A nárcisztikus szülők 5 „szabálya”

Napjainkban rendkívül felkapott téma a nárcizmus. Kíváncsiak vagyunk, szeretnénk megérteni a nárcisztikus személyeket: hogyan működnek, mi alakíthatta ki náluk ezt a működésmódot, miként értsünk szót velük, hogy tudunk mellettük vagy velük együtt élni, miként segíthetjük őket vagy épp magunkat? Egyre több kutatás foglalkozik a nárcizmusban érintettekkel vagy akár a családjaikkal, így egyre több ismeret áll rendelkezésünkre e téren is. Cikkünkben azt tekintjük át, hogy miként nevelik a nárcisztikus szülők a gyermekeiket.

Gyakran hallunk arról, hogy milyen nehezített szerepbe kerülnek azok a személyek, akiknek tartósan együtt kell élni egy nárcisztikus személlyel. A kutatások során pedig egyre inkább előtérbe kerülnek a gyermekek is. Azok a gyermekek, akiknek a szülei nárcizmusban érintettek. Hiszen ezek a szülők sokban hasonlítanak egymásra, gyakran közös viselkedési formákat mutatnak.

Cikkünkből kiderül:

1. Hogyan nevelik a nárcisztikus szülők a gyermekeiket?
2. Milyen hosszú távú negatív hatásai vannak a szülői nárcizmusnak a gyerekekre nézve?
3. Miben tér el a nárcisztikus nevelésmód a „hagyományostól"?

A nárcisztikus szülők vonásai gyakran ellentétben állnak az egészséges szülői magatartással. De mit is nevezhetünk egészséges szülői magatartásnak?

Az optimális szülői viselkedésformák nagyfokú empátiát, tiszteletet és akár önfeláldozást is igényelnek.

Az „elég jó” szülők képesek egyszerre tekintélyt parancsolni, határokat állítani, szabályokat fenntartani, és szeretetteli, biztonságos közeget biztosítani a gyermeküknek; tiszteletet várnak el, de adnak is viszonzásul, miközben mélyen törődnek a gyermekek szükségleteivel és érzelmeivel.

A nárcisztikus szülők ellenben olyan egyének, akik saját szükségleteiket és vágyaikat a gyermekeik elé helyezik, gyakran manipulálva és kontrollálva őket saját önértékelésük fenntartása érdekében.

Ez a viselkedés jelentős hatással lehet a gyermekek érzelmi és pszichológiai fejlődésére, és akár a felnőttkorra kiterjedő hosszú távú következményekkel járhat.

Ahhoz, hogy a nárcisztikus szülői mintákat meg tudjuk törni, fontos, hogy megértsük, hogyan is nevelik ők a gyermekeiket. Ahhoz, hogy meg tudjuk változtatni ezeket a bántó, sok esetben akár traumatizáló dinamikákat, és lefektethessük az utat egy egészségesebb stratégiákkal operáló gyermeknevelési módszerhez, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a nárcisztikus nevelés alapköveivel. Az alábbiakban 5 jellemző szülői „szabályt” vizsgálunk meg, amelyek gyakran felmerülnek a nárcisztikus szülők esetében.

1. A szülői vágyak elsődlegesek

Egy egészséges szülő–gyermek kapcsolatban a szülő képes félretenni a saját érdekeit, ha azt a gyermeke jólléte úgy kívánja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindig és kizárólag a gyermek vágyai az elsők, de egy egészségesen működő szülő pontosan tudja, hogy a gyermeknevelés néha azzal jár, hogy le kell mondanunk a saját igényeink azonnali kielégítéséről.

Egy nárcisztikus szülő számára ellenben mindig a saját vágyai a legfontosabbak.

A gyermekeik szükségletei nem lehetnek fontosabbak – de egyenrangúak sem – a saját szükségleteiknél, a saját vágyak állhatnak csak az első helyen. A fiaikat, lányaikat hajlamosak alárendeltnek tekinteni, hiszen végtére is ők alkották ezeket a gyerekeket, tehát bizonyos értelemben csak azért léteznek, hogy kiszolgálják őket. Ráadásul az önbecsülésük építésére is nagyszerűen „bevethetők”; különleges figyelmet és tiszteletet várnak el a gyermekeiktől, csak abból az okból kifolyólag, hogy ők a szüleik.

Képesek teljesen figyelmen kívül hagyni a gyermekeik igényeit és érzéseit. A nárcisztikus szülő szemléletében a gyermeknek ugyanazokra a dolgokra kell vágynia, mint ő, de legalábbis meg kell hajolnia a szülő akarata előtt, ha nem így van. Ha esetleg olyan igényei vannak a gyermeknek, amelyekkel ő nem ért egyet, akkor elvárja, hogy a gyermeke figyelmen kívül hagyja ezeket az igényeket. Ebből kifolyólag a nárcisztikus személyek gyermekei hajlamosak azt érezni, hogy nem szabad kifejezniük az igényeiket, érzelmeiket, különösen akkor, ha azok ellentmondanak a szüleikének. Elnyomják a saját igényeiket, és csendben szenvednek, olyan módon viselkedve, amely nem felel meg az adott helyzetnek, hiszen úgy érzik, hogy az igényeik, vágyaik, álmaik, sőt ők maguk sem fontosak a szüleik szemében.

2. Manipuláció és kontroll

Az egészséges szülői magatartás lehetővé teszi, sőt bátorítja a gyermeket arra, hogy kialakítsa saját véleményét, kifejezze az érzelmeit, és egyre önállóbbá váljon. Ez fontos része a gyermek személyiségfejlődésének és az egészséges önismeret megalapozásának. Ezzel szemben a nárcisztikus szülő gyakran érzelmi manipulációval, kontrollálással éri el, hogy hatalma legyen a gyermeke felett, és befolyásolni tudja őt. Úgy véli, a gyermek csak akkor mutat tiszteletet, ha mindenben egyetért a szülővel, az akármit is mondjon vagy tegyen. Tilos a megkérdőjelezés – akkor is, ha udvariasan vagy a helyzetnek megfelelően történik –, hiszen az minden esetben tiszteletlenséget fejez ki.

A tisztelet kérdés nélküli igazodást és állandó egyetértést jelent.

Ez a működésmód számos negatív hatással bír a gyermekekre nézve. Azzal, hogy megtagadjuk tőlük a saját véleményüket és hangjukat, teljesen aláássuk az önbecsülésüket. Persze ez a nárcisztikus szülő szemében akár pozitív kimenetelnek is számíthat, hisz így tudja a gyermek leginkább kielégíteni az ő igényeit. Ezekben a kapcsolatokban nem létezik kölcsönös tisztelet, nincs helye másnak, csak maradéktalan engedelmességnek. A nárcisztikus szülő a gyermekét tulajdonképpen a saját igényei szerint formálja.

3. Az empátia hiánya

A nárcisztikus szülők képtelenek – vagy egyszerűen csak nem hajlandóak – beleélni magukat a gyermekeik helyzetébe. Nem mutatnak semmiféle megértést, és nem tanúsítanak együttérzést – ezáltal a gyermekek érzelmei leértékelődnek.

A gyermeknevelés egyik kulcsfeladata, hogy a gyermekeket érzelmi tudatosságra ösztönözzük, hogy törekedjünk az empátia kialakítására. Ha a gyermekek úgy szocializálódnak, hogy nem tanítjuk őket az érzelmeik felismerésére vagy kifejezésére, nem lesznek képesek megérteni az érzéseiket, és nagyban megnehezítjük számukra, hogy empátiával tudjanak fordulni mások vagy akár saját maguk felé.

A nárcisztikus szülők szerint a gyermekeik érzelmei csak akkor fontosak és értékesek, ha megegyeznek a sajátjaikkal. Az ellentétes érzelmeket lázadásnak tekintik. A gyermekek ilyesfajta érzései „helytelenek”, „rosszak”.

Az így felnövő gyerekek azt tanulják meg, hogy az érzelmeik értéktelenek, és nem szabad érezniük vagy kifejezniük őket.

4. Kritika és leértékelés

Az egészséges kapcsolatok a kölcsönösségre épülnek, az empátián és a tiszteleten alapulnak. A nárcisztikusok számára a kapcsolatok inkább eszközként szolgálnak arra, hogy megszerezzék másoktól azt, amit akarnak. Ilyenformán a szülő–gyermek kapcsolat is csak egy eszköz, amely ezt az egy célt szolgálja. Gyakran kritizálják és leértékelik a gyermekeiket, ezzel is saját felsőbbrendűségüket hangsúlyozva.

A nárcisztikus szülők felnőtt gyermekei gyakran küzdenek azzal, hogy eligazodjanak a társas kapcsolataikban, hiszen megtanulták, hogy a kapcsolatok inkább hátrányokkal, mintsem kölcsönösséggel járnak.

5. Feltételekhez kötött szeretet

A nárcisztikus szülő a szeretetét és elfogadását teljesítményhez vagy engedelmességhez köti, ami feltételes szeretethez vezet. Soha nem vállalja a felelősséget, és ritkán vagy soha nem kér érdemben bocsánatot – mindig a gyermeket vagy valaki mást hibáztat az épp aktuális sérelemért.

Ez a nevelési forma – a folyamatos kritika és leértékelés miatt – alacsony önértékeléshez – az állandó nyomás és a feltételekhez kötött szeretet miatt –, szorongáshoz és depresszióhoz, határtartási problémákhoz és – a bizalom és intimitás problémái miatt – kapcsolati nehézségekhez vezethet.

A nárcisztikus szülők gyermekeinek mind gyermekkorukban, mind felnőttkorukban számos nehézséggel kell megküzdeniük a szülői mintáikból kifolyólag, éppen ezért a nárcisztikus szülői dinamikák megértése és a visszaszorításukra irányuló stratégiák alkalmazása kulcsfontosságú lehet, ha egy egészséges társadalom létrehozása és fenntartása a célunk. Minél tudatosabbak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a nárcizmus hogyan hathat a szülői magatartásra, annál könnyebben ismerhetjük fel a traumatizáló mintákat, és juttathatjuk el az érintetteket a megfelelő támogató rendszerhez.