A poszttraumás növekedés jelensége daganattal érintetteknél

Sajnos egyre nő azoknak a száma, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek valamilyen daganatos betegségben. A rák súlyos és traumatikus esemény a betegséggel küzdő személy és hozzátartozói életében egyaránt. Azonban a negatív fizikai és pszichés tényezők mellett bizonyos szinten akár pozitív megéléseket és fejlődést is hozhat a szenvedő és szerettei életébe, a betegség lefolyásától és kimenetétől függően. Szakemberünk, Farkas Vera pszichológus írása.

Mit jelent a poszttraumás növekedés?

A poszttraumás növekedés pozitív változást idézhet elő a személyiségben olyan események hatására, amikor súlyos, életet veszélyeztető helyzetbe kerülünk. Ez megnyilvánulhat az interperszonális kapcsolatok átalakulásában, az élet fokozottabb értékelésében, az új életlehetőségek felismerésében, továbbá spirituális és vallási növekedésben. 

A daganatos betegség diagnózisa egyfajta pszichés traumát, krízist indíthat el az egyénben. Hiszen muszáj szembenéznie a ténnyel, hogy az élete bármikor véget érhet. Ugyanakkor a daganatos megbetegedés és az azzal való megküzdés – a nehézségekkel együtt is – lehetőséget adhat arra, hogy a beteg és a hozzátartozói másképp gondoljanak az életre, illetve arra, hogy mi számukra a prioritás és mi nem. Az élet során korábban megszerzett tapasztalatok másfajta jelentést kaphatnak ilyenkor.

A trauma túlélésén felül olyan pozitív változások mehetnek végbe az egyénben, amik a krízis előtti állapothoz képest valamilyen területen magasabb szintű működést eredményezhetnek.

Ebben nagy segítség lehet, ha a beteg nem a kontrollálhatatlan és megoldhatatlan problémákra összpontosít, hanem az erőforrásaira és a daganatos betegséggel kapcsolatban megélt pozitív tapasztalatokra.

Ez persze nem annyira egyértelmű és egyszerű, hiszen maga a daganat, a kezelés kimenetele, a fizikai és pszichés tünetek megjelenése olyan bizonytalansági tényezők, amelyek érthető módon teljesen be tudják árnyékolni a beteg mindennapi életét, érzéseit, megéléseit. Főleg akkor, ha nincs megfelelő támasza, vagy nem rendelkezik olyan erőforrással, amelyet mozgósítani tud a megküzdési folyamatok során. Ilyenkor nagy segítség lehet, ha szakmai támogatást tud kérni, például csatlakozik daganatos betegeket, hozzátartozókat segítő csoportokba.

A súlyos, életet veszélyeztető megbetegedés mindezek ellenére olyan változásokat hozhat az életünkbe, amelyek talán másképp nem is következtek volna be. Számos rákbeteg számol be arról, hogy a betegség következtében átértékelte az életében a prioritásokat, azaz a számára valóban fontos dolgokkal foglalkozik, és minden mást, ami kevésbé jelentőségteljes, könnyebben kizár, azokon kevésbé szorong. A jelen pillanatokat jobban meg tudják élni, kevésbé jellemző a korábbiakhoz képest rájuk a halogatás és a döntési dilemmák. Sokak elmondása szerint az emberi kapcsolataikra is jó hatással van a betegség, hiszen elmélyültebben, őszintébben tudnak kapcsolódni a szeretteikhez.

A társas támogatásnak nagy jelentősége van a betegséggel való megküzdésben.

A daganatos betegségek több csoportjában is igazolták már kutatások a poszttraumás növekedés megjelenését: emlődaganatnál, kolorektális daganatnál, méhnyakráknál, prosztataráknál, melanómánál, hematómánál és non-Hodgkin limfómánál. 

A poszttraumás növekedés megjelenésében és intenzitásában számos tényező szerepet játszhat. Az biztosan elmondható, hogy a társas támogatás mértéke és a különböző pozitív megküzdési stratégiák sokat számítanak.

Lényeges, hogy legyen kivel beszélgetni a betegséggel kapcsolatos tapasztalatokról, érzésekről, és legyen olyan személy, aki megnyugtatja, érzelmileg támogatja a beteget. 

Savoring, azaz a pozitív élmények megélése

A savoring fogalom Fred B. Bryant szociálpszichológus professzor nevéhez köthető. Maga a savoring kifejezés az angol „savor” és a latin „sapere” szavakból származik, melyek jelentése ízlelni, jó ízűnek, bölcsnek lenni. A savoring jelenség, vagyis a pozitív élmények megélése, ’ízlelése’ egyre inkább kutatott terület a pozitív érzelmek szabályozása kapcsán. 

A savoring folyamatának három lépése van: 

• Először megtapasztaljuk a szervezetünket érő pozitív ingereket. 
• Ezután a figyelmünket az ingerre és az ezzel kapcsolatos pozitív érzésre irányítjuk. 
• Majd választunk egy stratégiát, és az alapján reagálunk a kiváltott érzelemre, mondjuk megosztjuk mással az élményt.

A pozitív érzelmekre persze többféle módon reagálhatunk. Vannak savoring stratégiák, amikkel még inkább bevonódunk a pozitív érzésekbe. Például amikor egyszerűen csak feloldódunk a jó érzésekben anélkül, hogy azokkal tudatosan foglalkoznánk; vagy amikor hálával reagálunk, illetve a saját magunk iránt érzett büszkeséget kifejezzük. De az is előfordulhat, hogy bizonyos stratégiák során „örömgyilkos” gondolatok születnek meg bennünk, amik érthető módon automatikusan csökkentik a pozitív érzéseket. Tegyük fel: „nem is érdemlem meg azt a jót, ami velem történt”, vagy „úgyis el fog múlni a jó érzés, inkább nem is engedem meg magamnak, hogy megtapasztaljam, mert rosszabb lesz, amikor véget ér”. Ilyenkor inkább eltávolodunk a pozitív élményektől. Ezeknek a hátterében számos tényező állhat, melyek mélyebb önismereti kérdéseket hozhatnak elő: például összefüggésben állhatnak a családi és kapcsolati mintázatainkkal, az érzelmek felismerésének és kifejezésének képességével is. Érdemes utánajárni akár szakember segítségével, hogy mi lehet az oka, és hogyan tudjuk felismerni az adott helyzetben a pozitív érzéseinket csökkentő tudattalan stratégiákat, majd változtatni ezeken. 

Kutatások szerint a legmagasabb boldogságszint azoknál mérhető, akik többféle savoring stratégiát tudnak alkalmazni a különböző helyzetekben.

A savoring a pozitív érzelemszabályozás egy olyan formája, mely egyfajta megküzdésként is felfogható.

Segíthet enyhíteni a stressz káros hatásait, mivel a stresszes eseményekkor nem csupán észleljük a savoring stratégiáinkat, de intenzívebben is használjuk azokat, hogy könnyebben tudjunk alkalmazkodni a nehéz élethelyzetekhez.  

A savoring jelentősége a daganattal érintetteknél

A savoring jelenségnek különösen nagy jelentősége lehet a daganatos betegségekkel való megküzdésben is. Egy vizsgálat során kemoterápiában résztvevő betegeknél megállapították, hogy a pozitív élmények magasabb szintű feldolgozásának és megélésének köszönhetően kevesebb érzelmi stressz éri őket, és jobb életminőségről számolnak be a betegséggel járó nehézségek ellenére. Egy másik kutatás szerint a daganatos betegeknél a pozitív élmények megélésének fokozására való képesség mérsékelheti a betegség által okozott tünetekkel járó depresszív érzelmeket. De nemcsak a daganatos betegeknél, hanem

a betegségben érintett családtagok számára is kulcsfontosságú a pozitív élmények megélésének és az azok által nyújtott erőforrások kiaknázásának képessége.

Mivel a beteget ápoló hozzátartozók általában minden szabad percüket a beteg mellett töltik, fizikailag és lelkileg támogatják őt, így ők maguk is jelentős megpróbáltatásoknak vannak kitéve. Éppen ezért fizikailag és mentálisan is el kell szakadniuk időről időre a beteg mellől, és valamilyen kikapcsolódást nyújtó tevékenységet végezni, pozitív érzésekkel és élményekkel töltődni – bármennyire is nehéz érzésekkel jár ez a döntés. 

A tudatos jelenlét fontossága

A testi élmények tudatosítása, a különböző relaxációs és mindfulness technikák mindenképpen segíthetik egy olyan tudatos jelenlét állapotának elsajátítását, amely során a pozitív információkra való fókuszálás és a pozitív élmények megélése, feldolgozása is szerepet kaphat. Fontos megjegyezni, hogy a pozitív pszichológia ezen területe nem ignorálja a negatív érzéseket, eseményeket, de mindenképpen igyekszik új keretbe helyezni azokat. 

Bizonyos egzisztenciálisan fenyegető helyzetekben, mint a halállal való szembesülés, a nehéz érzéseket és a stresszt egy bizonyos pont után úgysem lehet elfedni, elkerülni.

Pont emiatt lehet ilyenkor nélkülözhetetlen a túléléshez és a jóllét fenntartásához a pozitív érzések és gondolatok gazdagító ereje. 

Ugyanakkor a poszttraumás növekedés sem mindenki számára lehet a gyógyulás feltétele vagy egyértelmű célja! A betegség lefolyása mindenkinél más és más, a kimenetele pedig lehet a betegség leküzdése, a túlélés, de akár elhalálozás is. A haldoklás folyamata és az elmúlás az érintetteknek iszonyatos, elviselhetetlennek tűnő terheket, fájdalmakat okoz. A saját halálunk vagy a szerettünk elvesztésének elfogadása szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Mégsem tudjuk elkerülni. De ne feledjük, hogy bármennyire is kihívásokkal teli és fájó ez a folyamat fizikailag és lelkileg, talán mégis növekedhetünk, gazdagodhatunk általa abban az időszakban, ami még rendelkezésünkre áll ezen az úton. A találkozások, az együtt töltött idő, a hosszabb- rövidebb beszélgetések, egy-egy érintés, pillantás életre szóló élményt, felismeréseket adhat a haldokló és a hozzátartozó számára is.

Használjunk ki minden percet, amit még kaphatunk, amíg az út végére érünk.

Várunk szeretettel május 7-én A daganatos betegség dilemmái: megelőzés, megküzdés, poszttraumás növekedés című előadásunkra, ahol dr. Bányai Éva pszichológus, hipnóziskutatóval és dr. Schwab Richárd gasztroenterológus, belgyógyász, kutatóorvossal beszélget szakemberünk, Farkas Vera pszichológus a daganatos betegséggel való testi és lelki megküzdés különböző aspektusairól.