3 ismert pszichológiai kísérlet és amit tanulhatunk belőlük

A pszichológia interdiszciplináris tudomány, amely szoros kapcsolatban áll számos más tudományterülettel. A múlt században számos téma keltette fel a pszichológusok érdeklődését, ami sok különböző kísérlethez vezetett, így születtek érdekes és értékes eredmények is. Cikkünkben három ismert pszichológiai kísérletet mutatunk be, és megvizsgáljuk, mit tanulhatunk belőlük.

Az 1950-es és 1960-as években végzett pszichológiai kísérletek nagy hangsúlyt fektettek az emberi viselkedés komplexitására. Hogyan viselkedünk különböző környezetben, miként hatnak ránk külső befolyásoló tényezők, és mennyire alkalmazkodunk a csoportunkhoz. Ezek a kísérletek alapvetően szerepet játszanak abban, hogy megértsük, hogyan alakítja a társadalmi környezet a viselkedésünket.  

A Bobo baba kísérlet

A mai napig foglalkoztatja a kutatókat és a társadalmat is, hogy a gyerekek honnan tanulják az erőszakos megnyilvánulásokat. Bandura a szociális környezet viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálta. Az elmélet szerint új viselkedési formákat sajátíthatunk el közvetlen tapasztalat vagy mások viselkedésének megfigyelése révén. Az 1960-as években kezdte el vizsgálni ezt a jelenséget gyerekek körében, ami később Bobo baba kísérlet néven híresült el.

Cikkünkből kiderül:

• Mennyire okolhatjuk a környezetet, ha egy gyerek agresszívan viselkedik?
• Milyen mentális betegségekkel mutathat összefüggést a tanult tehetetlenség, és mit tehetünk ellene?
• Kinek a véleménye fontosabb: a sajátunk vagy a közösségé?

A kísérlet során a gyerekeket három csoportba osztották. Az első csoport olyan felnőtteket látott, akik agresszívan, míg a második csoport agresszivitás nélküli viselkedést látott a Bobo babával szemben. A harmadik csoport nem látott semmilyen modellt, csak a babát. Ezután a kísérleti személyeket egy játékokkal teli szobába vitték, ahol megfigyelték, hogyan játszanak. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akik agresszív modellt láttak, nagyobb valószínűséggel mutattak fizikai agressziót. Az azonos nemű modellek erősebb hatást gyakoroltak a gyerekekre. 

A Bobo baba kísérlet jól szemlélteti, hogy

a gyerekek hajlamosak utánozni a környezetüket – különösen, ha agresszióról van szó – , ami jelentős hatással van a személyiségük és viselkedésük alakulására.

Ezért a példaképeknek és a környezetnek fontos szerepe van a tanulási folyamatban.
Annak ellenére, hogy a mai napig jelentősnek tekintjük ezt a kísérletet, számos kritika éri még most is. A vizsgálat csak a rövid távú viselkedésváltozásokat figyelte, így nem tudjuk, hogy az agresszív viselkedés hosszabb távon is megmarad-e. Ez felveti a kérdést, hogy mennyire gyakorol nagy hatást a megfigyelt modell a viselkedésre. Emellett nem különböztették meg az agressziót a játékos utánzástól. Felmerülhet, hogy a gyerekek szimplán csak utánozták a felnőttek viselkedését, így nem biztos, hogy az eredmény a valódi agresszivitást igazolja és nem csak az utánzást.

Az utóbbi évtizedben foglalkoztak azzal, hogy a médiában jelen lévő agresszió vajon fokozza-e annak megjelenését, azonban az eredmények a mai napig ellentmondásosak. 

A tanult tehetetlenség

Martin Seligman és kollégái az 1960-as években végeztek egy jelentős kísérletet, amely azt vizsgálta, hogyan reagálnak az állatok olyan helyzetekre, amikor úgy érzik, hogy nem tudják kontrollálni a negatív eseményeket. Ezt ma már a tanult tehetetlenség elméleteként ismerjük.
A kísérlet során Seligman három csoportba osztotta a kutyákat. Az első csoportba tartozó kutyák egyáltalán nem kaptak elektromos sokkot, így ők alkották a kontrollcsoportot. A második csoport enyhe sokkot kapott, amit el tudtak kerülni, ha egy adott helyen megnyomtak egy pedált. A harmadik csoport azonban nem tudta elkerülni az elektromos sokkot, bármit is tett. Később mindhárom csoportot egy ketrecbe helyezték, amelyből egy alacsony akadály átugrásával ki tudtak menekülni. Az első és második csoport kutyái gyorsan megtanulták, hogyan kerüljék el a sokkot. A harmadik csoport tagjai azonban nem próbáltak menekülni, ehelyett passzívan tűrték az újabb elektromos sokkot. Az eredmények alapján ezek a kutyák megtanulták, hogy nincs befolyásuk a körülményekre, ami meghatározta a viselkedésüket még akkor is, amikor már elkerülhették volna a negatív élményt. 

Seligman később ezt az elméletet emberekre is kiterjesztette. Előfordul, hogy

az emberek nem próbálnak meg kilépni egy negatív helyzetből, mert a korábbi tapasztalataik alapján úgy érzik, tehetetlenek.

Ilyen esetben jellemző a negatív előfeltételezés a jövővel kapcsolatban, a reménytelenség, demotiváltság és a passzív viselkedés. A kísérlet jól bemutatja, hogy a múltbeli tapasztalatok mély hatással lehetnek a jövőbeli viselkedésünkre és a mentális egészségünkre. Emiatt igen fontos szerepe van a pozitív megerősítésnek és a támogatásnak.

A tanult tehetetlenség sok mentális problémával mutat összefüggést, többek között a depresszióval. A tünetek nagyon hasonlóak, és a kontroll hiányának érzése elősegítheti a negatív gondolkodási minták kialakulását.

Asch-kísérlet

Solomon Asch az 1950-es években a konformizmust vizsgálta, azt, hogy az emberek mennyire hajlamosak engedelmeskedni a csoport nyomásának. 
A ma már Asch-kísérlet néven elhíresült kísérletsorozatban a résztvevők két kártyát láttak: az egyiken egy standard vonal, a másikon három különböző hosszúságú vonal szerepelt. A feladatuk az volt, hogy kiválasszák, melyik vonal egyezik meg a standarddal. Az első két körben mindenki helyesen válaszolt, de a harmadik körtől a beépített személyek tudatosan rossz válaszokat adtak. Az egyetlen valódi résztvevő nem volt tisztában azzal, hogy a többiek szándékosan tévednek. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a résztvevők 76%-a legalább egyszer alkalmazkodott a csoport véleményéhez.

Az Asch-kísérletből számos következtetést vonhatunk le. A konformizmus gyakran az önbizalom vagy az egyéni meggyőződés hiányából ered. Azok, akiknek nagyobb az önbizalmuk és határozott elveik vannak, kevésbé hajlamosak a csoportnyomásnak engedni, és inkább saját döntéseikre hagyatkoznak. Ugyanakkor a konformizmus lehet tudatos döntés is.

Egyesek azért igazodnak a közösség véleményéhez, hogy elkerüljék a konfliktusokat vagy a társadalmi elutasítást.

Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy eldöntse, alkalmazkodik-e a többiekhez vagy sem. A kísérlet tehát rámutat, hogy érdemes átgondolni,  hogy mikor igazodunk másokhoz, és mikor tartunk ki a saját véleményünk mellett.

Az 50-es és 60-as években végzett kísérletek közül sok nem felelne meg a mai normáknak, egy részüket elítéljük brutalitásuk vagy etikátlanságuk miatt. Ennek ellenére jelentőségük vitathatatlan. Ezek a kutatások nemcsak a pszichológia tudományának fejlődéséhez járultak hozzá, hanem ahhoz is, hogy jobban megértsük társadalmunk működését. A levont tanulságok segítenek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk önmagunkról és az emberi természetről.