Az anyaságot gyakran rózsaszín ködben úszó, mindig örömteli időszaknak képzeljük el, a valóságban azonban sok esetben hoz magával negatív érzelmeket is. Cikkünkben a „mom-rage", vagyis az anyai düh leküzdéséhez nyújtunk tippeket.
Mi az anyai düh?
Az anyai düh több mint ingerlékenység – ez egy intenzív, váratlan és elsöprő dühérzet, amit gyakran valamilyen apróság vált ki.
Ez a düh jellemzően egy mélyebb, kielégítetlen szükségleten (például a támogatás hiánya, az egyedüllét vagy az alváshiány) vagy olyan érzelmeken alapul, mint a frusztráció, a szomorúság és a bűntudat.
A társadalom és a közösségi média gyakran úgy mutatja be az anyaság kezdetét, mint egy nő életének egyik legboldogabb időszakát, amely tele van békével, önfeláldozással és türelemmel. Amikor az anyai düh mégis lecsap, az a szégyen és a bűntudat érzését eredményezheti, ami állandósítja a hallgatás körforgását, hogy nem beszélünk arról, ami történik.
Ne feledjük azonban, hogy ezek a reakciók nem tesznek bennünket rossz anyává!
Cikkünkből kiderül:
- Az anyai düh egy elsöprő dühkitörés, amelyet gyakran apró dolgok váltanak ki.
- Az igényeinkkel való foglalkozás és a kiváltó okok felismerése segíthet abban, hogy tervet készítsünk a kirohanások csökkentésére.
- Használjuk ezt a 6 megvalósítható lépést, hogy tervet készítsünk az anyai düh hosszú távú csökkentésére és a kezdeti hatások mérséklésére.
6 lépés az anyai düh megszelídítéséhez
Az anyai düh kezelése magában foglalja a kiváltó okok felismerését és kezelését, valamint az epizódok csökkentésének és leállításának proaktív tervezését.
1. Lépés: Azonosítsuk a kielégítetlen szükségleteket
Az anyai düh gyakran kielégítetlen szükségletekből és mélyebb érzelmekből, például szomorúságból vagy frusztrációból fakad. Gondoljuk végig a napi rutinunkat és az érzelmi, fizikai és mentális szükségleteinket. Mi hiányzik? Van valami, amire szükségünk van ahhoz, hogy nagyobb támogatottságot érezzünk?
Feladat: Írjuk le az összes olyan szükségletet, amelyről úgy érezzük, hogy nem teljesül. Akár több támogatásra, akár több egyedüllétre vagy több alvásra van szükségünk, ezeknek az igényeknek a meghatározása az első lépés a rendezésükhöz.
2. Lépés: Találjuk meg a kiváltó okokat
Ha felismerjük a kiváltó okokat, például a rendetlenséget, a hangos zajt vagy a támogatás hiányát, az segíthet csökkenteni azokat. Ha megértjük, hogy mik ezek, az segíthet előre jelezni a szükségleteinket, mielőtt az anyai düh jelentkezne.
Feladat: Soroljuk fel azokat a dolgokat, amelyek folyamatosan dühöt vagy frusztrációt váltanak ki belőlünk. Figyeljünk arra, hogy mi történt az érzelmi felindulás során és közvetlenül előtte.
3. Lépés: Ismerjük el az érzéseinket
Fontos, hogy szégyenérzet nélkül ismerjük el minden érzésünket. Ezek nem tesznek bennünket rossz anyává! Ha felismerjük, hogy túlterheltnek vagy dühösnek érezzük magunkat, hatalmunkban áll megválasztani a válaszreakciónkat is.
Feladat: Írjuk le azokat az eseteket, amikor túlterheltnek vagy dühösnek éreztük magunkat, és hogy mit gondolunk, mi vezethetett ezekhez az érzésekhez.
4. Lépés: Tartsunk szünetet
Próbáljunk meg elhatárolódni a dühtől úgy, hogy mély lélegzeteket veszünk, kivonjuk magunkat a helyzetből, vagy hagyjuk, hogy a társunk vegye át a helyünket. Egy gyors szünet segíthet megnyugodni, és tisztább fejjel közelíteni a helyzethez.
Feladat: Írjunk le néhány gyors stratégiát, amellyel megnyugodhatunk, ha úgy érezzük, hogy a düh felszínre tör.
5. Lépés: Újrakapcsolódás és jóvátétel
A kirohanás után döntő fontosságú, hogy hogyan kapcsolódunk újra, és hogyan tesszük jóvá a gyermekünk, a partnerünk és akár önmagunk felé is. Beszélgessünk nyugodtan, ismerjük el a történteket, kérjünk bocsánatot, ha szükséges, magyarázzuk el, mi történt, és mondjuk el, mit fogunk legközelebb másképp csinálni. Amikor gyermekünkkel beszélgetünk, használjunk egyszerű, az életkorának megfelelő, számára érthető nyelvet.
A beszélgetés mintája a következő lehet:
„Anyu hangja hangos lett, ami valószínűleg ijesztő volt." (Mondjuk el, mi történt.)
„Sajnálom!" (Kérjünk bocsánatot.)
„Feszült lettem, mivel olyan hangos itt minden." (Magyarázzuk el a történteket.)
„Legközelebb veszek egy mély levegőt, mielőtt megszólalok, így megnyugodhatok, és a hangom is halkabb lesz." (Mondjuk el, mit fogunk legközelebb másképp csinálni.)
Feladat: Gyakoroljuk az egyszerű forgatókönyv megírását, hogy a kirohanás után újra kapcsolatba lépjünk önmagunkkal, a partnerünkkel és a gyermekünkkel, és helyrehozzuk a dolgokat.
6. Lépés: Folyamatosan figyeljünk oda szükségleteink kielégítésére
Győződjünk meg róla, hogy szükségleteink folyamatosan kielégülnek, hogy megakadályozzuk az érzelmi pohár kiürülését. A szükségleteink következetes kielégítése jelentősen csökkentheti az anyai dührohamok gyakoriságát és intenzitását.
Feladat: Készítsünk listát azokról a módszerekről, amelyekkel rendszeresen támogathatjuk és képviselhetjük szükségleteinket, és építsük be ezeket a rutinunkba.
Az anyai düh, bár gyakran nem beszélnek róla, gyakori lehet a szükségleteik kielégítéséért küzdő anyáknál. Ne feledjük, hogy az anyai düh nem tesz bennünket rossz anyává. Nem vagyunk egyedül az anyaság kihívásokkal teli útján. Segíthet, ha megértjük az érzelmeink kiváltó okait, és megtervezzük, hogyan kezeljük őket mind az adott pillanatban, mind hosszú távon. A fenti hat lépés támogathat bennünket abban. hogy egészségesebb, nyugodtabb önmagunk legyünk.
