Az emlékezéssel kapcsolatos új tudományos vizsgálatok radikálisan átkeretezik a fogalomról alkotott korábbi elképzeléseinket. A klasszikus elmélettől – amely az információk előhívásának és a körülmények felidézésének képességeként definiálja a folyamatot – elrugaszkodó szemlélet mentális időutazásként írja le az emlékezést, amely a képzelettel szoros összefüggésben rajzolódik ki a múlt–jövő kognitív időtengelyén.
Közkeletű vélekedés, hogy a múlttal kapcsolatos emlékeink valamiképp hatással vannak jelenünkre és jövőnkre. A gondolat, hogy az emlékezés valamilyen módon kapcsolódik a jövővel kapcsolatos képzetekhez, egyesek szerint egészen Hippói Szent Ágostonig vezethető vissza, de ez az elképzelés a közelmúltig csak igen kis szerepet játszott az emlékezetről folytatott filozófiatudományi diskurzusokban. Megjelenése után is szinte kizárólag az emlékezés individuális szintjével foglalkozó elméletek körében nyert teret.
Változások az emlékezetelméletben
A változást a pszichológia felől érkező új kutatási eredmények idézték elő, amelyek hatására a pszichológusok eltávolodtak az epizodikus emlékezet Tulving (1972) korai munkái nyomán kialakult, úgynevezett „mi-hol-mikor” típusú emlékezetként való felfogásától, amely lényegében egy olyan rendszerként írta le az epizodikus emlékezetet, amely bizonyos múltbeli eseményekre vonatkozó információk tárolására és előhívására szolgál.
Ezzel szemben a legújabb agyi képalkotó módszerekkel végzett kutatási eredmények, valamint az emlékezés és a jövő elképzelése közötti reprezentációs és fenomenológiai átfedésekkel kapcsolatos kiterjedt vizsgálatok nyomán a pszichológiatudomány az epizodikus emlékezetet egyre inkább egy bizonyos konstruktív mentális időutazás (mental time travel) egyik formájaként kezdte el értelmezni, hiszen egyértelműen bizonyítást nyert az epizodikus emlékezet, az epizodikus jövőgondolkodás (episodic future thought) és az epizodikus kontrafaktuális gondolkodás (episodic counterfactual thought) – amely során az egyén a múltbeli események alternatíváit képzeli el – közötti pszichológiai hasonlóság. Az epizodikus jövőgondolkodás (EFT), amely során az egyén lehetséges jövőbeli eseményeket képzel el, az epizodikus emlékezet mellett a mentális időutazás elméletének másik kulcstényezője.
A mentális időutazás (MTT) elmélete mellett érvelve tehát egyre többen állítják, hogy az epizodikus emlékezet és az epizodikus képzelet korábban hitt különálló kapacitásai helyett az emberek valójában egyetlen általános agyi képességgel rendelkeznek a mentális időutazásra.
A pszichológiában ez az új felfogás olyan elméleti keretekhez vezetett, mint például a konstruktív epizodikus szimulációs megközelítés vagy a jelenetkonstrukciós megközelítés. Az emlékezet ezen új pszichológiai megközelítései az emlékezés szimulációs jellegét kezdték el hangsúlyozni, amelyek hatására a filozófiában megjelentek az emlékezet szimulációs elméletei, amelyek a 21. század első éveiben kidolgozott kritikai meglátásaikkal jelentős kihívást támasztottak az emlékezet oksági elméleteinek. A szimulációs elméletek ugyanis az emlékezést a múltbeli események elképzelt folyamatának tekintik, egy olyan folyamatnak, amelyben az emlékezetben megjelenő eseménnyel való oksági kapcsolat legfeljebb véletlenszerű. A szimulációs elméletek kritikái az oksági elméletek felülvizsgálatára késztették a tudományos közösséget, amely munkát elsőként Bernecker (2008, 2010) vállalta magára.
Az oksági elmélet frissített verziója szerint az alany akkor és csak akkor emlékszik egy eseményre (epizódra), ha hét feltétel teljesül: (a) átélte az eseményt, (b) a jelenben rendelkezik róla egy reprezentációval, (c) korábban volt róla egy reprezentációja, (d) ez a korábbi reprezentáció megfelelően kapcsolódott az adott eseményhez (például észleléssel), (e) a jelenlegi reprezentáció tartalma nem haladja meg túlságosan a korábbi reprezentáció tartalmát, (f) a jelenlegi és a korábbi reprezentációk között kauzális kapcsolat van, amely folyamatosan létező, megosztott emléknyomokon keresztül alakul ki, és (g) az oksági kapcsolatot egy megfelelően működő memória támogatja, azaz megbízható memóriarendszer áll rendelkezésre. Ebben a revizionált elméletben a legjelentősebb újdonságot tehát az jelentette, hogy elismerte: akár a józan ésszel is szembe helyezkedve, az emlékezet képes bennünket új ismeretekkel ellátni.
Michaelian (2011) azonban nem tartotta elegendőnek az oksági elmélet ilyen irányú frissítését. Szerinte tiszteletben kell tartani a mentális időutazás empirikus kutatási eredményeit, ezért amellett érvelt, hogy fel kell adnunk az oksági elmélet fenti (a)-(f) feltételeit, és módosítanunk a (g)-t. A pszichológusok között ugyanis konszenzus van abban, hogy az epizodikus emlékezeti rendszer egy általános epizódkonstrukciós rendszerként funkcionál, amely arra szolgál, hogy a múltbeli tapasztalatokból származó információkat felhasználva szimuláljon lehetséges epizódokat, eseményeket. Ebből következik, hogy egy múltbeli epizód szimulációja gyakran támaszkodik az alany adott epizóddal kapcsolatos tapasztalataiból származó információkra, ritkán támaszkodik kizárólag erre a tapasztalatra, sőt sok esetben egyáltalán nem is kell erre a tapasztalatra építenie.
Az emlékezet és a képzelet összefüggései
Mindenesetre tény, hogy a korai pszichológiai és filozófiai emlékezetelméletek tipikusan figyelmen kívül hagyták a lehetőségét azon intutív vélekedésnek, miszerint szoros kapcsolat lehet az emlékezet és a képzelet között. Későbbi empirikus kutatási eredmények aztán alátámasztották ezt az intuitív megérzést – neurális, pszichológiai és fenomenológiai szinten is bizonyítva a szoros kapcsolatot emlékezet és képzelet között. A tudományos világban így ma már az epizodikus emlékezetet egy múltorientált mentális időutazásként, míg ezzel kontrasztban az epizodikus jövőgondolkodást előbbi egyenrangú és nagyon hasonló párjaként, jövőorientált mentális időutazásként kezelik.
Az emlékezés aktusa mindezek alapján a jövőről alkotott képzelet tükörképeként jelenik meg a mentális időutazás kognitív folyamatában, ahol emlékezni a múltra egy rekonstruktív, elképzelni a jövőt pedig konstruktív mechanizmus. Ezek alapján a jövő elképzelése a jövő egyfajta szubjektív előzetes megélésével is jár, míg az emlékezés magában hordozza a múlt szubjektív újraélését.
A mentális időutazás mára a pszichológusok, neurológusok, filozófusok és szociológusok vizsgálódásainak egyik központi témájává vált, ennek megfelelően hatalmas szakirodalmi háttérrel rendelkezik. A mentális időutazással kapcsolatos kutatások középpontjában tehát az az állítás húzódik, miszerint a múltra való emlékezés és a jövő elképzelése szorosan összefügg.
A mentális időutazás lehet a kapu a jövőbe
Az evolúciós pszichológia szemüvegén keresztül vizsgálva a mentális időutazást, egyes tudósok odáig jutottak, hogy az emberi evolúció egyik potenciális mozgatórugójaként emelik ki ezt a mentális képességet, amely szerintük lehetővé tette az ember számára, hogy a jövőt a saját érdekei mentén megtervezze és alakítsa. A mentális időutazás ugyanis nemcsak azt teszi lehetővé, hogy visszarepüljünk az időben, hanem azt is, hogy bármilyen jövőbeni eseményt előre lássunk, tervezzünk és alakítsunk. Ezen megállapításokkal párhuzamosan egyre több kutatás foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy a mentális időutazás képessége vajon más élőlények számára is adott lehet-e, de úgy tűnik, hogy humánspecifikumról beszélhetünk, ugyanis egyelőre nincs meggyőző bizonyíték a mentális időutazásra állatoknál.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a mentális időutazás nem egy burkolt kognitív rendszer, hanem egy olyan jelentős mentális képesség, amely számos olyan meghatározó kiegészítő mechanizmussal és alárendelt kognitív funkcióval bír, mint például az önismeret, a metareprezentáció, a mentális attribúció, az észlelés–tudás kapcsolat megértése, valamint az elképzelt mentális állapotok és a jelenlegi mentális állapotok elkülönítésének képessége. Mindezek alapján a mentális időutazás akár egy evolúciós szakadékként is felfogható köztünk és az állatok között, amely képesség megjelenése az emberi evolúció során az egyik döntő mozzanatnak bizonyult mára elért sikerünkben.
A mentális időutazás individuális aspektusainak és az interdiszciplináris vizsgálódásnak alávetett kollektív emlékezet tudományos eredményeinek összefésülése egy új, konceptuális keretrendszer megszületéséhez vezetett: a kollektív mentális időutazáshoz.
Felhasznált irodalom:
Anastasio, Thomas J., Kristen Ann Ehrenberger, Patrick Watson, and Wenyi Zhang,
2012, Individual and Collective Memory Consolidation: Analogous Processes on Different Levels, Cambridge, MA: MIT Press.
Assmann, J. (1995). Collective Memory and Cultural Identity. New German Critique, 65(65), 125–133.
Baumeister, R., Mele, A., & Vohs, K. (2010). Free Will and Consciousness: How Might They Work? In Google Books. Oxford University Press.
Bernecker, Sven, 2008, The Metaphysics of Memory, Dordrecht: Springer.
Bernecker, Sven, 2010, Memory: A Philosophical Study, Oxford: Oxford University Press.
Blustein, Jeffrey, 2008, The Moral Demands of Memory, Cambridge: Cambridge University Press.
Boyer, Pascal, 2008, “Evolutionary Economics of Mental Time Travel?” Trends in Cognitive Sciences, 12(6): 219–224.
Bulley A (2018). "The History and Future of Human Prospection". Evolutionary Studies in Imaginative Culture. 2: 75.
D’Argembeau, A., & Van der Linden, M. (2004). Phenomenal characteristics associated with projecting oneself back into the past and forward into the future: Influence of valence and temporal distance. Consciousness and Cognition, 13(4), 844–858.
De Brigard, Felipe, 2014a, “Is Memory for Remembering? Recollection as a Form of
Episodic Hypothetical Thinking”, Synthese, 191(2): 155–185.
Debus, Dorothea, 2014, “‘Mental Time Travel’: Remembering the Past, Imagining the Future, and the Particularity of Events”, Review of Philosophy and Psychology, 5(3): 333–350.
Halbwachs, Maurice, [1925] 1994, Les Cadres Sociaux de La Mémoire, Paris: Albin Michel.
Hammar, E. L. (2016). Counter-hegemonic commemorative play: marginalized pasts and the politics of memory in the digital game Assassin’s Creed: Freedom Cry. Rethinking History, 21(3), 372–395.
Kellogg, R. T., Chirino, C. A., & Gfeller, J. D. (2020). The Complex Role of Mental Time Travel in Depressive and Anxiety Disorders: An Ensemble Perspective. Frontiers in Psychology, 11.
Klein, Stanley B., 2013, “The Complex Act of Projecting Oneself into the Future”, WIREs Cognitive Science, 4(1): 63–79.
Levy, Neil, 2014, “Psychopaths and Blame: The Argument from Content”, Philosophical Psychology, 27(3): 351–367.
Manning, L., Cassel, D., & Cassel, J.-C. (2013). St. Augustine’s Reflections on Memory and Time and the Current Concept of Subjective Time in Mental Time Travel. Behavioral Sciences, 3(2), 232–243.
Margalit, Avishai, 2002, The Ethics of Memory, Cambridge, MA: Harvard University Press.
Martin, C.B. and Max Deutscher, 1966, “Remembering”, Philosophical Review, 75(2): 161–96.
Michaelian, Kourken and John Sutton, forthcoming, “Collective Memory”, in M. Jankovic & Kirk Ludwig (eds.), Routledge Handbook of Collective Intentionality, London: Routledge.
Michaelian, Kourken, 2011b, “Is Memory a Natural Kind?” Memory Studies, 4(2): 170–189.
Michaelian, Kourken, 2016a, “Against Discontinuism: Mental Time Travel and Our
Knowledge of Past and Future Events”, in Michaelian, Klein, & Szpunar 2016d: 62–92.
Michaelian, Kourken, 2016b, “Confabulating, Misremembering, Relearning: The Simulation
Theory of Memory and Unsuccessful Remembering”, Frontiers in Psychology, 7: 1857.
Mullally, Sinéad L. and Eleanor A. Maguire, 2014, “Memory, Imagination, and Predicting the
Future: A Common Brain Mechanism?” The Neuroscientist, 20(3): 220–234.
Olick, J. K. (1999). Collective Memory: The Two Cultures. Sociological Theory, 17(3), 333–348.
Perrin, Denis and Kourken Michaelian, 2017, “Memory as Mental Time Travel”, in Bernecker & Michaelian 2017: ch. 18.
Perrin, Denis, 2016, “Asymmetries in Subjective Time”, in Michaelian, Klein, & Szpunar 2016d: 39–61.
Quoidbach, J., Hansenne, M., & Mottet, C. (2008). Personality and mental time travel: A differential approach to autonoetic consciousness. Consciousness and Cognition, 17(4), 1082–1092.
Robins, Sarah K., 2016b, “Representing the Past: Memory Traces and the Causal Theory of Memory”, Philosophical Studies, 173(11): 2993–3013.
Roediger, Henry L. and Magdalena Abel, 2015, “Collective Memory: A New Arena of
Cognitive Study”, Trends in Cognitive Sciences, 19(7): 359–361.
Schacter, Daniel L. and Donna Rose Addis, 2007, “The Cognitive Neuroscience of
Constructive Memory: Remembering the Past and Imagining the Future”, Philosophical
Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 362(1481): 773–786.
Schacter, Daniel L., Donna Rorse Addis, Demis Hassabis, Victoria C. Martin, R. Nathan
Spreng, and Karl K. Szpunar, 2012, “The Future of Memory: Remembering, Imagining, and the Brain”, Neuron, 76(4): 677–694.
Schacter, Daniel L., Donna Rorse Addis, Demis Hassabis, Victoria C. Martin, R. Nathan Spreng, and Karl K. Szpunar, 2012, “The Future of Memory: Remembering, Imagining, and the Brain”, Neuron, 76(4): 677–694.
Schacter, Daniel L., Donna Rose Addis, and Randy L. Buckner, 2008, “Episodic Simulation of Future Events: Concepts, Data, and Applications”, Annals of the New York Academy of Sciences, 1124(1): 39–60.
Shanton, Karen and Alvin Goldman, 2010, “Simulation Theory”, WIREs Cognitive Science, 1(4): 527–538.
Suddendorf T.& Corballis M.C.. 1997Mental time travel and the evolution of the human mind. Genet. Soc. Gen. Psychol. Monogr. 123, 133–167.
Suddendorf, Thomas and Michael C. Corballis, 2007, “The Evolution of Foresight: What Is Mental Time Travel, and Is It Unique to Humans?” Behavioral and Brain Sciences, 30(3):299–313.
Suddendorf, Thomas, 2013, The Gap: The Science of What Separates Us from Other Animals, New York: Basic Books.
Szpunar, Karl K., 2010, “Episodic Future Thought: An Emerging Concept”, Perspectives on Psychological Science, 5(2): 142–162.
Szpunar, Piotr M. and Karl K. Szpunar, 2016, “Collective Future Thought: Concept, Function, and Implications for Collective Memory Studies”, Memory Studies, 9(4): 376–389.
Tulving, E. (1972). Episodic and semantic memory. In E. Tulving & W.
Donaldson, Organization of memory. Academic Press.
Tulving, Endel, 2005, “Episodic Memory and Autonoesis: Uniquely Human?” in Herbert S. Terrace & Janet Metcalfe (eds.), The Missing Link in Cognition: Origins of Self-Reflective Consciousness, Oxford: Oxford University Press, pp. 3–56.
Tulving, Endel, 2005, “Episodic Memory and Autonoesis: Uniquely Human?” in Herbert S. Terrace & Janet Metcalfe (eds.), The Missing Link in Cognition: Origins of Self-Reflective Consciousness, Oxford: Oxford University Press, pp. 3–56.
Vandekerckhove, M., & Panksepp, J. (2009). The flow of anoetic to noetic and autonoetic consciousness: A vision of unknowing (anoetic) and knowing (noetic) consciousness in the remembrance of things past and imagined futures. Consciousness and Cognition, 18(4), 1018–1028.
Vierra, Andrew, 2016, “Psychopathy, Mental Time Travel, and Legal Responsibility”, Neuroethics, 9(2): 129–136.
Vohs, K. D. (2010). Free will is costly: action control, making choices, mental time travel, and impression management use precious volitional resources. In R. F. Baumeister, A. R. Mele, & K. D. Vohs (Eds.), Free will and consciousness: How might they work? (pp. 24–42). Oxford University Press.
Assmann, Jan 2018: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest.
Burke, Peter 2001: A történelem, mint társadalmi emlékezet. Regio 12. 3–21.
Jay Winter (2007): The Generation of Memory: Reflections on the “Memory Boom” in
Contemporary Historical Studies, Archives & Social Studies: A Journal of Interdisciplinary Research Vol. 1, no. 0 (March 2007)
David W. Blight (2009): The memory boom: why and why now, Pascal Boyer & James Wertsch (eds.), Memory in Mind and Culture. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 238--251 (2009)
Alan S. Milward (2000): “Bad Memories,” Times Literary Supplement, Apr. 14, 2000, 8.
Thomas F. Gieryn (1983): Boundary-Work and the Demarcation of Science from Non-Science: Strains and Interests in Professional Ideologies of Scientists, American Sociological Review Vol. 48, No. 6 (Dec., 1983), pp. 781-795
James Wertsch, Henry Roediger (2008): Collective memory: Conceptual foundations and theoretical approaches, Memory 16(3):318-26, May 2008
Kourken Michaelian (2016): Mental Time Travel: Episodic Memory and Our Knowledge of the Personal Past, MIT Press
Peter J. Verovšek (2016): Collective memory, politics, and the influence of the past: the politics of memory as a research paradigm, Politics Groups and Identities 4(3):1-15, April 2016
Olick, J.K., Vinitzky-Seroussi, V. and Levy, D. (2011) The Collective Memory Reader. Oxford University Press, Oxford
Cauvin, Thomas 2018: The rise of public history: An international perspective. Historia Crítica 68. 3–26.
Fischer, Holger 2012: Public history, emlékezetkultúra, történelempolitika. Helyük
Németország jelenkori történettudományában. Történelmi Szemle 54. 389–410.
(Manning, Cassel, & Cassel 2013) Szent Ágoston elmélkedései az emlékezetről és az időről, valamint a szubjektív idő jelenlegi fogalma a mentális időutazásban
(St. Augustine's Reflections on Memory and Time and the Current Concept of Subjective Time in Mental Time Travel)
(Suddendorf & Corballis 2007) Az előrelátás evolúciója: Mi az a mentális időutazás, és ez egyedülálló az emberek számára?
(The evolution of foresight: What is mental time travel, and is it unique to humans?)
(Schacter, Addis, & Buckner 2008) Jövőbeli események epizódszerű szimulációja:
koncepciók, adatok és alkalmazások
(Episodic simulation of future events: concepts, data, and applications)
Az emlékezés megtanulása: az epizodikus emlékezet korai ontogenetikája (Learning to remember: the early ontogeny of episodic memory)
Blight, D.W., 2009, “The Memory Boom: Why and Why Now?” in Boyer & Wertsch 2009: 238–251. doi:10.1017/CBO9780511626999.01
