4 ok, amiért ürességet érezhetünk – Hogyan kapcsolódik ez a borderline-hoz?

Az ürességérzés egy gyakran megfoghatatlan, mégis mindenki által megtapasztalt megélés, amely sokak életében visszatérő vendég. Vajon honnan ered, miért van velünk, mit jelezhet, és hogyan kapcsolódik a borderline-hoz?

Az üresség olyan érzés, mintha elveszítenénk a kapcsolódás képességét – önmagunkhoz, másokhoz. Gyakran egy-egy csendes pillanatban tör ránk, például egy nyugodt hétvégén. Ugyanakkor nemcsak a semmittevés hozhatja elő: sokan éppen a folyamatos pörgés, a túlzásba vitt munka vagy a közösségi média görgetése közben tapasztalják meg ugyanezt.

A cikkből megtudhatod:

1. Miért érezzük magunkat üresnek, és ez mihez kapcsolható?
2. Milyen formában jelenik meg az üresség, és mikor válhat problémává?
3. Mit tehetünk ellene?

Bár az üresség érzését a borderline személyiségzavar egyik fő jellemzőjeként tartják számon, a legtöbben – valamilyen formában – megtapasztaljuk életünk során. A Herron és Sani (2021) által végzett kutatás szerint ez az állapot nem kizárólag mentális betegségekhez köthető, hanem egy mélyebb, egzisztenciális tapasztalat is lehet. Az üresség gyakran az identitásunkkal, kapcsolatainkkal és életünk értelmével kapcsolatos bizonytalanságból fakad, és olyan helyzetekben erősödhet fel, amikor elveszítjük a biztonságérzetünket, például egy nagy életesemény, veszteség vagy jelentős változás hatására.

A kutatók szerint ez az állapot nem feltétlenül kóros, hanem egyfajta jelzés is lehet arra, hogy életünkből valami hiányzik, és érdemes újraértelmezni a céljainkat, kapcsolatainkat vagy önmagunkhoz való viszonyunkat.

Viktor E. Frankl „egzisztenciális vákuum” fogalma szorosan összefügg az üresség érzésével. Frankl szerint egyik alapvető vágyunk, hogy értelmesnek lássuk az életünket. Amikor belemerülünk a rohanó hétköznapok feladataiba, akkor nem érezzük az ürességet. Viszont amikor eljön a hétvége, akkor rádöbbenünk erre az elárasztó, beszippantó érzésre. Frankl úgy véli, hogy ezt az űrt próbáljuk kitölteni valamivel, ami elégedettséget hoz, de gyakran nem a megfelelő eszközzel igyekszünk csökkenteni ezt az érzést. Ilyen lehet a túlzott evés, az élvezeti szerek vagy a munkaalkoholizmus. Ezeknek a tevékenységeknek az a jellemzője, hogy bármit csinálunk, sosem érezzük elégnek. Általában az üresség együtt jár fokozott fáradtsággal és „valahogy úgyis lesz” hozzáállással. Frankl munkája alapján elmondható, hogy mindig meg tudjuk haladni önmagunkat, és képesek vagyunk újabb értelmet találni. Ehhez viszont fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk ezt az érzést, és az eddigi megküzdési módszereinket.

A kognitív viselkedésterápia képviselői szerint az üresség érzése valójában egy nem megfelelő védekezési mechanizmus is lehet, amely akkor aktiválódik, amikor a szenvedés elviselhetetlenné válik.

Ebben az állapotban az elme próbálja elkerülni a fájdalmat, és az üresség érzése menedékként szolgálhat, amikor más módon nem tudunk megbirkózni a helyzettel. Ezt a megküzdési stratégiát elsősorban a borderline személyiségzavarral élő pácienseknél figyelték meg.

A közösségi média túlzott használata szintén összefügg a társadalmi elszigeteltséggel és az üresség érzésével; a digitális kapcsolatok nem képesek pótolni a mély, személyes interakciók hiányát. Ezen kívül a „fear of missing out" (FOMO) jelensége is szerepet játszhat ebben az érzésben. Ez a jelenség egyfajta erős félelmet jelent attól, hogy kimaradunk valamiből, illetve mások gazdagabb élményeket élnek át, mint mi. Ez fokozott szorongáshoz és hiányérzethez vezethet. A folyamatos összehasonlítás, amelyet a közösségi médiában látott tökéletes pillanatok idéznek elő, mélyítheti bennünk az üresség érzését.

Hogyan kapcsolódik az ürességérzés a borderline kórképhez?

A borderline személyiségzavar esetében az ürességérzés nem csupán egy egyszerű, múló tünet, hanem gyakran a személyiség mélyebb, állandóbb aspektusát tükrözi. Sok pszichológiai rendellenességnél az üresség érzése csak átmeneti jelenségként jelenik meg – például étkezési zavaroknál, kényszerbetegségek, poszttraumás stressz zavar vagy skizofrénia esetén –, míg a személyiségzavaroknál ez az érzés stabilabb, tartósabb élményként tapasztalható. Ezt a kórképet gyakran kíséri identitászavar – azaz a stabil énkép és önazonosság hiánya –, valamint az intenzív, gyakran elárasztó érzelmek szabályozásának nehézsége.

A borderline személyiségzavarral élő embereknél gyakran megjelenik egy mély, tartós ürességérzés, amely összefügghet az önsértő viselkedéssel is. Sok esetben a depresszió is megjelenik, és ennek az egyik fő tünete éppen ez az üresség, ami folyamatosan jelen van az életükben.

Ez a belső űr nemcsak az önértékelésüket, hanem a kapcsolataikat is erőteljesen befolyásolja: gyakran okoz konfliktusokat és nehézségeket a társas kapcsolatokban.

Mit tehetünk, amikor eláraszt az üresség érzése?

Rendszeres testmozgás beiktatása: A fizikai aktivitás – legyen szó sétáról, futásról vagy jógáról – bizonyítottan javítja a hangulatot és csökkenti a stresszt.

Mindfulness és meditáció gyakorlása: A tudatos jelenlét fejlesztése segít abban, hogy jobban megértsük és elfogadjuk belső érzelmeinket.

Az üresség érzésének megfigyelése: Próbáljuk elfogadni az üresség érzését ahelyett, hogy elfojtanánk. Figyeljük meg annak erősségét, gyakoriságát, és vizsgáljuk meg, hogy társul-e hozzá fizikai tünet. Érdemes azt is elemezni, hogy milyen élethelyzetek vagy külső tényezők váltják ki ezt az érzést, illetve milyen belső konfliktusok járulhatnak hozzá. A rendszeres önreflexió, például az érzelmek és testi reakciók naplózása segíthet felismerni az ismétlődő mintázatokat, így könnyebben találhatunk hatékony megküzdési stratégiákat.

Az üresség érzése időnként felborítja mindennapjainkat, de ez egyben lehetőséget is kínál arra, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki önmagunkkal és a körülöttünk lévő világgal. A tudatos önreflexió, a támogató kapcsolatok és a különböző, személyre szabott megküzdési stratégiák segítségével mindannyian képesek vagyunk megtalálni a belső békét.