelöl meg a természeti katasztrófákkal való érzelmi megküzdés terén. 

1. Fogadjuk el, hogy a természeti csapás aggódást és szorongást fog kelteni bennünk. Ne feledjük, ez egy normális, bár nem minden esetben hasznos reakció a potenciálisan életveszélyes kimenetelű vészhelyzetekre! 

Ha előre elfogadjuk, hogy a vészhelyzet kapcsán vélhetően sok negatív belső élményünk lesz, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egészségesen küzdjünk meg a helyzettel, sőt, a szorongás is veszíthet az intenzitásából, ha nem szállunk harcba vele.

2. Próbáljuk meg beazonosítani azokat az érzéseket, érzeteket és gondolatokat, amelyek hozzáadnak a szorongáshoz. A fokozottan stresszes helyzetek fizikai tüneteket ébreszthetnek, mint például szédülés, fáradtságérzet, megfeszült izmok stb. Ezek a testi reakciók könnyen aktiválhatnak olyan nem túl hasznos gondolatokat, amelyek még inkább fokozzák a kellemetlen belső élményeket. Ezek a gondolatok tipikusan így hangzanak: 

• „Képtelen vagyok megbirkózni a helyzettel.”
• „Fogalmam sincs, most mit csináljak.”
• „Pánikolok.”

Fontos, hogy ezeket az automatikusan fellépő negatív gondolatokat nyugtázzuk és tudomást vegyünk róluk, azonban tudatosítsuk magunkban, hogy ezek nem egyenlőek az abszolút igazsággal. Ezek pusztán nyomasztó gondolatok, nem többek mentális eseményeknél. Ha hiszünk nekik, vagy megpróbálunk harcba szállni velük, netán kísérletet teszünk az elnyomásukra, azzal paradox módon mesterségesen fokozzuk az általuk átélt fájdalmat. Így hatékonyabb módszer a velük való megküzdésre, ha inkább elfogadjuk a létezésüket, majd figyelmünket azokra a gondolatainkra irányítjuk, amelyek segítségünkre vannak ebben a krízishelyzetben.

3. Viselkedésünket igazítsuk szándékosan ahhoz, amit a helyzet éppen megkíván! Különféle légzéstechnikák, mindfulness gyakorlatok segíthetnek abban, hogy hatékonyan kezeljük a szorongást, és az operatív teendőkre koncentráljunk pl. ideiglenes szálláshely keresésére. Amikor megbénít bennünket a félelem és a szorongás, nagyon nehéz az operatív teendőkre fókuszálni. A tudatos jelenlét-gyakorlatok segítenek lehorgonyozni a valóságban, és kiszabadulni a szorongás béklyóiból. 

A tudatos jelenlét nem arra utal, hogy nem veszünk tudomást a válsághelyzettel kapcsolatos szorongásunkról és aggodalmainkról, hanem hogy azokkal együtt cselekszünk és keresünk megoldást.

Hogyan küzdjünk meg a már bekövetkezett katasztrófával?

Amennyiben már szembesülünk a katasztrófahelyzet okozta károkkal, van néhány megküzdési technika, amellyel csökkenthetjük a krízishelyzet traumatizáló hatását.

Keressünk fel közösségi támogató hálót!

A pszichológiai kutatások rendre azt találják, hogy a korai beavatkozások és a társas támogatás jelentős tényezők abban, hogy az érintettek feldolgozzák a természeti katasztrófával kapcsolatos traumatikus élményeiket.

Tervezzük meg napirendünket!

A pusztító természeti események okozta krízishelyzetek esetén a legmegterhelőbb a kontroll elvesztésének érzése. Nehéz kiszámítani a keletkező károkat, és megbecsülni, hogy mikor állhat újra helyre a rend az életünkben. Annak érdekében, hogy visszanyerjük az irányítás érzését az életünk felett, alakítsunk ki egy strukturált menetrendet napjainkhoz.

Ne tartsuk magunkban érzéseinket!

Nagyon fontos, hogy beszéljünk arról, milyen érzelmi hatást keltett bennünk a vészhelyzet. Beszéljünk róla a barátainkkal, családtagjainkkal! Osszuk meg a bennünk kavargó érzéseket, aggodalmakat! A felgyülemlett feszültség megfogalmazása, szavakba öntése enyhít küzdelmeinken.

Kérjük szakember segítségét a feldolgozásban!

A természeti katasztrófák olyan bizonytalan, válságos helyzetek, amelyek intenzív, megterhelő, érzelmileg kritikus állapotot idézhetnek elő. Szembesülni a létezés bizonytalanságával, anyagi kárt szenvedni súlyosan traumatizáló élmények lehetnek, így a pszichés megküzdés során hatékony segítséget jelenthet egy pszichológus támogatása.