4 tévhit a boldogságról, amitől csak boldogtalanabbak leszünk

A modern társadalomban jelentős üzenet, hogy a boldogságra kell törekednünk, az a feladatunk, hogy boldogok legyünk. Ez jól is hangzana, csak épp ne lennének ott azok a negatív érzelmek és gondolatok, ugye? Csak ne szoronganánk annyit, ne rágódnánk a múlton, ne aggodalmaskodnánk a jövőn, ne lennének fájdalmas veszteségeink, hiányaink… és akkor boldogok lennénk.

A modern boldogságkultusz több olyan tévedésre épül, amelyek miatt valójában kevésbé vagyunk boldogok. Az általános körülmények, életfeltételek javulása oda vezetett, hogy ma egy átlagember él úgy, mint a középkorban egy nemesember, vagy király. De boldogabbak lettünk-e? A statisztikák sajnos nem ezt mutatják. Dr. Russ Harris azt írja a Boldogságcsapda című könyvében, hogy az ok az alábbi négy, téves boldogságmítoszban keresendő.

1. A boldogság az ember természetes állapota

A kultúránk azt üzeni, hogy alapvetően boldognak kellene lennünk. Ennek köszönhetően sokszor azt is gondoljuk, hogy mindenki más boldog, csak mi nem, ami persze még inkább csökkenti a boldogságunkat. Az alapvető tévedés ebben az, hogy a boldogság nem volt az evolúció célja – csak egy kellemes mellékterméke. Az emberi agy nem arra fejlődött ki, hogy boldogok legyünk, hanem hogy elhárítsa a veszélyeket, és megoldja a problémákat. Ebben nagyon jó is, de közben számos negatív érzelmet és gondolatot is generál, hogy megóvjon minket. Az is természetes hát, hogy időnként félünk, izgulunk, vagy szorongunk, ahogy mindenki más is.

2. Ha nem vagyok boldog, valami baj van velem

Ha a boldogságot vesszük normális állapotnak, akkor azt gondolhatjuk, a boldogtalanság nem normális. Tehát amikor elkerülhetetlenül, az élet részeként szembesülünk nehézségekkel, pl. veszteségekkel vagy félelemmel, akkor nem elfogadással viszonyulunk a saját érzelmeinkhez és gondolatainkhoz, hanem mondjuk hibáztatjuk, kritizáljuk, gyengének nevezzük magunkat. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem az a normális reakció, hogy boldogok legyünk, és többet árt, mint használ ilyenkor is magunkra erőltetni a boldogság látszatát.

3. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, meg kell szabadulnunk a negatív érzéseinktől és gondolatainktól

A pozitív pszichológia leggyakrabban félreértelmezett üzenete, hogy iktassunk ki minden negatívumot az életünkből, és koncentráljunk csak a pozitívra. Ezzel az egyik legnagyobb baj, hogy a fontos dolgok az életben mind pozitív, mind negatív érzelmeket hoznak magukkal. Nem tudunk úgy teljes életet élni, fejlődni, szeretni, megvalósítani a vágyainkat, hogy közben tartózkodni akarunk minden negatívumtól. Ezt nagyon szépen példázza az alábbi jelenet a Minden végzet nehéz című filmből.

4. Tudnunk kellene irányítani az érzéseinket és gondolatainkat

„Gondolkodj pozitívan!”, „Szedd össze magad, csak akarni kell!” – Ismerősek az ilyen és ehhez hasonló jó tanácsok? Az igazság az, hogy jóval kevésbé tudjuk irányítani, milyen érzelmeink és gondolataink jelennek meg, mint szeretnénk. Nyilván sok mindent megpróbáltunk már, hogy ezt megtegyük – de gondoljunk bele, működtek ezek a stratégiák hosszútávon? Meg tudtunk szabadulni a negatív gondolatainktól és érzéseinktől? Ideiglenesen el tudjuk ugyan érni, hogy jobban érezzük magunkat, ha akarjuk, de, ahogy valószínűleg tapasztalhattuk, idővel a negatív gondolatok és érzések újra meg újra megjelennek az életünkben, pont azért, mert természetesek. Erre a negyedik tévhitre épül sok önsegítő könyv és praktika, olyannyira népszerű, hogy azt a gondolatot is elülteti a fejünkben, hogy bennünk van a hiba, ha nem tudunk mindig pozitívak, boldogok lenni.

Felszabadító azt felismerni, hogy a negatív érzelmeimtől és gondolatainktól nem kell megszabadulnunk ahhoz, hogy teljes életet éljünk.

Nem kell mindig boldognak lennünk ahhoz, hogy összességében elégedettséggel tekintsünk az életünkre. A boldogság többféleképpen értelmezhető. Általában az érzelemre gondolunk, amikor arról beszélünk, hogy boldogok vagyunk: hogy pozitív érzések, megelégedettség, hála, szeretet töltenek el. Azonban az érzelmek természetüknél fogva nem tartósak. Minél inkább próbáljuk elkapni őket, annál jobban kicsúsznak a kezünkből. Ha tehát azt a fajta boldogságot keressük, hogy folyamatosan csak jó érzéseink legyenek, akkor elkerülhetetlenül csalódni fogunk. A boldogság másik értelmezése a teljes és jelentőség teli élet élése. Ebbe beletartozik, hogy boldognak érezzük magunkat, de ezzel együtt nem zárjuk ki a negatív érzéseket és gondolatokat. Az értékeink, és céljaink vezérlik az életünket, a félelmeink és szorongásaink helyett. Az ebből fakadó megelégedettség inkább egy tudat, mint egy mulandó érzés – ezért tartósabb is. Ha tehát a boldogságot keressük, tegyük fel magunknak a kérdést: milyen ember szeretnék lenni? Milyen életet szeretnék élni? Mely értékek fontosak a számomra?