3 meglepő jel, ami arra utal, hogy érzelmileg elérhetetlen vagy

Az érzelmileg elérhetetlen egyén viselkedése olyan mintát mutat, amely gátolja a valódi intimitás kialakulását vagy a kapcsolat elmélyítését. Cikkünkben 3 meglepő jelet mutatunk be, melyek arra utalhatnak, hogy te is érzelmileg elérhetetlen vagy.

Először is azt kell tisztáznunk, honnan eredhet az érzelmi elérhetetlenség.

Kötődési problémákból: Az elsődleges gondozókhoz való gyermekkori kötődés jelentős szerepet játszhat az érzelmi elérhetetlenség kialakulásában. Ha a gondozóink nem mutattak érdeklődést az érzéseink iránt, vagy nem nyújtottak sok szeretetet és támogatást, lehet, hogy ezt szívtuk magunkba kapcsolati modellként. Felnőttként a romantikus partnerekhez való kötődés követheti ezt a mintát, és elkerülő vagy szorongó kötődési módra lehetünk hajlamosak.

Átmeneti körülmények: Az érzelmi elérhetetlenség átmenetileg is előfordulhat. Sokan, akik mentális betegségekkel, például depresszióval küzdenek, nehezen tudják fenntartani az érzelmi kapcsolatot szeretteikkel. Mások esetleg a karrierjükre, egy nehézségekkel küzdő barátjukra vagy valami más váratlan dologra akarnak koncentrálni.

Szakítás utáni gyász: A szakításból eredő fájdalom megtapasztalása megnehezítheti, hogy egy új partnerrel szemben sebezhetővé váljunk. Ez különösen igaz akkor, ha kellemetlen szakításból, megcsalásból, viszonzatlan érzelmekből vagy kapcsolati erőszakból lábadozunk. Ezek bármelyike hozzájárulhat az alacsony önbecsüléshez, ami még inkább megnehezítheti az intimitás megélését.

Amikor érzelmileg elérhetetlen személyre gondolunk, elsősorban olyan valaki jut eszünkbe, aki bezárkózik és erőteljesen hárít, amikor érzelmekről van szó, kerüli a nehéz beszélgetéseket, vagy eltaszít mindenkit, amint túlságosan közel kerülnek hozzá. Bár ezek is jellemzők, a továbbiakban néhány olyan, gyakran figyelmen kívül hagyott jelet vizsgálunk meg, amelyek szintén arra utalhatnak, hogy érzelmileg elérhetetlenek vagyunk.

Cikkünkből kiderül:

• Az érzelmi elérhetetlenség számos formában nyilvánulhat meg.
• Nehezünkre eshet figyelmünket egy másik személyre összpontosítani.
• Ha a saját szükségleteinkkel nem vagyunk tisztában, nehéz mások számára érzelmileg elérhetőnek lenni.

1. Gyakran bonyolódunk kapcsolatba más, érzelmileg szintén elérhetetlen személlyel

Elsőre talán nem gondolnánk, de éppen az jelezheti, hogy mi magunk érzelmileg elérhetetlenek vagyunk, ha sokszor más, szintén érzelmileg elérhetetlen személlyel alakítunk ki kapcsolatot. Akiket alapvetően a szorongó kötődési mód jellemez, ők hajlamosak nagyfokú közelségre és intimitásra törekedni kapcsolataikban. Ez pedig egy üldöző-távolságtartó dinamikát alakíthat ki a két fél között.

Az üldöző-távolságtartó dinamika jellemzően akkor lép életbe, amikor az egyik fél az üldöző szerepét tölti be (többnyire az a személy, aki közelségre törekszik, és a kapcsolattal összefüggő szorongását szeretné csökkenteni), a másik fél pedig távolságtartóvá válik (térre és időre van szüksége, hogy egyedül, a maga tempójában dolgozza fel az eseményeket, különben nyomás alatt érzi magát).

Bár ebben a dinamikában alapvetően a távolságtartó személyt gondolnánk érzelmileg elérhetetlennek, fontos kitérni az üldöző szerepére is, ugyanis ő is rendelkezhet olyan elérhetetlen részekkel, melyekről előfordulhat, hogy nem is tud.

Az érzelmi elérhetetlenség ugyanis egyénenként eltérő módon nyilvánulhat meg, így az üldözőt és a távolságtartót egyaránt jellemezheti.

Ha gyakran találjuk magunkat érzelmileg elérhetetlen partnerrel való kapcsolatban, és sokszor úgy érezzük, hogy üldözzük a partnerünket, vagy hogy az érzelmi szükségleteink nem teljesülnek, akkor valószínűleg van egy olyan részünk, amely tudat alatt ismételten ezt a dinamikát választja.

Ezáltal azt hisszük, hogy a szerelem nem valódi, hacsak nem kell harcolnunk érte, vagy könyörögnünk, hogy kielégítsék a szükségleteinket.

Ebben az esetben előfordulhat, hogy az üldöző szerepét vesszük fel kapcsolatainkban, és ennek következtében nem tudunk teljesen jelen lenni érzelmileg. Ez pedig arra utal, hogy mi magunk is érzelmileg elérhetetlenek vagyunk, legfőképp saját magunk számára.

2. Minden energiánkat a partnerünkre irányítjuk, saját magunk rovására

Az a tendencia, hogy minden energiánkat a partnerünkre irányítsuk, idővel neheztelést szülhet, és negatív hatást gyakorolhat az önbizalmunkra is. Ugyanis ha minden energiánkkal másra összpontosítunk, nem marad kapacitásunk önmagunkra. Ha például az a hiedelem húzódik meg bennünk, hogy az emberek mindig elhagynak, és nem vagyunk szerethetők, erős vágyat érezhetünk, hogy kizárólag a partnerünkre koncentráljunk, bármibe is kerüljön ez nekünk.

Ez pedig megakadályozhatja, hogy önmagunkra összpontosítsunk, ráadásul ellentétes hatást is válthat ki, mivel akaratlanul is eltávolíthatjuk magunktól a partnerünket. Ahelyett tehát, hogy minden energiánkat egy másik személyre irányítanánk, tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

• Milyen célt szolgál ez a dinamika, és miért döntök úgy, hogy újra és újra részt veszek benne?
• Milyen belső sebemről terelem el ezzel a figyelmemet, ami további reflexiót igényelne?
• Milyen vigaszt jelent számomra, hogy a kapcsolataimban az üldöző szerepét vállalom, és állandóan arra vágyom, hogy engem válasszanak, de sosem érzem úgy, hogy eljuthatok odáig?

3. Nehezen tudjuk érvényesíteni igényeinket, és gyakran elbagatellizáljuk saját érzelmeinket

A szorongóan kötődő partnerek nehezen tudják érvényesíteni igényeiket, és sokszor képtelenek egészséges határokat húzni. Gyakran a partnerük igényeit helyezik előtérbe, és elnyomják a sajátjaikat. Lehet, hogy igent mondanak olyan dolgokra, amelyek kényelmetlenek számukra, ezzel próbálva biztosítani, hogy a kapcsolat ne érjen véget,.

Az érzelmi elérhetetlenség abból is adódhat, hogy nem vagyunk összhangban a saját érzelmeinkkel. Lehet, hogy annyira arra összpontosítunk, hogy partnerünket rávegyük a változásra vagy a megnyílásra, hogy ez elvonja a figyelmünket a saját érzelmeink felismerésétől, kezelésétől és feldolgozásától. Ha nem vagyunk kapcsolatban saját szükségleteinkkel és érzéseinkkel, nehéz jelen lenni, és az érzelmi elérhetőség is sérülhet.

Ha valami felzaklat bennünket, és szándékosan elrejtjük vagy elbagatellizáljuk, hogy a partnerünk ne hagyjon el, lassan, de biztosan falat építünk, amely végül olyan magas lesz, hogy a partnerünk nem lesz képes átmászni rajta.

Idővel ez a viselkedés sértődöttséghez vezethet, és gátat szabhat az érzelmi intimitásnak. Hitelesség és sebezhetőség nélkül a kapcsolat stagnálni fog, és nem lesz fenntartható.

Mit tehetünk, hogy érzelmileg elérhetőbbé váljunk?

Azonosítsuk a kiváltó okot: A probléma gyökerének feltárása betekintést nyújthat abba, hogyan kezeljük az érzelmi elérhetetlenséget. Ha például egy csúnya szakításon mentünk keresztül, lehet, hogy csak több időre van szükségünk, mielőtt újra megpróbálunk közel kerülni valakihez. Ha azonban valami komolyabb dolog, például a gyermekkori elhanyagolás befolyásolja a másokhoz való közeledési képességünket, érdemes mindezt átbeszélni egy pszichológussal. A trauma vagy a bántalmazás hatásainak kezeléséhez általában szakmai támogatásra van szükség.

Gyakoroljuk a megnyílást: Gyakran hasznos, ha az érzelmek kifejezése egyedül is kényelmesebbé válik, mielőtt megpróbálnánk megosztani őket egy romantikus partnerrel. Kiváló lehetőséget nyújtanak erre az alábbi módszerek: 

• Vezessünk naplót az érzéseinkről.
• Használjunk művészetet vagy zenét az érzelemkifejezés gyakorlására.
• Beszéljünk az érzelmekről megbízható emberekkel, például közeli barátokkal vagy családtagokkal.
• Osszuk meg érzelmi problémáinkat vagy sebezhetőségünket először üzenet formájában.

Adjunk időt magunknak: Ha rájöttünk, hogy érzelmileg távolságtartóak vagyunk, azt hihetjük, hogy érdemes azonnal elkezdenünk változtatni ezen. Az egyik napról a másikra történő javulás azonban nem reális. Az igazi sebezhetőséghez idő kell, és ha azelőtt erőltetjük a megnyílást, mielőtt készen állnánk rá, az néha szorongást vagy kellemetlenséget válthat ki.

Vonjuk be a partnerünket: Miközben feltárjuk az érzelmi elérhetetlenséghez hozzájáruló tényezőket, és azon dolgozunk, hogy elérhetőbbé váljunk, kommunikáljunk partnerünkkel a tanultakról. Dolgozzunk ki egyéni stratégiát a közös fejlődésre, például jegyzeteken keresztül osszuk meg egymással aktuális érzelmeinket.

Töltsünk időt egészséges kapcsolatokban: Ha az érzelmi elérhetetlenség kötődési problémákból vagy egészségtelen kapcsolati mintákból ered, segíthet, ha látjuk, hogy milyenek az egészséges kapcsolatok. Gondoljunk olyan barátokra vagy családtagokra, akik erős, hosszú távú kapcsolatban élnek, ideális esetben olyan emberekre, akikkel sok időt töltünk. Figyeljünk arra, hogyan érintkeznek ők a partnerükkel. A megfigyelés útján ugyanis sokat tanulhatunk az érzelmek helyes kezeléséről.

Merjünk szakemberhez fordulni: Az érzelmi elérhetetlenséget nem mindig lehet egyedül feldolgozni, és ez rendben is van. Ha továbbra is gondot okoz az érzelmi kiszolgáltatottság, és szorongunk a nehézségek miatt, amelyeket ez okoz a kapcsolatainkban, egy szakember útmutatást és támogatást nyújthat.