Belülről túl sok, kívülről túl kevés: a csendes típusú borderline

Ha borderline személyiségzavarról hallunk, egy sztereotipikus kép jelenhet meg előttünk: impulzív, érzelmileg túlfűtött emberek, akik látványosan megélik a hullámzó hangulataikat, és ez kapcsolataikban is szélsőséges formában megjelenik. Pedig a helyzet ennél jóval árnyaltabb. A borderline nem egy homogén kategória, és nem minden érintett mutatja ugyanazokat a tüneteket. Sokan csendben, a külvilágtól rejtve, szinte láthatatlanul küzdenek a belső viharokkal. Míg a „klasszikus” borderline tünetek gyakran kifelé irányulnak dühkitörések, impulzív döntések, heves kapcsolati konfliktusok formájában, addig a csendes borderline inkább befelé fordul: elrejti mások elől a szenvedését, és saját magát bünteti. Cikkünkben a borderline kevésbé ismert, de nem kevésbé fájdalmas arcát mutatjuk be: a csendes borderline-t.

Bár a borderline személyiségzavar (BPD) hivatalosan egyetlen diagnózis, a tünetek nagyon különböző formában jelenhetnek meg. Az úgynevezett „csendes borderline” vagy „magasan funkcionáló borderline” nem alkot külön diagnosztikai kategóriát, hanem a borderline egy kevésbé tipikus, befelé forduló változata. Míg a klasszikus BPD-t impulzív viselkedés, látványos hangulatingadozások és dühkitörések jellemzik, a csendes borderline-nál ugyanez a feszültség inkább befelé irányul.

A különbség a „hagyományos" és a csendes BPD-sek között az, hogy az utóbbiak pókerarccal rejtik el belső káoszukat, így a környezetük gyakran hosszú ideig nem veszi észre a problémát, vagy csak a legközelebbi ismerősök számára lesz látható. Akik a borderline-nak ebben a formájában érintettek, maguk felé fordítják a haragjukat, magukat hibáztatják, vagy disszociálnak inkább, mintsem hogy másokra zúdítsák az érzéseiket. Mindeközben kifelé viszonylag stabilnak tűnhetnek. Éppen emiatt gyakran félrediagnosztizálják őket depresszióval, szorongásos zavarral vagy poszttraumás stressz zavarral.

A borderline egy spektrum, a DSM-5 szerint kilenc tüneti kritériuma van, amelyekből öt megléte szükséges a diagnózishoz — így rengeteg eltérő tünetkombináció létezhet. A csendesebb fajta BPD éppen azért veszélyes, mert a kívülről nyugodtnak tűnő emberek belül ugyanolyan intenzív szenvedést élnek meg, mint a látványosabban megnyilvánuló BPD-sek, csak ezt ügyesen elrejtik a világ elől.

Cikkünkből kiderül:

1. Miből ismerhető fel a csendes típusú borderline?
2. Miben különbözik a tipikus borderline-tól a tüneteket tekintve?
3. Hogyan kezelhető?

Hogyan ismerhető fel a borderline csendes típusa?

A csendes borderline személyiségzavar számos tünetében hasonlóságot mutat a klasszikus BPD-vel – a különbség abban rejlik, mennyire láthatóak ezek mások számára. Gyakoriak lehetnek a következő tünetek:

1. Krónikus ürességérzés és érzelmi túltelítődés

A borderline személyiségzavarban szenvedők érzelmei gyakran szélsőségesen intenzívek, amit disszociációval vagy érzelmi kiüresedéssel próbálnak tompítani. Mivel minden apró dolog képes érzelmi hullámvasútra rakni őket, sokkal egyszerűbb eltávolodni az érzelmi megéléseiktől. Emiatt sokszor éreznek ürességet, és úgy észlelhetik, mintha csak külső megfigyelői lennének önmaguknak.

1. Bizonytalan énkép és állandó identitáskeresés

Valamennyire az előző pontban említett ürességből és disszociációból is következik, hogy a BPD-sek nem biztosak abban, kik is ők valójában, vagy nehezen kapcsolódnak önmagukhoz. Továbbá erős bennük az elhagyástól való félelem – fokozottan törekednek arra, hogy mások elfogadják őket, így a saját szükségleteiket is képesek teljesen háttérbe szorítani másokért. Emiatt nehezen értik meg a saját szükségleteiket és hogy hogyan tudják önmaguknak megadni, amire szükségük van.

1. Passzív-agresszivitás és a harag elfojtása

Míg a klasszikus borderline hajlamos másokat hibáztatni, projektálni és kifelé robbanni, a csendes borderline-ban érintettek a dühüket inkább befelé fordítják. A másik felé érzett haragot vagy a saját szégyenüket nem tudják aktívan kifejezni, így azok kifelé leginkább passzív-agresszív viselkedésben, csönddel büntetésben, gázlángozásban vagy szarkazmusban nyilvánulhatnak meg. Ők a hagyományos borderline-nal ellentétben legtöbbször maguk felé fordítják a haragjukat, és csupán jelzésértékűen – akár passzív-agresszív viselkedéssel és elzárkózással – kommunikálják, hogy valami baj van.

1. Impulzív, önkárosító viselkedés

A külvilág számára visszafogottnak tűnhetnek, de gyakran impulzív cselekedetekkel vezetik le a belső feszültséget: túlzott költekezés, falásrohamok, rizikós szexuális viselkedés, titkolt önsértés vagy veszélyes döntések formájában. Ezek a csendes borderline esetében leginkább titokban, mások tudta nélkül történnek.

1. Intenzív visszautasítástól való félelem

A borderline személyiségzavarosok alapvető jellemzője, hogy állandóan attól tartanak, hogy mások elutasítják vagy elhagyják őket. Emiatt, különösen a csendes típusban érintettek, hajlamosak a konfliktuskerülésre, és inkább mások kedvére tenni, feladva ezzel saját szükségleteiket és határaikat. Általában hajlamosak önmagukat hibáztatni egy konfliktushelyzetben, ami rengeteg bűntudattal és szégyennel jár, ugyanakkor ezt manipulációs taktikaként is alkalmazhatják.

1. Izoláció és önkéntes elszigetelődés

Bár rettegnek a magánytól, gyakran saját döntésükből vonulnak vissza, mert a társas kapcsolatok érzelmi intenzitása túl sok számukra. Az elszigeteltség számukra biztonságosabb, mint az érzelmi sérülés kockázata.

1. Hasítás – fekete-fehér gondolkodás

A világot és másokat szélsőségesen értékelik: valaki vagy tökéletes vagy teljesen rossz. Egy kisebb csalódás is drámai belső váltást okozhat, ami ghostinghoz vagy akár a kapcsolat teljes megszakításához vezethet.

1. Önszabotázs és imposztor szindróma

Erősen él bennük a hiedelem, hogy nem érdemlik meg a jó dolgokat, ezért tudattalanul vagy tudatosan hajlamosak tönkretenni jól alakuló helyzeteket, kapcsolatokat, vagy megakadályozni saját sikereiket.

1. Hipervigilancia és túlérzékenység

Folyamatosan figyelik mások reakcióit — egy pillantás, egyfajta hanghordozás, mozdulat is erős belső szorongást kelthet. Sokszor személyes támadásként értelmeznek ártalmatlan megjegyzéseket vagy helyzeteket. Mivel a BPD alapvetően gyakran korai traumákban gyökerezik, az ebben szenvedőknek a világ fenyegető és bizonytalan hely lehet, amivel szemben állandó készenlétre van szükségük.

1. Problémás érzelemkezelés és elfojtás

Úgy érzik, nincs joguk érezni azt, amit éreznek, ezért megpróbálják elnyomni érzelmeiket. Ez hosszú távon érzelmi ürességhez, disszociációhoz, vagy később robbanásszerű érzelemkitöréshez vezet.

A csendes borderline tünetei tehát nagyrészt megegyeznek a klasszikus BPD jellemzőivel — az igazi különbség abban rejlik, mennyire láthatóak ezek mások számára.

Míg a klasszikus BPD-sek gyakran látványos érzelemkitörésekkel reagálnak, a csendes borderline-osok többnyire magukban, rejtve vívják meg harcaikat. Nem minden érintett tapasztalja meg az összes felsorolt tünetet, és azok intenzitása, gyakorisága, valamint időtartama is egyénenként eltérhet.

Mi a megoldás?

Akik ebben a fajta borderline-ban szenvednek, a folyamatos szégyen miatt és attól való félelmükből, hogy nem elég jók másoknak, nehezen kérhetnek segítséget. Pedig szerencsére mára sok hatékony megoldással lehet segíteni ezen az állapoton:

1. Kognitív viselkedésterápia (CBT)

Az egyik ilyen a CBT. Célja, hogy felismerjük és átalakítsuk azokat a torz, önsorsrontó gondolatokat, amelyek fenntartják a problémákat. A terápia során például gondolatnaplókat vezetünk: leírjuk, mit gondoltunk egy adott helyzetben, és segítünk észrevenni a szélsőséges gondolkodásmintákat (pl. „Sosem fog szeretni senki”). Ezek helyett fokozatosan reálisabb, neutrálisabb gondolatokat tanulunk meg alkalmazni (pl. „Lehet, hogy most így érzem, de idővel meg fogom tapasztalni, hogy szerethető vagyok”). Ez segít megállítani a negatív gondolati spirálokat, és a valós helyzetekre, nem pedig a belső torzított gondolatainkra reagálni.

1. Dialektikus viselkedésterápia (DBT)

A borderline személyiségzavar egyik leghatékonyabb terápiás módszere, amelyet a maga is borderline-ban szenvedő Marsha M. Linehan fejlesztett ki. A DBT négy alapterület fejlesztésére koncentrál, amelyek a következők:

1. Mindfulness: megtanít észrevenni a pillanatban megjelenő érzéseket és gondolatokat ítélkezés nélkül.
2. Érzelemszabályozás: segít megtanulni kezelni a túl intenzív érzéseket.
3. Stressztűrés: módszereket ad a feszültség ideiglenes enyhítésére önkárosítás vagy impulzív viselkedés nélkül.
4. Interperszonális hatékonyság: fejleszti a kommunikációt, a konfliktuskezelést és a határok meghúzását.

1. EMDR-terápia

Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) elsősorban trauma feldolgozására alkalmas, de a borderline-nal küzdők számára is hasznos lehet, hiszen a probléma gyökere gyakran gyerekkori érzelmi vagy fizikai trauma. Az EMDR segít feldolgozni a múlt fájdalmas élményeit, így kevésbé lesznek hatással a jelenlegi érzelmi reakcióinkra.

1. Gyógyszeres kezelés

Súlyos esetekben pszichiáter javaslatára bizonyos gyógyszerek enyhíthetik a szorongást, depressziót vagy impulzivitást. Fontos azonban tudni, hogy a gyógyszerek önmagukban nem kezelik a BPD kiváltó okait, ezért leginkább pszichoterápiával kombinálva hatékonyak.

A terápiás lehetőségeken túl léteznek egyszerű, mindennap alkalmazható önsegítő stratégiák is, amelyek segíthetnek jobban kezelni a nehéz helyzeteket, valamint stabilizálni az érzelmi világot. Ilyenek például az impulzus- vagy érzelemnapló vezetése és egy biztonságot adó, támogató közeg kialakítása. Ezek apró, de hatékony lépések lehetnek a hétköznapokban a kontroll visszaszerzéséhez.